Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén
A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.
A Tokaj-hegyaljai borvidék a Zempléni-hegység déli oldalán, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy által közbezárt háromszögben terül el. A világörökségi címet az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőtermesztési, borkészítési kultúra megőrzésével érdemelte ki, amelyhez hozzájárultak a települések építészeti, népi emlékei, hagyományokban gazdag kultúrája is.
A terület egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A vulkanikus tevékenység változatos talaj kialakulását eredményezte, ami hatással van annak ásványianyag-tartalmára, hőelnyelő és hővisszaverő képességére. A napfényes lejtők, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú, napos-párás ősz kedvez a nemespenész (Botrytis cinerea) megjelenésének, amelynek köszönhetően a szőlő elkezd aszúsodni, így elkészülhet a tokaji aszú.
Biciklitúrám lakóhelyemről, Monokról indult. Monok a Zempléni-hegység déli részét képező Szerencsi-dombság területén fekszik, a Tokaj-hegyaljai borvidék része, Kossuth Lajos szülőfaluja. Főbb látnivalói között szerepel a Kossuth múzeum, Andrássy-kastély, Monaky-kastély, valamint híres búcsújáró hely is.
Monokot elhagyva enyhén lejtős útszakaszon hamar Golopra értem, ahol a szépen felújított Vay-kastélyt megkerülve haladtam tovább. A forgalmas 39-es főutat rövid szakaszon érintve máris megérkeztem Tállyára, Európa mértani középpontjára.
A bányához tartozó magánútra becsatlakozik egy piros jelzésű turistaút, ami a bánya mellett elhaladva hatol be a zempléni vadonba. Ezt követve végig belátni a bányaudvarra, hogyan zajlik a kitermelés.
Tállya andezitbánya
A bányát és a piros jelzést elhagyva, murvás erdészeti úton kanyarogva emelkedtem tovább, immár az erdőben. A Galambos-hegy nyergében egy csomóponthoz értem, ahonnan többfelé lehet folytatni a túrát – két körutat lehet tenni a dél-zempléni rengetegben, vagy le lehet gurulni Hideg-kútra. Aki utóbbi lehetőséget választja, a vadregényes Hideg-kúti-völgyben, tökéletes minőségű egysávos aszfaltúton ereszkedhet le 6 km-en keresztül az Aranyosi-völgybe. Innen tovább tekerve országúton Erdőbényére vagy Abaújszántóra juthat.
Én egy negyedik lehetőséget választva Mád felé vettem az irányt. Hosszú hullámvasutazás következett hol földúton, hol murván. A hegyoldalról néhol kisebb kilátás nyílt az alattam elterülő tájra. Az erdőből kiérve megérkeztem Mád külterületére, ahonnan szőlőültetvények között, közepén mélyülő betonúton gurultam le a Bortó panzióhoz.
Túrám folytatva feltekertem Disznó-kőre, az itt álló filagóriához. Itt egy kis pihenő, energiapótlás következett a panorámában gyönyörködve.
Továbbindulva már a hátam mögött tudhattam az út lefárasztóbb részét. A Sárga Borház vendéglő mellett elgurulva, egy körforgalomban kereszteztem a 37-es főutat, aztán Mezőzomboron áthaladva Szerencs következett. A csokoládégyártás városában, gimnáziumi éveim helyszínén 1923-ban nyitotta meg kapuit a csokoládégyár, a cukorgyár szomszédságában. A cukorgyárat sajnos már bezárták, épületét elbontották. A két gyárkémény maradt csak fenn, melyek ipartörténeti emlékek. A gyár helyén ma gyártörténeti kiállítás és nemzeti cukorminta-gyűjtemény található.
A csokoládégyár szerencsére ma is működik, 2015-ben a Szerencsi Csokoládé Kiemelkedő Nemzeti Érték címet kapott. A város minden év augusztusában megrendezi az Országos Csokoládé Fesztivált, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Aki mégis inkább a borkultúra iránt érdeklődik, azt a városban több pincészet is várja borkóstolással, pincelátogatással.
Hegyalja kapuja jelképezi, hogy az ország belsejéből érkezők e városon keresztül tudják megközelíteni a Tokaj-hegyaljai borvidéket. A kapuzat mellett épült turisztikai fogadóépületben eligazítást és hasznos információkat kaphatnak a Hegyaljára látogatók.
A város főutcáját teljes szélességében újraaszfaltozzák, a munkálatok miatt kihelyezett kordonokat, táblákat kerülgetve folytattam utam. A Szerenccsel összeépült Bekecs és Legyesbénye után már közeledtem túrám végéhez. Legyesbényén található egy szabadtéri kőkönyvtár, ahol gránitlapokon Hegyaljához kötődő versek, idézetek olvashatók.
Monoki-víztározó
A településeket elhagyva szántóföldek között haladtam, míg el nem értem a Gilip-patakot. Itt jobbra letértem az országútról egy földútra, amin keresztül rövid időn belül a Monoki-víztározóhoz értem. Az egykor földvárral büszkélkedő Ingvár-hegy alatt elterülő tavat a környező gyümölcsösök, szántóföldek öntözésére használják, de horgászásra is van lehetőség.
A magaslatról már csak egy tempós gurulás következett hazáig, és ezzel be is zártam a kört.
Zsebrik tetejéről kilátás Monokra
A túra össztávja 60 km lett. Az érintett helységek mind a Tokaj-hegyaljai borvidék részét képezik az összesen 27 településből. Aki szintén két keréken szeretné felfedezni e vidéket, vonattal is könnyen eljuthat Szerencsre, ahonnan kiindulva jól megközelíthető valamennyi település. Érdemes elindulni, mert a Zemplén rengeteg kincset rejt, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzék őket.
A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!
kerékpártúra / zempléni-hegység / tokaj-hegyaljai borvidék / tokaj-hegyalja / szerencs / hegyalja / vigyázzunk egymásra / túrázz felelősen
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
