Mesefonal a tájban

 

Pár éve akadt a kezembe a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egy szép kiadványa, a Bolhád területén fellelhető jeles kövekről, regélő helyekről szóló „Tájban élő eredetmondák”. Most, hogy családdal járom már az erdőt, és valamelyest mások a túraszervezési szempontok, mint korábban, és helyszínt kerestem egy nagy csapatos, őszi hosszú hétvégére, eszembe jutott a kiadvány. Amelyet elolvasván egyből éreztem, hogy kiváló helyszínt találtam! És valóban, hazánk egy újabb tájegységébe szerettünk bele.

 

Somoskő vára és a már Szlovákiában található Cseres-hegység vonulatai Salgó várából

Na de hol is van az a Bolhád? A Cserhát, a Mátra és a Bükk „mögött”, azaz e hegységektől északra lévő, de a Gömör-Szepesi-érchegységtől délre elterülő földrajzi térségen a magyar akadémiai tájbeosztás és a Szlovákiában érvényben lévő geomorfológiai felosztás szerint több nagytáj és középtáj osztozik. Holott a fenti kiadvány tudós szerzői szerint ez a táj egyedi és különös arculatú, a környezetétől markánsan elkülönülő, önálló középtáj. Sőt, van egy mára elfeledett neve is a vidéknek, ugyanis Anonymus a Gesta Hungarorumban - a kiadvány szerzői szerint - ezt a Nógrád és Gömör között meghúzódó domb- és hegyvidéket illette Bolhád (Bolhadu) névvel.

Annyi bizonyos, hogy nagyjából ezen a területen jött létre hazánk második, a táj különleges földtani és felszínalaktani értékeit központba állító ún. geoparkja, amely ráadásul határon átívelő kezdeményezés. Egy geoparkban számos olyan földtani, felszínalaktani értéket találunk, amelynek nem csupán tudományos és oktatási jelentősége van, de ritkasága, vagy pusztán esztétikai értéke miatt ökoturisztikai vonzerővel is bír. Tökéletes példája ennek Salgótarján és Fülek tágabb környéke, ahol nemcsak a szén- és kőbányászat múltját ismerhetjük meg, de világszinten is egyedülálló kürtőkitöltéseket és vulkáni kúpokat tanulmányozhatunk testközelből, nem is beszélve az Ipolytarnóci Ősmaradványokról, amely „dinóőrületben” lévő gyerekeknek kihagyhatatlan célpont.

 

Somoskő, háttérben a Mikszáth által Palóc Olimposznak nevezett Karancs impozáns tömbje

 

A turisztikai célokon túl egy geopark másik fontos feladata a földtani örökség jelentőségének tudatosítása a helyben élők körében is. A geopark a táj komplex szemléletére hívja fel a figyelmet, arra, hogy a földtani, ökológiai, történelmi és kulturális értékek mind egymásra épülnek. A Novohrad-Nógrád Geopark pedig valóban különleges, geológiai, kulturális és történelmi értékekben hihetetlenül gazdag vidék! Hogy mást ne említsünk, ilyen történelmi érdekesség például Somoskőújfalu és Somoskő „visszatérte” Magyarországhoz a trianoni békeszerződést követően, amely Dr. Krepuska Géza orvosprofesszor határkiigazítási kérelmére és közbenjárására történt, és természetesen köze van a bányászathoz is. De Mikszáth Kálmán és Petőfi Sándor nevével is sokat találkozunk a térségben. Egyszóval: ennyi érdekesség bőven elég ahhoz, hogy 5 napot is bátran eltöltsünk ezen a mesés vidéken (előre megmondom: sokkal többet is lehetne)!

Somoskő, Salgókő és a Boszorkány-kő

Túrabázisnak a legtöbb tervezett látnivalóhoz közel fekvő, újonnan épült, s ráadásul egy bazaltoszlopra emlékeztető Somoskői Kirándulóközpont épületét találtuk meg, amely valóban ideális nagyobb családi társaságoknak, hiszen a gyönyörű szálláson állatsimogatót, a közelében pedig vadasparkot is találunk.

