Kína egyik legszebb túrája Jünnanban: a Tigrisugrás-szurdok
A bejegyzés egy évekkel ezelőtti különleges túra visszaemlékezése, amikor a Mondolo Egyesület társalapítói kínai tanulmányaik alatt járták be az ország legkülönbözőbb szegleteit, jelen esetben Jünnan tartomány északi részét és a Tigrisugrás-szurdok túraösvényét.
Egy decemberi napon járunk, néhány nappal karácsony előtt. A hajnali -12 fokos séta a Shangri-La buszállomásra egészen jó ébresztő volt. Korán kellett indulni, hiszen 2 órás buszozást követően érkeztünk csak meg Qiáotóu városkájába, amely a Kína-szerte híres Tigrisugrás-szurdokban végigvezető fantasztikus túra kiindulópontja.
Amit egy tigris átugrott
A világ egyik legmélyebb, 16 km hosszúságú szurdokát (amely legkeskenyebb részét a legenda szerint egy vadászok elől menekülő tigris is átugrotta, innen ered a név) keletről a Hābā Shān, nyugatról pedig a Yùlóng Xuěshān hegységek 5-6 ezer méter közötti havas hegycsúcsai határolják. A szurdokot kialakító Jīnshā folyó, amely egyébként Kína legnagyobb folyójának, a Jangcénak az egyik felső ága, több mint 2000 km hosszúságban szeli át Tibet, Szecsuan és Jünnan tartományok vad tájait.
A Jīnshā név egyébként arra utal, hogy egykoron aranyat mostak a folyóban, így alakult ki a mai „aranypor folyó” elnevezés.
A szurdokvölgy legmélyebb részein a folyótól a havas csúcsokig közel 4000 méteres szintkülönbség is van, így a méreteiben egészen impozáns szurdok nem véletlenül otthona Dél-Kína legszebb, sokak szerint kihagyhatatlan túraútvonalának.
Az erre járó utazó alapvetően két opció közül választhat: kínai turisták hordáival együtt az alsó részen kiépült aszfaltúton nézheti meg a szurdokot turistabuszokkal, vagy a felső – régebben a völgyben fekvő falvak közötti egyetlen közlekedési útvonalként használt – ösvényen, saját lábán járja be a közel 25 km-es túraútvonalat. Természetesen nem volt kérdés, hogy mi melyiket választottuk, így miután megszabadultunk csomagjaink nagy részétől, elemózsiával és vízzel feltankolva vágtunk neki a kétnapos túrának. Az időjárás kegyes volt hozzánk, tűző napsütésben kezdtük el megmászni az első kaptatókat, így hamar már egy szál pólóban túráztunk, mindezt december vége felé, 2300 méteres magasságban.
28 kanyar
Bár a túrát akár egy nap alatt is végig lehet rohanni, erősen javasolt egy kényelmesebb, kétnapos itiner, így bőven jut idő fotózásra, vagy egy-egy hűsítő zöld teára az úton fekvő vendéglátóipari egységek egyikében. A túraösvény egyetlen, optikailag zavaró része, hogy közvetlenül az útvonal mellett húzódnak a szurdok felső részén fekvő falvakat árammal és vízzel ellátó közművezetékek. Sokszor tehát kerülgetni kellett a fényképezővel az innen-onnan belógó kábeleket, ám ez nem sokat rontott a látványból, valóban egy egészen csodálatos magashegyi élményt élhet át az, aki vállalkozik a túrára.
Az első részében nagyjából szintben haladó ösvény aztán Nuòyú település után kicsit bedurvult, és a „28 kanyar” nevű szakaszon egészen meglepő módon 28 db keskeny, szerpentinező kanyaron keresztül kellett egészen 2800 méter körüli magasságig felkapaszkodni. Innen egy viszonylag egyszerűbb rész következett, fenyvesek között haladva az egész túra talán legszebb kilátóhelyeit megcsodálva értük el Yāchà falucskáját, és voltunk kb. az aznapi táv felénél.
A falutól aztán még közel 2 órát túráztunk az első nap utolsó állomásához, Běndìwān településhez. Az utolsó szakaszon aztán megláttuk, hogy miért is halt meg itt néhány óvatlan túrázó az elmúlt években.
Épp amikor erről kezdtünk el beszélni, akkor láttuk meg, hogy előttünk kb. 100 méterrel egy hegyimentő csapat mentett ki valakit az ösvényről. Mint kiderült, egy szingapúri srác elnézett egy lépést, és közel 10 métert csúszott le a meredek lejtőn.
Szerencséjére a hátizsákja megfogta a becsapódás nagy részét, így igaz csúnyán összetörve, de eszméleténél volt, és mindenét tudta mozgatni. Egy ilyen baleset legalább mindig emlékeztet minket arra, hogy tényleg csak okosan, a hegyen bármi megtörténhet. Közeledve aztán a végső állomáshoz a fények egészen csodálatos formában köszöntöttek minket.
