Kirándulás Hollókő körül
A Cserhát lankái között megbúvó Hollókő turistacélpontként való említése egyet jelent a húsvéti sokadalommal, a várral és az Ófaluval. Érdemes azonban a világörökségi falu környékére is kitekinteni, ahol varázslatos természeti környezetben olyan kincsekre lelhetünk, mint a nem éppen szokványos Kéz-kilátó.
Magyarország egyetlen, az Unesco világörökségi listáján szerepelő faluja Hollókő, amely sikeresen őrizte meg hagyományos településformáját és egyedülálló építészeti kincseit. Népszerűségének ára, hogy alkalmanként, mint pl. a húsvéti ünnepek során zsúfolásig telik látogatókkal. 2020 végén egy különleges kilátóval is gazdagodott a környék, mely nem kevésbé népszerű, mint maga a falu. A tömeget elkerülendő, egy átlagos hétköznap délelőttre időzítettük túránkat. Nem a szokványos Ófalu-vár kombót tűztük ki célul, hanem sokkal inkább a környező erdők feltérképezését terveztük. A Kéktúra útvonalának és a Cserháti zöldnek is említésre méltó szakaszai ívelik át a falu környékét.
A Zöldút megnevezés olyan összefoglaló nevet jelent, ami magában foglal természetes, vagy épített útvonalakat, melyek pihenésre és kikapcsolódásra használatosak. Általában természeti képződmények mentén, lakott területeket kötnek össze kulturális és történelmi helyekkel. A Cserhát dimbes-dombos vidékén megbújó 22 apró település, mint pl. Hollókő, natúrparki keretek közötti megóvására jött létre 2009-ben a Cserhát-Natúrpark. A településeit átszövő legalább 200 kilométeres zöldúthálózatról térképek, vagy okoseszközös applikációk segítségével tájékozódhatunk. A régi, papír alapú térképek egy része nem mindig tünteti fel ezeket az útszakaszokat, ezért aktuális túránk alakításába is engedtünk némi improvizációt.
A Küszöb információs iroda és a Holló Jankó mesejátszótér melletti parkolóból indíthatjuk a kört. A szálloda mellett, a falu déli szélén csatlakoztunk rá a Felsőtold irányába vezető, egymással szinte párhuzamos kék és zöld turistautakra. Délnyugat felé a Fekete-hegy, a Remete-hegy és a Sósi-erdő biztosít szép kilátást a gerincúton.
A Szekerce-patak völgye felett, a Szár-hegy ormán építették meg azt a minden szempontból különleges kilátót, melyet nem véletlenül neveznek „Isten tenyerének”. Az óriási, fából készült, tenyér alakú teraszt a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő egyesület felkérésére Csíkszentmihályi Benjamin álmodta meg. A páratlan panorámájú kilátópont a kilátó megépítése előtt is funkcionált a helyiek körében, a Kéz megépítése csak értékesebbé tette azt.
A száraz akácból épített, míves fa alkotás mögött számtalan gondolat húzódik, melyeket a természet szeretete és az isteni gondviselés köt össze.
Farkaskútvölgy önállóan is egy családi program lehet, a híres lovardáját átszelő Kék bekerült a National Geographic 25 legajánlottabb helye közé. A tenyérben töltött pihentető percek után ugyanazon a jelzésen sétáltunk vissza, ezúttal egészen a várig. A hollókői vári letérőnél egy „panorámaálom” valósul meg. A vár látványával koronázott széles, füves tisztásnál nem is kívánhatnánk szebbet. A jelenleg felújítás alatt álló épület bejárását nélkülöznünk kellett, bár ezt eredetileg sem terveztük be. Helyette a forrást jelző körön ereszkedtünk le a Vári-kút és parasztfürdő vadregényes állomásához.
Hollókő környezetét kb. öt tematikus tanösvénytáblán keresztül ismerhetjük meg. A Vár-alja tanösvény mutatja be a forrást és az egykori fürdő történetét. A közel 400 cserháti forrás közül korábban néhányat, mint a Vári-kút vizét, bekapcsolták a település vízellátásába. Az 1936-37-ben, Bakay körjegyző javaslatára megépített fürdő a háború előtti Hollókő jelentős idegenforgalmi vonzereje lett. Vízellátási probléma miatt az addig virágzó fürdő 1964 után már nem működött tovább.
A patak mentén haladva a Kék kereszteződésben átkeltünk egy fapallón, majd elhagyva a tanösvényt a gyertyánosig gyalogoltunk. Innentől kezdve abban a reményben kapaszkodtunk felfelé, hogy a magasság növekedésével ismételt rálátást nyerünk majd a várra. Ez az élmény sajnos kimaradt, és a Sósi-erdőnél is csak a sportérték miatt döntöttünk úgy, hogy egészen a Remete-hegy nyergéig mászunk felfelé. A csúcs befásult, kilátást nem élvezhetünk, a Dobogó-tető geodéziai tornya veszélyes, a Dobos-kút pedig messzebb van, ezért a lehetséges felhozatalból a visszafordulás mellett döntöttünk. A Sósi-erdőnél rátértünk a cserháti zöldre, ami újabb élményeket hozott. A jellegtelen akácost szép szálerdő váltotta, ahol a vadállomány jelenlétéből is ízelítőt kaptunk. A Farkaskútvölgy felé közeledve újabb végeláthatatlan kopár pusztaságba csöppentünk, ami ismét más oldaláról mutatta a tájat.
A legelésző lovak mögött feltűnő vár örömmel töltött el minket. A faluhoz közeledve egyre több kirándulóval találkoztunk, de az ünnepi tömeghez képest szinte kihalt volt a környék. A Vári-letérőnél jobb kéz felé vettük az irányt, ahol a Vártúra ösvény információival gazdagodtunk. Sajnos a Küszöb információs iroda nem volt nyitva, így az eddig megszerzett élményekkel és tudással távoztunk.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