 

A Somoskői Kirándulóközpont és Salgó vára

Mint ismeretes, ezen a vidéken a táj főszereplője a macskakő alapanyagául szolgáló bazalt, az azt „termő” - és különleges - vulkánok roncsai (a „kövek”), valamint az egyes vulkáni kúpokon ülő mesebeli várromok. A 8 km² területű, Magyarországon és Szlovákiában elterülő „Medves lapos” Európa egyik legnagyobb bazaltfennsíkja, s az e terület két legszebb bazaltkúpján a 13. században felépült Somoskő és Salgó várát pedig hazánk legszebb várai között tartják számon.

 

A Medves bazaltfennsíkja

A helyi mondákat a fenti könyvből alapul véve ebbe a tájba költöttük bele mesénket a két vár népét bosszantó, a Boszorkány-kőn letelepedő boszorkányról, akit a várnép először is lovagokkal, hercegekkel, daliás vitézekkel próbált elűzni. A messze földről érkező vitézek a Herceg-kőnél gyülekeztek, de végül egyik sem járt sikerrel. A vár népe így a helyi „mágus”, a barboncás segítségét kérte. Ő először Hollókőre hollókat, Baglyas-kőre pedig baglyokat hívott, de az állatok tudománya is csődöt mondott. Ekkor a barboncás felhívta a pokolból az ördögöket, ők a már a szlovák oldalon, a Cseres-hegységben található Ördög-kőnél tanyáztak le, de bizony ők sem jártak sikerrel. Ekkor jött az óriási sárkány, akit a barboncás a messzi hegyekből hívott le, s amely farkával csapkodva hozta létre a térség jeles völgyeit és szurdokait. Mivel a boszorkány még a sárkányt is el tudta űzni, nem volt más választása hát a barboncásnak, a legnagyobb varázserővel bíró tündéreket hívta végül segítségül, nekik építtette fel a bájos Ajnácskő várát, s akik végül kitartó énekükkel el is kergették a csúf boszorkányt. Mi pedig úgy terveztük a túrát, hogy a lelkes gyermekhaddal bejárjuk e jeles kövek némelyikét, alapvetően a Medves vidékére koncentrálva.

 

Mit mondjak, a mese nyomán az első két napon nemcsak a két szép várba, de a Somoskő „mögött” található bazaltoszlopokhoz és Boszorkány-kőre sem volt nehéz felküldeni az aprónépet (mondjuk, egyik sem megerőltető túra, a Salgóbánya-Salgóvár-Boszonykány-kő-Salgóbánya kör is mindössze 2,1 km, a másik inkább erdei sétának nevezhető táv). A gyerekek nemcsak az őszi pompában tündöklő erdőt élvezték, de szívesen kutakodtak a mesés helyszíneken is, különösen, hogy Petőfi helyi látogatása körüli tényeket (a Petőfi kunyhó Somoskőn) és mondákat (Petőfi lovának patkónyoma Salgó várában) is megismerhették.

 

Somoskő szépséges vára a vadaspark felől

 

A Medvesben nemcsak geológiai érdekességeket, de meseszép erdőket is találunk (balra). Somoskő egyik büszke bástyája, háttérben a Medves platója (jobbra)

A látványos vártúrákon pedig a nagyobb gyerekek és a felnőttek megtanulhatták, hogy a vulkánkitörések megszűnte óta eltelt néhány millió év alatt a különböző keménységű kőzetek a külső erők, elsősorban a víz, a szél és a fagy tevékenysége következtében eltérő mértékben pusztultak le, s az ún. válogató lepusztítás révén nagyobb mértékben letarolt laza üledékekből és tufákból kipreparálódtak az egykori kürtőt alkotó kemény bazaltok. Az így létrejött vulkáni kürtőkitöltések egyik legjellegzetesebb hazai példája a Salgó.

Baglyas-kő, Hollókő és Ajnácskő

Hollókőt kihagytuk, elsősorban a távolság miatt és mivel úgy éreztük, az önmagában egy külön túracél. Ellenben mind a Salgótarjánban található „bébi vulkán”, a Baglyas-kő, mind a szlovák oldalon fekvő festői Ajnácskő kitűnő családi célpont. A Baglyas-kő azért jó választás, mivel egyúttal a Bükki Nemzeti Park látogatóközpontját is megtekinthetjük (nem beszélve a közelben található és meglepően érdekes bányászati múzeumról), a falu által félig-meddig körbeölelt Ajnácskő pedig, kiváló földrajztudósunk, Hunfalvy János szerint ott található „hol a történelem a mesével összefolyik”.