– tény, ezt a felejthetetlen napot valahogy meg kellett koronázni.
Az éjszakát egy nagyon kellemes vendégházban töltöttük, másnap pedig még egy utolsó 2-3 órás gyaloglás várt ránk a felső túraútvonal egyik végpontjáig. Azért csak az egyik, mert a szerteágazó ösvényt itt még lehet folytatni, sőt, igazi kalandoroknak ajánlott további 3 napot rászánni, mert a Hābā Shān hágóin átkelve egészen Báishuǐtái varázslatos falujáig el lehet jutni, pont oda, ahol még a madár se jár, nemhogy kínai turisták.
Mi idő hiányában sajnos erre nem vállalkozhattunk, így egy könnyed reggeli után miután már az első fények besütöttek a szurdokba, elkezdtünk visszafelé sétálni a műúton. Egy nagyon kedves kutyus társaságában gyalogoltunk másfél órát, és mivel egy darab kocsival sem találkoztunk, a stoppolást még csak el sem tudtuk kezdeni. Igaz, ezt nem nagyon bántuk, az alsó szakaszon is parádés kilátópontokat találtunk. Végül egy kínai munkásember vett fel minket, és vitt vissza a túra kiindulópontjához, így sajnos perceken belül újra a forgalmas főúton találtuk magunkat, hátunk mögött hagyva yunnani utunk kétségkívül legemlékezetesebb pillanatait.
● Mikor? A Kína déli részén fekvő, Mianmarral, Laosszal és Vietnammal határos Jünnan tartomány klímája eléggé sajátos, leginkább a nedves szubtrópusihoz áll legközelebb, magashegyi klimatikus viszonyokkal tarkítva. Alapvetően a nyár a legcsapadékosabb, ezeken kívül viszont nagyon kellemes a klíma, ezen belül is a téli időszak kifejezetten alkalmas a túrázásra.
● Hová? Budapestről indulva a legközelebbi kínai nagyvárosok nemzetközi repülőtérrel Kunming, Csengtu és Csungking, de szinte bármelyik nagyobb városból olcsón el lehet jutni belföldi járatokkal a szurdokhoz legközelebb eső reptérre, Lijiang városába. Onnan gyakran járnak buszok észak felé, ha érdeklődünk, a helyi buszpályaudvaron segíteni fognak. Ennél a buszmegállónál kell leszállni.
● Milyen nehezek a túrák? Egy nap alatt kifejezetten nehéz a túra, hiszen 25 km alatt 1500 méter feletti a szintemelkedés, ez két napra lebontva már jóval barátibb, így érdemes nem elsietni a túrát.
● Veszélyek: Nyáron a gyorsan lecsapó viharok, kitartó esőzések, villámárvizek, földcsuszamlások jelenthetik a legnagyobb veszélyt. Az év többi időszakában is figyelni kell az időjárást, a kitett ösvényeken pedig mindig kétszer is nézzük meg, hogy hová lépünk.
● Amit semmi esetre se hagyjunk otthon egy túrán: a megfelelő, réteges öltözködés és a vízálló bakancs, túracipő mellett a legfontosabbak: napszemüveg, naptej, túrabot, víz és élelem, illetve valamilyen fordító program, amivel tudunk a helyiekkel kommunikálni.
● Mennyibe kerül? A Tigrisugrás-szurdokba belépőt kell fizetni, ez 2023-ban 45 jüan volt (kb. 2500 Ft), az útvonalon található étkezők, teázók, szállások viszont alapvetően olcsóak, kb.100 dollárból az egész túrát ki lehet hozni.
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
Így szerettem bele a Retyezátba
2024.10.21.Éves kárpátokbeli gerinctúráinkat ezúttal úgy alakítottuk, hogy a Királykő mellett nyár végére még belefért egy másik három napos túra is, de sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy vajon merre is menjünk. Végül arra a Retyezátra esett a választás, ahol ugyan viszonylag sokszor voltam már, mégis mindig volt bennem valami hiányérzet a túrák után. A mostani vándorlás során viszont a Retyezát kegyes volt hozzánk, így szinte túlcsordultunk a hegység csodálatos világával. A hegységhez fűződő különös kapcsolatom tehát végre egyensúlyba került, és ezúttal úgy érezhettem, hogy igen, végre beleszerettem Erdély egyik legizgalmasabb hegységébe.
→ Tovább
Királyi hegyek a zergék birodalmában
2024.08.08.A Királykő méreteit tekintve ugyan elbújhat a Déli-Kárpátok többi magashegysége mellett, a híres mészkőhegység csipkézett csúcsait összekötő gerinctúrát nem véletlenül tartják az egyik legnehezebbnek és legszebbnek a Kárpátokban.
→ Tovább
