Pénteken munka után indultunk (1 óra körül), és pár megállót beiktatva este 9 körül érkeztünk meg Slunjba, a szállásunkra. Elég fáradtak voltunk, de mivel aznap volt a holdfogyatkozás, ezért még 10 órakor rávettük magunkat egy rövid sétára a városban. Végül úgy dőltünk be az ágyba, mint egy zsák krumpli, hogy röpke 5 óra múlva keljünk is.

1 / 16

Szombat reggel tehát korán indult a nap, mert az volt a tervünk, hogy nyitásra (7 órára) már ott leszünk a nemzeti park bejáratánál, és hellyel-közzel ez sikerült is. Kicsit még kábán ültünk be a kocsiba, de a csípős reggeli hegyi levegő segített felébredni, amikor megérkeztünk. A belépő nem mondható éppen olcsónak (főszezonban 250 kuna fejenként), de higgyétek el, megéri. Mindenesetre, ha tehetitek, menjetek inkább főszezonon kívül, mert pénzt spórolhattok és szerintem az embertömeget is megúszhatjátok.

2 / 16

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a 4-6 órás H útvonalat járjuk majd be (ide kattintva eléritek az útvonalakat), mert a honlap alapján az tűnt a legszimpatikusabbnak, valamint egy leírásban is ezt javasolták, mint legpraktikusabb útvonal. De amikor megérkeztünk, gyors újratervezés után a busz helyett inkább hajóra szálltunk. Ennek egyik oka az volt, hogy a busz csak kb. 20 perc múlva indult volna, és a sor is hosszú volt, a hajóra pedig a menetrend szerint kb. 5 perc múlva fel tudtunk szállni.

3 / 16

Szóval a gyors újratervezés és a tó átszelése után el is indultunk kezdetben a C útvonalnak megfelelően (ami egyébként körülbelül a H inverze). Amikor leszálltunk a hajóról, lélegzetelállító látvány fogadott minket, kedvesen kanyargó fapallók és hihetetlenül kristálytiszta, türkizkék víz.

4 / 16

Majd amikor elágazáshoz értünk, ismét volt egy kis újratervezés, és ahelyett, hogy a tavak mellett sétáltunk volna a C útvonalon, mi a tavak felett végigmenő erdei ösvényen, a K útvonalon folytattuk a túránkat. Érdekes volt ebből a perspektívából, úgymond madártávlatból is megnézni a tavakat és a vízeséseket. Örülök, hogy ilyen spontának voltunk, és nem ragaszkodtam az elképzeléseimhez, mert így még változatosabb lett a kirándulás. Arról nem is beszélve, hogy ezen az útvonalon alig találkoztunk emberekkel és a fák árnyéka is kellemes időt biztosított a melegben.

5 / 16

A felső tavakat megkerülve érkeztünk el a busz felső megállójához és a pihenőponthoz. Meg is álltunk kicsit szusszanni, tízóraizni, üldögélni és feltöltődni. A túra következő szakaszában azt hiszem, kicsit alternatív útvonalon közlekedtünk. Ha jól gondolom, akkor a C útvonalon mentünk, csak ellenkező irányban... Bevallom őszintén, nem olvastam utána nagyon mélyrehatóan, de sehol sem találkoztam olyan tiltással, hogy ne lehetne mindkét irányban közlekedni a pallókon, és táblák sem jeleztek ilyet. Mindenesetre az emberek kb. 90%-a szembe jött velünk, és nem a mi irányunkba haladt. Persze akadtak még ilyen (talán) renitensek, akik velünk egy irányba közlekedtek, de elenyésző volt a számuk.

6 / 16

7 / 16

Ennél a vízesésnél találkoztunk a legnagyobb tumultussal, a szembejövő forgalom óriási volt, és sokáig csak álltak az emberek a „dugóban”. Mi viszont nagyon szépen tudtunk haladni, mert nem kellett arra várni, hogy az előttünk lévők megmozduljanak. Sokat gondolkoztunk, vajon nem járunk-e tilosban, de mivel a különböző, egymással szembe menő útvonalaknak vannak átfedései (ráadásul pont itt), így én arra jutottam, hogy nagy hibát nem követtünk el.

8 / 16

A hajómegállóba visszaérkezve nagy szerencsénk volt, mert pont felértünk a következő járatra, ami a „hosszú úton” közlekedett, és a tavat átszelve pár perc alatt meg is érkeztünk az alsó tavakhoz, a nagy rétre. Itt ejtőztünk egy kicsit, és tettünk egy apró kitérőt a K útvonalon a tó mentén, hogy magunk mögött hagyjuk a tömeg zaját.