 

A Baglyas-kő bazaltkúpja

Baglyas-kő közvetlen környéke hajdan önálló község volt, s a Baglyasalja elnevezés a sziklán egykoron található Baglyas várából ered. A magas hegyekkel körülölelt, keskeny völgyben fekvő kerek kősziklán épített kis vár Salgó várának közelsége miatt csupán rejtekhelyként szolgált. Az 1975-ben védetté nyilvánított bástyaszerű bazaltkő, amelynek tetejére (az egyik oldalcsúcsra lehet kimenni) a látogatóközpontból még a leglassúbb gyerekekkel is 10 perc alatt felérünk, nem csak különlegesen szép, de komoly földtani értékeket hordoz. Ilyen komplex földtani feltárás még világviszonylatban is ritkaságnak számít állítólag: betekintést nyerhetünk egy vulkán belső szerkezetébe, másrészt olyan „ásványcsomók” találhatók benne, amelyek mintegy 70 km mélységben kristályosodtak ki a Föld köpenyében. Ez utóbbi azért a laikusoknak már kevésbé szembetűnő, ellenben ha a kis ösvényen körbesétáljuk a sziklát, akkor még ők is megcsodálhatják a bazalttal egykorú hólyagbarlangokat, amelyek bizonyítják, hogy a bazalt felszínre kerülésekor vizes volt a környezet. A legnagyobb üreg egy 7,3 m hosszú, vízszintes folyosó, alatta pedig egy 2 méter mély, ovális keresztmetszetű kürtőt találunk (kisgyerekekkel óvatosan mozogjunk).

 

Bazaltbarlang felülnézetből a Baglyas-kőn

Az Ajnácskő közepén emelkedő sziklaszirt szintén egy erózió által kipreparált kürtőkitöltés, azaz diatréma, amelyről a kráter és tufagyűrűje teljesen lepusztult. A falu központjából 75 méter szintet kell legyőznünk, míg a csúcsra érünk, ahol Hunfalvyval teljesen egyetértve megállapíthatjuk, hogy e tündéri hegy az egész geoparknak egyfajta szimbóluma lehetne (talán az is?). Amúgy valóban volt itt vár, de ma már csak csekély falmaradványok láthatók. Akinek idejébe belefér, az az egyik szomszédos falu, Sőreg határában egy másik Bagolyvárt is talál, amely szintén nagyon látványos és könnyű célpont.

A medvekutya, a sárkánytojás és a kockakő nyomában

Ipolytarnócot nem tudtuk és nem is akartuk kihagyni, azt minden természetet szerető embernek látnia kell! Kicsit féltünk ugyan, hogy mennyire fogják élvezni a gyerekek, de hatéves lányunk már teljes mértékben fogta a látottakat, a kisebbeknek pedig egy kis nyomtaposós játékkal lehetett rásegíteni a befogadásra. Mondjuk, így pár nappal a túrát követően úgy tűnik, hogy a medvekutya és a tarnóci bestia már tartósan bekerült családunk szókincsébe, szóval a látogatás sikeres volt…

 

A Páris-patak szurdokában még „kígyótojásokat” is találhatunk

 

A mostanában szinte már kicsit túltolt „palóc Grand Canyon”, azaz a Páris-patak szurdoka rövidsége és szépsége miatt szintén kihagyhatatlan célpont, különösen, hogy az Ipolytarnóchoz kifejezetten közel található. A gyerekek itt a konglomerátumban található nagyobb kövekre, mint „sárkánytojásokra” csodálkozhattak rá, s nem utolsósorban jót mászhattak, míg a rövid időre lelkes geológussá váló felnőtteknek leginkább az ún. falenyomatüregek tetszettek. Ezek az üregek lényegében a vulkáni üledékes kőzetbe beágyazódott kisebb fatörzsek, faágak lenyomatai, amelyekből később a levegővel érintkezve a szerves anyag kimállott - innen ered az elnevezés is. Egyébként nem is olyan messze innen pár éve falenyomatbarlangokat is felfedeztek (tehát természetes úton létrejött üregeket, amelybe az ember belefér, és három és fél méternél hosszabbak), sőt Ipolytarnóc mellett, de már a szlovák oldalon található a látogatható Mucsényi-barlang, amely egyetlen, 12 m hosszú, 2,5 m széles és 1,5 m magas vízszintes járat, tehát egy óriási fatörzs helye, lenyomata. A barlanghoz Mucsény községből egy 1,5 km hosszú tanösvény vezet.

