Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2024. február 23.

Kirándulás a Lófingató-hegyre és a nagyegyházi sziklákhoz

Az M1-es autópálya óbaroki leágazása felett messziről látható hófehér sziklacsipkék vonzzák a tekintetet. A hosszan elnyúló dolomitfal egyik kúpját ráadásul Lófingató-hegynek hívják, amely a mi kíváncsiságunkat is felkeltette.

A Gerecse délnyugati lábánál fekvő Óbarok térsége nem tartozik a legnépszerűbb kirándulóhelyek közé. Gyönyörű természeti környezete és az autópályáról is feltűnő sziklaormai teszik mégis izgalmassá. A település, a tőle kb. négy kilométerre fekvő Nagyegyházával alkot egy közigazgatási egységet. Bicske és Szárliget, a legközelebbi nagyobb város és község a környezetében.

A Vértes és a Gerecse megszelídült lankái között, a Váli-víz völgyében helyezkedik el. Északkelet felől a Gerecse látványos dolomitnyúlványai szegélyezik, melyek páratlan panorámával is szolgálnak. Az Öreg-Kőszikla-tetővel induló és a nagyegyházi sziklákig húzódó formáció a Gerecse turistatérképéről hiányzik, így ez idáig a mi túrarepertoárunkból is kimaradt. Az autópálya másik oldalán, a főúttal határolt zöld sziget legmagasabb magányos bérce, a Zuppa-tető, mely önmagában csak egy rövidke kirándulás célpontja lehetne, a nagyegyházi sziklasorral viszont tökéletes túrakört alkotnak.

Óbarokon, a hangvédő fal mögötti Szőlőhegy utcánál indul a túra. A piros sáv bekötőútnál egy kiadó villa épülete mellett haladunk el. A nyaraló oldalában az ösvény háromszög jelzéssel fordul be az erdőbe.

Pár métert követően egy kis tisztáson előttünk magasodik a hatalmas függőleges sziklafal.

Kissé meredek, morzsalékos ösvényen könnyen felkapaszkodhatunk a tetejére. Indulás előtt vessünk egy pillantást a békeoszlopra, amely 2019 májusa óta gazdagítja a községet. Az ötlet Japánból származik, ahol 1955-ben állították az elsőt. Az itt látható békeoszlop az Óbarokért Egyesület és a helyi aikido klub közös kezdeményezésére született. Egy időben ezzel emléktáblát is avattak, mely a sziklatömb alatt nyugvó török katona legendáját őrzi.

Az Öreg-Kőszikla-tető széles panorámája pazar, a Lófingató-hegy sziklái és a Vértes hullámzó vonulata páratlan látvánnyal szolgálnak.

A másik oldalon ereszkedtünk le, és északnyugat felé haladva, Óbarok szélén, a pirosba visszacsatlakozva indultunk neki a völgynek. A Váli-víz patakja kíséri utunkat, kezdetben kissé távolabbról, később szinte elárasztva az ösvényt. Legromantikusabb szakasza egy óriási benyúló sziklatömb mellett halad el. A következő tisztáson előttünk magasodik a nagyegyházi sziklasor, melyet Magyarország leghosszabb fedetlen mészkővonulatának is tartanak.

A piros sáv és Mária-út találkozásánál az utóbbit választva Nagyegyháza felé vettük az irányt. Kirándulásunk legunalmasabb szakasza a településen átvágni. Az autópálya alatti átjáró mellett érdekes épület az úgynevezett Hangistálló. A felújított és átalakított mezőgazdasági épület helyi közösségi térként és rendezvényhelyszínként is funkcionál. A szokatlan felhasználás ötlete Ribli Ilona csellóművésztől származik, aki külföldön gyakran fordult meg hasonló koncerthelyszíneken.

Az autópálya túloldalán a zaj ugyan nem csitul, de legalább ismét az erdőben lehetünk. A kéktúra mentén kapaszkodtunk felfelé. A barátságos tölgyerdő ugyan most kopasz, de öles fái így is jó hangulatot árasztanak. A Zuppa-tető sasbérce az Óbarok és Szárliget közti tömb legnagyobb kiemelkedése. Az autóutak közé szorult helyzete miatt, annak ellenére is kissé elszigetelt, hogy a Kék átszeli.

Sziklás, lapos platója könnyen elérhető, sőt még „szép kilátást” is tartogat. Azt reméltük, hogy a nagyegyházi sziklasort fentről is megcsodálhatjuk, de a tető óbaroki oldala benőtt, a túloldalon a Vértest kínálja.

Dél felé a Zámolyi-medence, északnyugaton pedig Szárliget tűnik fel.

A tetőn álló keresztet 2002-ben a Szenimrevárosi Egyesület emelte a magyar vértanúk emlékére. Ha valahol érdemes időzni, akkor ez azon helyek közé tartozik. A csúcscsoki elfogyasztását csak a metsző szél sürgette.

A kék háromszög jelzést követve ereszkedtünk lefelé, majd a már jól ismert úton érkeztünk vissza Nagyegyházára. A településen található horgászparadicsom kerítéssel elzárt, de halas körökben népszerűnek tűnik. Az unalmas métereket magunk mögött hagyva ismét változatosabbá válik a kör. A sziklasor északnyugati szegletében választhatunk egy kényelmesebb megoldást a csúcs meghódítására (Mária-út), vagy bátrabban közelítve felfedezhetjük a leglátványosabb ormát. A kereszteződésben még a piros jelzésen indultunk felfelé, majd arról jobbra leválva a navigáció segítségével kapaszkodtunk fel az első kiszögellésre.

Offline tájékozódva jutottunk el a tavakra panorámás teraszra, mely az eddigi legszebb kilátópont.

A távolabbi mészkőszikla oldalfalán zergék legelésztek, és a természet mindent biztosít, amit a kiránduló a panorámától elvár.

A megmosolyogtató nevű Lófingató-hegy ehhez képest csak egy átlagos hegycsúcs, zárt geodéziai tornya nem szolgál plusszal. A jobbról csatlakozó Mária-úton még érdemes kis kitérőt tenni a Veronika tisztásra, ahol ismét kicsit más szemszögből tekinthetünk szét.

Utunk további szakaszán más jellegű látnivalók sorakoznak. A katonai érdeklődésű kirándulók a szovjet bunkerek sokaságában élhetik ki magukat. Az elgazosodott terület mélyén felfedezhető bunkerrendszer szabadon bejárható, csak egy jó lámpára van szüksége annak, aki el akarna merülni történelmünk eme „jeles” korszakában. Meg kell vallanom, hogy az én érdeklődésemet ez a téma teljesen hidegen hagyja, így pár fénykép erejéig merültem csak bele a katonai emlékekbe. A régi kőfejtő udvara elhanyagolható méretű az ellenoldal felhagyott bauxitbányájához képest, de szépen kirajzolja a különböző kőzetrétegeket. A Bicskei szántóföldeket elérve kanyarodtunk vissza az óbaroki Szikla utcához, és zártuk elégedetten a túrát.

A cikk először 2023 februárjában jelent meg.

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább