Eleinte számomra sem volt evidens, hogy mennyire változatos ez a dombvidék, továbbá, mi újat tud nekem mutatni a Bányászkör túramozgalom, ami voltaképpen egy tíz hosszabb-rövidebb útvonalól álló, külön-külön jelvényt adó túrasorozat. A helytörténeti tematikáról szóló, túlnyomórészt turistajelzések nélküli ösvényeken haladó nyomvonalak sokkal többről szólnak egyszerű ismeretterjesztésnél. Addig-addig pedzegettem a témát, mígnem kíváncsiságtól fűtve belevágtam a dologba, és már az első út élményei meggyőztek a folytatásról. Mostanra már egy szép jelvénytablóval is büszkélkedhetek, miután a napokban megkerültem a környék jellegzetes hegyét, a Gete markáns tömbjét, ami a túramozgalomban Erzsébet-akna-körként szerepel.

Löszös mélyúttal kezd a túra

1 / 21

A Gerecse legkeletebbi röge – amire az Országos Kéktúra is felvezet – nem volt ismeretlen számomra. Sokan ismerik ezt a nyugat felől izzasztó kaptatót, a tetején pedig emlékezetes panorámát tartogató sasbércet, de a hatalmas mésztömböt övező hegylábat, az erdővel és szántókkal szegélyezett környezetét már jóval kevesebben. Ezzel én is így voltam, ezért jött el az ideje, hogy belevágjak a mindössze 12 km-es, Tokodról induló hegykerülő körtúrába, ami a csekély szintemelkedése miatt is könnyű testmozgásnak ígérkezett, a természet ébredezése miatt viszont annál színesebbnek.

Rálátással a környék sasbérceire

2 / 21

Az első QR-kód beolvasása után öles léptekkel siettem a „nagy” hegy irányába, ahol szárasságtól porzó mélyúton, szőlősök mentén emelkedtem a Cigány-hegynek nevezett hegyoldalba. A Nagy-Gete északi lábát jelentő nyílt dűlőn még nem sok nyoma volt a tavasznak, de legalább már innen is szép kilátás nyílt a környék többi sasbércére. Feljebb érve a Gete aljának löszös talajából kinőtt rengetegében azonban már szemet gyönyörködtető kikeleti táj fogadott.

A hegy északi oldalán még hóvirágokkal is találkozni

3 / 21

A jól követhető, de jelzetlen út a Nagy-Gete nyugati oldalába vezetett. Néha-néha azért ránéztem a telefonra letöltött nyomvonalra, nehogy egy kereszteződésben rossz felé vegyem az irányt, de alapvetően ezen a szakaszon nincs szükségünk az állandó tájékozódásra, mint más bányászkörök esetében. Kisvártatva elértem a korábbi útjaimról már érintett csolnoki vadasparkot, ahonnan már csak egy kőhajítás a Mese-fa, illetve túratematikánk kihagyhatatlan állomását jelentő csolnoki bányamúzeum.

Csolnok határában áll a mesefa

6 / 21

Korábban már több alkalommal is jártam itt, és hosszasan el is időztem a helyi bányászati gyűjtemény megcsodálásával, de ez alkalommal csak belestem a múlttal és helytörténettel berendezett kertbe. aki viszont még korábban nem járt erre, mindenképpen tegye meg: Több mint 200 évnyi bányászmúlt emlékei láthatók itt, illetve a közösség egykori művelődési házában helyet kapó kiállításnak tekintélyes az ásvány, kőzet és ősmaradvány részlege, ami a mintegy 200 millió éves dorogi szénmedence teljes földtani keresztmetszetét szemlélteti.

Ne hagyd ki a csolnoki bányászgyűjteményt!

7 / 21

Anno a bányászathoz szükséges tömítő-, illetve salakanyagot szállító homokvasút nyomvonalát kezdtem követni egy rövid szakaszon. Az egykori keskeny nyomtávú vasút töltését is pompás virágszőnyeg övezte, fehérrel, lilával és zölddel megfestve az alapvetően még fakó természetet.

Egy kicsit az egykori homokvasút nyomában is gyaloglunk

9 / 21

Kapcsolódó cikkek

Kesztölci keringő pazar panorámával

Tovább

A csolnoki „préri”

Tovább

Következő igazolópontomat már egy korábbi kör során felfedeztem, így magabiztosan csörtettem be az Auguszta-akna emlékkövét rejtő akácos csalitosba. Innen lösztől porzó, panorámás nyílt terep várt rám, egészen a Miklósberek bányászemlékövéig, ami már túl volt utam féltávjánál. Ezen a szántóföldekkel szegélyezett szakaszon módunk van rálátni a Gete hegy – ebből a szögből nézve – elnyújtott tömbjére, továbbá a hegység számos nyugati magaslatára, köztük a hegység fő tömegét adó Nagy-Gerecse vonulatára.

Akácos csalitosban találjuk az Auguszta-akna egykori helyét

10 / 21

A tavasz hírnökei ezen a kopár, szárasságtól szenvedő részen teljesen elmaradtak. A széles út a meddőhányó érintésével vezetett vissza a tokodi célba, amihez már csak három kilométert kellett megtenni. Miután erőm és időm is engedte, úgy döntöttem felkapaszkodok a 456 méter magas Nagy-Gete szirtjére is, hogy ne csupán panorámában, de tavaszi hangulatban is még több részem lehessen. A megérzésem beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a Gete gerincét odvas keltikék szőnyege borította, sziklás hegyoldalát pedig a tavaszi hérics sárga virágjai pettyezték.

Odvas keltike szőnyeg borítja a hegytetőt

17 / 21

Dél tájt járt, amikor Tokodon beolvastam a túra utolsó igazolókódját, amit számomra ünnepélyes harangszó kísért: meglett ugyanis a már említett jelvénytablóm utolsó darabja is. Ezzel viszont még nem ért véget „bányászkodás”, még várnak rám a sportosabb, kihívást jelentő hosszú távok, melyeket már érmekkel jutalmaz a szervező.

Kilátás a Nagy-Gete tetejéről

19 / 21

Ha részletesen is megismerkednél a dorogi bányászat múltjával, szeretnél régi képeket nézni az annak idején itt folyó munkáról, illetve érdekel a helyszíneket több útvonalra felfűző jelvényszerző túramozgalom, akkor látogass el a banyaszkor.hu oldalra, vagy olvasd el túraajánlóinkat. Itt mindent megtalálsz, amivel új ismereteket és élményt szerezhetsz a Gerecse kevésbé ismert részein.

A bányászkörök rövidebb távjaiért ilyen szép jelvényeket lehet begyűjteni. A három hosszabb útért érmeket lehet kapni.

21 / 21