 

A Novohrad-Nógrád Geopark mindenkiből előhívja a geológust

 

A „palóc Grand Canyon” amúgy kicsit furcsa hely, a hosszú hétvégén parkolni alig lehetett, s a bal kéz felé eső, „igazi” szurdokot a tömeget követve simán elvétettük. Mi mentünk egyenesen, a főágnak hitt szurdokba, amelynek a végén egy izgalmas mászással jutottunk ki a „partra”, de sokan visszafordultak az út nehézsége miatt. Egy meglehetősen veszélyes, a szurdok szélén haladó jelzetlen ösvényen jutottunk vissza, ahol aztán bepillantottunk az addig mellékágnak tekintett igazi szurdokba: a mászástól jól elfáradva így jöttünk rá, hogy bizony az információs táblákkal ellátott szurdokág a fő látványosság.

A Páris-patak szurdoka, pontosabban a mellékág felülről

 

Szintén kifejezetten családbarát és egyben kiváló geológusképző-helyszín a geopark új látogatóközpontja a gyönyörű nevű Eresztvényben (sőt, a pár kilométerre fekvő Salgóbányán egy másik látogatóközpont, a Geocsodák Háza várja a látogatókat - ez sajnos zárva volt a mi ottlétünkkor, de a környék az egy négyzetkilométerre eső látogatóközpontok számában elég jól áll). A remek játszótérrel is rendelkező, nagyon jó hangulatú eresztvényi központ egy hosszabb, a környék bazaltbányáit bejáró tanösvény kiindulópontja is egyben. Az egész, mintegy 6 km-es utat ugyan nem vállaltuk be, de a Kis-bányát követően egy nagy erdészeti úton könnyen vissza lehet jutni a Salgóbányára tartó közútra, onnan meg Eresztvénybe (a tanösvény Salgóbányán és a váron keresztül érkezik vissza Eresztvénybe).

 

A geopark látogatóközpontja Eresztvényben

 

Az első bányaudvarban, az 1890-ben létrejött Nagy-bányában képet kaphattunk arról, mennyi követ is termeltek itt ki (kb. 3 millió tonna követ bányásztak csak ebből a bányából), pedig az igazán fontos bányák ma Szlovákiában találhatók. A bazalt amúgy az 1800-as évek első felében, a nagy vasút- és közútépítések korában került a figyelem középpontjába, mint kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú kőzet, amely valósággal berobbant az akkori építőiparba. Később azt is megtudtuk, hogy először szekerek, majd sikló szállította le a követ Eresztvénybe (gondolom, innen a név eredete), ahonnan pedig kisvasút vitte tovább a követ Somoskőújfaluba, ahol normál nyomtávú vasútra rakodták azt át (s bizony a macskakő nemcsak Budapestig, de Bécsig és Párizsig is eljutott). A tanösvény fő szenzációja a Tavas-bánya, amely szépségben simán felveszi a versenyt híresebb rokonával, a Megyer-hegyi tengerszemmel, csak kevesebben ismerik szerencsére.

 

A szépséges Tavas-bánya

Az utolsó este még egyszer megmásztuk Somoskő várát, és szétnézve az alkonyi tájban azt éreztük, bizony öt tartalmas nap ide vagy oda, még alig láttunk valamit, hiszen minden egyes hegycsúcs valami érdekes látnivalót, furcsa történetet rejt itt. Ismét van hova visszatérni tehát, különösen, hogy Salgótarjánban van az ország egyik legjobb cukrászdája, amit feltétlen ki kell próbálni egy újabb túra végén!

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc