Két kéktúra a Balaton-felvidéken két kilátóban alvással
A gyerekekkel még sosem aludtunk szabad ég alatt. Viszont már évek óta terveztük, hogy fent alszunk a Csóványoson a kilátóban. Eddig nem jött össze. Idén pedig elcseréltük a Börzsöny tetejét a Badacsony tetejére! Mivel a kint alvás még a hidegfront betörése előtt volt, nyitott tetejű kilátót kerestünk, hogy esélyünk legyen az augusztusi csillaghullásból látni valamennyit.
Alvás a Badacsony tetején
Este parkoltunk a Kisfaludy-ház feletti parkolóban, ami 22 óra és reggel 8 óra között ingyenes. Innen sétáltunk fel már sötétben a két fiúval: Nimróddal és Barnussal. Felfelé láttunk egy őzet egész közelről, a kilátótól nem messze pedig benéztünk a menedékházba, ahol egy denevér körözött fejlámpánk fényeiben. Ez a kisház volt a B terv, ha elkapna a zápor, de erre nem sok esélyt írtak éjszakára.
Bő 1 km után meg is érkeztünk a kilátóba, ahol lefektettük a polifoamokat, kigurítottuk a hálózsákokat, ettünk egy kis csúcsnyereményt, és lefeküdtünk az eget kémlelni.
A horizonton pedig mintha villámlott volna. Teljesen tiszta éjszaka volt, megnéztem a radarképet, és Ausztriában, a Schneebergtől még kicsit nyugatabbra volt egy viharfelhő, annak a fénye jutott el egészen idáig.
Éjfél körül feltámadt a szél, a fiúk akkor már aludtak, mi felnőttek nem tudtunk. Annyira süvített, hogy inkább csak csukott szemmel relaxáltunk, de rendesen aludni nem tudtunk. Hangos is volt, behúzódtunk teljesen a hálózsákokba úgy, hogy csak az arcunk lógjon ki, még a fülünk sem. Pont elalvási fázisban voltam, amikor elkezdett felkelni a nap, a fiúcskák ébredeztek. Így keltünk a nappal együtt. Gyönyörű volt a napfelkelte a Balaton irányából, közben látszott, hogy hullámzik a magyar tenger, a fák lombja pedig ugyancsak hullámzott a szélben. Szép volt!
Kényelmesen lementünk Tomajba a pékségbe reggeliért, majd még nyitás előtt a strandra. Gábor és Barnus bementek a vízbe, mi Nimróddal inkább kintről néztünk, hullámzott és barátságtalan volt.
Kéktúra Vállustól Lesenceistvándig
A délelőtt elment a tomaji strandon, dél körül robogtunk át Lesenceistvándra, hogy felszálljunk a Vállus felé tartó buszra, a kéktúra ezen szakaszának teljesítéséhez. Egy ismerős anyuka egy 8 hónapos babával tartott velünk, így nagyon családias volt a hangulat.
Válluson feltöltöttük a kulacsainkat a temetőnél, majd megkezdtük a túrát.
Az útvonal eleje végig erdős részen haladt, ami a napsütés miatt kellemes volt.
Én nagyon vártam a Kő orra kilátópontot, ahol egy nagyobb pihenőt tartottunk. A fiúk ücsörögtek a padon, Balázs baba is kapott enni, kellemes volt megpihenni a csodálatos panorámát kémlelve.
Innen egy részen még fák között haladtunk, majd Lesencseistvándhoz közeledve egyre inkább felváltották a szőlők és présházak az erdőt. Készültünk egy kis limonádéra a kéktúra útvonalán kitáblázott büfében, de az sajnos zárva volt. Így elég gyorsan készen lettünk ezzel a szakaszocskával, és a kisbolt még éppen nyitva volt, hogy egy-egy jégkrémmel zárjuk a túrát.
