Bár a medvehagymaszezonnak már lassan vége, a virágzó medvehagymaszőnyeg látványát kár lenne kihagyni. És egyébként se gondoltam volna, hogy a Vértesben egyáltalán van medvehagyma, pedig nem először járok errefelé.

Hamar összeverbuválódott maroknyi csapatom, és mivel ilyen kevesen voltunk, úgy gondoltam, hogy bátran beiktathatunk az útitervbe néhány kisebb kitérőt egy-egy látványos helyre. Az útiterv alapján a kietlen szári vasúti megállóhelyről indultunk, amit mindkét oldalon egy-egy peron, plusz egy esőbeállónak hivatott konténer fémjelez csak, majd a falun áthaladva értük el az ún. Terv-utat.

1 / 10

A Vinya-Bükki-völgy elején

Úgy terveztem, hogy majd a Terv-út mentén szedünk bodzát, de a bokrokon még nem jelentek meg a virágok, valószínűleg még egy-két hét kell nekik. Ezután a csodaszép, virágokkal teli és harsány zöld, valamint az őzsalátától sárgálló Vinya-Bükki-völgy miatt elhagytuk a P jelzést, majd innen kievickélve visszamásztunk P jelzésre. Természetesen nem hagytuk ki a geodéziai tornyot se a Körtvélyes tetején, és a tiltás ellenére Csabával fel is másztunk, hogy megcsodálhassuk a kilátást.

Így kipipálhattuk az első számú kilátóhelyet. Alatta egy kidőlt fatörzs mellett érdekes gombára bukkantam. Mártával, a botanikusunkkal megállapítottuk, hogy valószínűleg papsapkagomba, így otthagytuk. Bár ne tettük volna...

2 / 10

Olocsán csillaghúr

Innen a Macska-bükkön keresztül ereszkedtünk le a szépen felújított Szép Ilonka-forráshoz. Elég régen jártam már erre, így meglepődve néztem a K+ ösvény mellett létesített építményt, aminek a célját nem sikerült kitalálni. Talán majd egy szobrot helyeznek itt el? Vagy kis kápolna lesz? Mindenesetre Benedek beállt az épület alá Szent Benedek szobrát imitálva.

Innen a K+-en újból visszamásztunk egy darabon, hogy megcsodálhassuk a páratlan kilátást a Gráciák bércén, ahova egy nem szabályos, de nagyon jól követhető jelzés vezet. A szirt mentén vezető úton meglepődve vettük észre, hogy bizony medvehagyma az a fehér virágú növény, amit egyre gyakrabban látunk. Aztán hirtelen azt vettük észre, hogy a viszonylag ritkás erdő alját összefüggő fehér szőnyeg borítja. Miután kifotózkodtuk magunkat a medvehagymásban, majd a kilátóhelyen is, visszatértünk a Z jelzésre, és hamarosan becsatlakoztunk az OKT útvonalába, ahol először elhaladtunk a Rockenbauer emlékfa mellett. Ezután megtaláltuk a második, általunk papsapkagombának titulált gombát, amit természetesen megint otthagytunk, hiszen ki szeretne meghalni papsapkagomba-mérgezésben...

3 / 10

A Rockenbauer emlékfa

Rövid látogatást tettünk Vitányvár romjainál, ahol éppen felújítási munkálatok folynak. Itt aztán Márta hirtelen megvilágosodott a gombákkal kapcsolatban. Az eddigi gombáink ugyanis nem papsapkagombák voltak, hanem ízletes kucsmagombák! Ezután árgus szemekkel fürkésztük az erdőt, hogy nem találunk-e kucsmává felavanzsált papsapkákat, és ennek eredményeként nem is maradt el a siker.

A Béla-forrás irányába nem szabályosan a Kéken haladtunk végig, hanem letértünk egy jelzetlen ösvényre. Sajnos így se pont a forrásnál bukkantunk ki, mint ahogy terveztem, de legalább felfedeztünk egy kitűnő kucsmagomba-lelőhelyet. Így a vasárnapi ebéd szépen kiegészülni látszott némi medvehagymás juhtúróval töltött kucsmagombafejekkel.

A forrásból sajnos alig csordogált a víz, és ráadásul ki volt írva, hogy nem iható - hasonló táblát találtunk a Szép Ilonka-forrásnál is. Majd újabb kitérő következett az új kilátóhoz, de közben még beiktattuk Körtvélyespuszta régi temetőjének meglátogatását is, ahol az ismertetőtábla szerint nem csak az egykori település magyar- és németajkú lakosai nyugszanak, hanem magyar honvédek, valamint a környező puszták lakói is.