9 / 16

A kitérő után a H útvonalon folytattuk tovább a kirándulást. Végigsétáltunk az alsó tavak partján, és megnéztük a nagy vízesést. Na, itt már azért volt egy kis tömeg, és a vízesés előtti szűk szakaszon előfordult, hogy csak lépésben lehetett haladni, mert mindenki megállt fényképezni.

10 / 16

Elég szűk volt a hely a kétirányú forgalomnak, éppen ezért előzni nem igazán lehetett, viszont sokan jó ideig bámészkodtak. A vízesés tényleg nagy, annyira, hogy nem is igazán lehetett róla jó képet készíteni. Mondjuk a sok ember miatt is nehéz volt. Nagysága ellenére azonban engem annyira nem nyűgözött le, de lehet, hogy csak azért, mert már nyűgös voltam a tömeg miatt.

11 / 16

A kis pihenő után folytattuk a H útvonalat annyi módosítással, hogy tettünk egy kis kitérőt a C útvonal „farkincájával” a kilátópontra. Na, innen már sokkal szimpatikusabb volt a nagy vízesés, egész pofásnak mondható.

12 / 16

A buszmegállóhoz érve viszont úgy döntöttünk, hogy inkább gyalogszerrel fejezzük be a hátralévő szakaszt. Így a folyóparton sétálhattunk végig, ami hihetetlenül nyugodt és csendes volt, mert alig találkoztunk turistákkal. Azt hiszem, ez volt az egyik kedvenc részem, mert az emberi zajongás helyett csak madárcsicsergést és a tó morajlását lehetett hallani.

13 / 16

Ennek a szakasznak a végén vissza is értünk a kiinduló ponthoz, ahol reggel felszálltunk a hajóra. Egy kicsit még üldögéltünk a tóparton, és figyeltük a hangyabolyként nyüzsgő embereket, majd komótosan összeszedtük magunkat, és elindultunk az autóhoz. Az alábbi térképen láthatjátok, milyen útvonalon mentünk végig, szinte alig maradt rész, amit ne jártunk volna be.

14 / 16

Szerény becsléseim szerint körülbelül 12-14 km volt a túra. Komolyabb emelkedővel pedig csak az út elején, az erdős részen találkoztunk. Ennek ellenére elég rendesen elfáradtunk a végére, amit talán annak is köszönhettünk, hogy alig aludtunk 5 órát. Hazafelé menet én majdnem elaludtam a kocsiban.

15 / 16

Be kell vallanom, több félelmem is volt a főszezoni Plitvice-túrával kapcsolatban. Az első például, hogy nem lesznek-e nagyon sokan, ami majd elveszi a hely varázsát. A második pedig, hogy szépek lesznek-e a vízesések a forró, nyári, csapadékmentes időjárás miatt. Szerencsére azt tudom mondani, hogy mivel jó korán indultunk el, és többször is a kevésbé frekventált utakon haladtunk, így nem volt olyan vészes az embermennyiség, amit el kellett viselni. Persze pár helyszínen azért nagyon-nagyon, már-már gusztustalanul sokan voltak. Alapvetően én, aki nagy tömegundoros vagyok, azt tudom mondani, hogy összességében teljesen elviselhető volt az embermennyiség, amit kerülgetni kellett. Szerintem a víz mennyisége is rendben volt, bár tavasszal, a téli hóolvadást követően vagy a csapadékosabb őszi időszakban biztos még látványosabbak a vízesések, de július végén is mesés élményben lehetett részünk.

Itt el tudjátok érni a hivatalos túrák útvonalait térképekkel, leírással.

16 / 16

Ha lehetőségetek van például egy horvátországi nyaraláskor, odafelé vagy visszaúton szánjatok egy napot erre a csodás helyre. Lehetőség szerint minél több időt töltsetek el itt, minél hosszabb útvonalat bejárva. Viszont ha pénzt szeretnétek spórolni, akkor főszezon előtt tavasszal, vagy utána, ősszel látogassatok el ide. Szeptember 1-től például jóval kedvezményesebb a belépő. A főszezoni 250 kuna helyett „csak” 150.

Szöveg és fotó: Bubcsó Tímea

Bubcsó Tímea blogját ide kattintva böngészheted.