Kéktúra Nagyvázsonytól Balatonhenyéig
Balatoni nyaralásunk második kéktúrája Nagyvázsonyról indult, de ahhoz, hogy túra után ne kelljen logisztikázni, még reggel Balatonhenyén találkoztunk több családdal, ahonnan köveskáli átszállással jutottunk el sok-sok gyerkőccel Nagyvázsonyba. Köveskálon a könyvtárnak berendezett buszmegállóban a gyerekek még zongoráztak is, hogy aztán folytassuk a zötyögést. Ami igen hosszú volt, mert második buszunk sok-sok kitérőt tett az útvonalról, így nagyon jó volt Nagyvázsonyban leszállni.
Utunk egyből a pecséthez vezetett, ami egy kocsma udvarán található. A felkavarodott gyomrocskáknak pedig jót tett a narancslé, így több körben is ittak a gyerekek. Lassacskán elindultunk, először a Kinizsi-vár mellett haladtunk el, de idő már nem volt arra, hogy bemenjünk, mert a tervezett 14 km-es táv még hátra volt, az idő viszont nagyon elment.
Egy félórás haladás után mindjárt meg is érkeztünk az első attrakcióhoz: a Szent Mihály-kolostor romjaihoz.
Itt a gyerekek mindjárt el is kezdtek futkorászni a romok között, még véletlenül sem pihenéssel töltötték a pihenőt. Hanna is saját lábán jött már, sőt, ő maga is hordozásba kezdett: 4. szülinapjára kapott babájával a hátán vágott neki az útnak, játékbaba-hordozóval. Aztán bandukoltunk tovább, szép kis rét után patak következett, ahol egy nagyobbacska leányzó épp libákat terelgetett. Pár szót váltottunk vele, aztán mentünk tovább. A Kinizsi-forrásnál álltunk meg egy hosszabb piknikre, itt a kisiskolás szekció gátépítésbe kezdett a tavacska alatt, a forrás kifolyójánál.
Miután kifújtuk magunkat, folytattuk az erdei sétát. Hanna volt, ahol nyafogni kezdett, így kipróbáltuk viccből, belefér-e a játékbaba-hordozóba. Az én derekamat pont átérte a hurci, Hanna nagyon szűkösen fért bele, egyik kezemmel bele tudtam bújni a vállpántba, másik karomon megakadt a felkaromnál. Hát, kényelmes az nem volt, de jót nevettünk. Pár száz métert vittem így Hannát, de aztán folytatta a saját lábán.
A Balatoncsicsói erdészháznál megint megálltunk pihenni, természetesen pecsételtünk is. A gyerekek ettek-ittak-játszottak, nem időztünk sokat. Később még egy megállót tartottunk Balatonhenye előtt, egy magasles tövében, ahonnan aztán már nagyon vártuk, hogy felbukkanjon a Balaton.
Csodaszép volt!
Henyén benyomtuk a nap utolsó pecsétjét, és nagyon megdicsértük a gyerekeket, mert mindenki ügyesen sétált, Hanna is majdnem mind a 14 kilométert saját lábon tette meg, a szintén négyéves Minkával együtt. Cseperednek a legkisebb túrázók is! 😊
badacsony / kisfaludy-kilátó / Szent Mihály-kolostor romja / országos kéktúra / nagyvázsony / balaton-felvidék
Székelyföldi kalandjaink folytatódnak
2024.09.23.Egy felejthetetlen hetet töltöttünk Kirulyfürdő mellett egy kulcsosházban két másik családdal, összesen 11 gyerekkel. Természetesen a hét második felében sem maradtak ki a túrák!
→ Tovább
Egy hét sátrazás potyautasokkal Észak-Olaszországban svájci kalandokkal
2024.09.14.Augusztusban egy hetet töltöttünk Észak-Olaszországban, a svájci határhoz közel, Chiavenna település mellett a Camping Acquafraggia-ban sátrazva.
→ Tovább
Piliscsabától Dorogig a Potyautasokkal
2024.06.18.Már régen terveztem bejárni a Kéktúra Piliscsaba–Dorog szakaszát a – már önjáró – gyermekeimmel, de meg akartam várni a jó időt és a hosszú nappalokat ezzel a szakasszal, mert a táv épp túl van a lélektani határon, amire azt mondom, kényelmesen teljesíthető egy nap alatt ügyes ovisoknak, vagy épp hátibabáknak.
→ Tovább