4 / 10

A Körtvélyesi-kilátó

Valószínűleg a közeli Körtvélyespuszta miatt kapta a Körtvélyesi-kilátó nevet ez a tetszetős építmény, annak ellenére, hogy a hegyet, amin áll, Kis-Kopasznak hívják.

A kilátó után két útitársunk inkább Szárliget felé folytatta útját, hogy korábbi vonattal mehessen haza, így már csak öten indultunk vissza a K+ jelzésen, hogy a Mészáros-hegy alól egy Budai-útnak nevezett jelzetlen úton elérjük a Medvehagyma tanösvényt. Itt már segítségül hívtam a vadonatúj telefonomat is a navigációhoz és nagyon biztató volt, hogy sorra jelentek meg az út mellett a medvehagymavirágok. Messzebb hívogatóan fehérlett az erdő alján az összefüggő medvehagymaszőnyeg, és átható hagymaillat járta át a levegőt. Úgy gondoltam, hamarosan elérjük a tanösvényt, de a GPS azt mutatta, hogy inkább a X. számú lejtakna felé haladunk, amit feltételesen szintén beterveztem, mint megtekintendő látványosságot. Bár a geocaching-oldalon leírtak szerint ezt az aknát a kesserek elég nehezen találták meg, illetve többen rá se leltek, ennek ellenére mi szinte rögtön megláttuk az aszfaltút mellett a feltűnő fehér színű építményt, miután a romos épületeknél kibukkantunk az erdőből.

5 / 10

A X. számú lejtakna

Itt megpróbáltunk elnavigálni a tanösvény irányába, de sajnos nem találtuk a megfelelő utat, így inkább maradtunk az aszfalton. Megállapítottam, hogy a 6.16-os buszt már éppen lekéstük, és körülbelül még egy óránk van a következőig. Így választhattunk, hogy miután csekkoltuk a megállóban a menetrendet, inkább elmegyünk a tanösvényhez, vagy felkeressük a XI. számú lejtaknát is. Mivel a tanösvény távolabb esett a megállótól, az utóbbit választottuk. A telefonos navigáció és a térkép együttesével könnyen ráleltünk erre is egy biogázüzem mögött.

Majd visszatértünk a megállóba, ahová hamarosan megérkezett a busz, és mivel aggályos volt, hogy elérjük-e a kinézett vonatunkat, a kedves sofőr felajánlotta, hogy a kedvünkért siet. Kelenföldön még gyorsan beugrottam a boltba juhtúróért, hogy teljes legyen az öröm, és a mai zsákmányból holnapra ízletes fogás készülhessen.

Íme az alapanyagok: medvehagyma, turbolya és ízletes kucsmagomba
És ez készült belőle: medvehagymás juhtúróval töltött gombafejek

6 / 10

Azért a recepttel se maradok adós.

Hozzávalók:

ízletes kucsmabomba (amennyi éppen kéznél van)
egy csokor medvehagyma
125 g juhtúró
egy kis pohár tejföl
kevés reszelt parmezán és trappista
2 száraz zsemle
2 egész tojás
egy fej vöröshagyma
kevés olaj

Elkészítés:

A gombatönköket levágjuk a megtisztított gombákról, majd apróra vágjuk. A tejfölt és a juhtúrót összekeverjük, ebbe beletesszük a megmosott és apróra vágott medvehagymát és a gombatönköket, valamint a reszelt sajtot. A kucsmákat megtöltjük ezzel a keverékkel. Előzőleg, ha nem túl tág a kucsmák alja, érdemes kibővíteni őket és a hulladékot apróra vágva beletenni a töltelékbe.

Eddig minden szépen ment, de mivel nekem nem volt túl sok gombám, megmaradt egy halom töltelék. Azt a tanácsot kaptam, hogy készítsek a töltelékből tölteléket, azaz olyasmit, amivel a csirkét is tölteni szokták. Így beáztattam a zsemléket, majd kinyomtam belőlük a vizet, hozzáadtam őket a keverékhez, majd beleraktam az egészbe 2 egész tojást. Olajon megdinszteltem 1 fej apróra vágott hagymát, majd ezt is hozzátettem. A tölteléket kiolajozott jénaiba tettem, amire ráfektettem a töltött gombákat is. Kb. 3/4-1 órán keresztül sütöttem őket, az utolsó negyedórában alufóliával letakarva, hogy ne égjen meg az étel. Így bőven megvolt a kucsmagombáknál szükséges 20 perces hőkezelés is.

Írta és fotók: Zwickl Bernadett