Kisgyerekkel túrázni, avagy a nagy hordozódilemma
Kezdő szülőként az ember rengeteg, kisebb-nagyobb fejtörést okozó problémával találja magát szembe. Milyen kiságyat és babakocsit vegyünk, használjunk-e hordozót, és ha igen, akkor milyet? Ha a szülők korábban rendszeresen jártak túrázni, és ezen a család bővülése után sem szeretnének változtatni, újabb kérdések merülnek fel. Vajon hány hónapos korától vihetjük magunkkal a kicsit, milyen hosszú túrákra és milyen terepre induljunk, illetve legfőképp: miben vigyük a legifjabb túrázót? Ez utóbbi kérdésnek jártunk utána.
A pesti bérház udvarának kicsiny üzletében megszámolni sem tudom, hányféle hordozó közül lehet választani. A kendőtől kezdve a csatos hordozókig minden van, és ezeknek még számos variációja. Ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a legjobbat ebből a széles választékból. De vajon létezik egyáltalán legjobb? Kalmár Szandi, a Hordozóház szakértője szerint az, hogy kinek melyik hordozótípus a legjobb, teljesen szubjektív. Van, akinek a kendő válik be, másnak a csatos hordozó. Mindenkinek saját tapasztalatai alapján kell rátalálnia a számára és gyermeke számára is legmegfelelőbb hordozóeszközre.
Milyen szempontokra figyeljünk?
A hordozóval kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy a baba megfelelő pozícióban helyezkedjen el benne, vagyis a háta legyen megtámasztva, a térde fel legyen húzva, a lába legyen terpeszben, a medencéje pedig előrebillentve. Tehát egy jó hordozóban a gyerkőc nem ül, hanem a mozgásfejlődésének megfelelő terheletlen pozícióban támasztja meg a hordozóeszköz, ami ortopédiai szempontból kedvező, illetve a baba számára is kényelmes. „A választásnál azt kell szem előtt tartani, hogy a hordozóeszköz a gyermek és a szülők számára egyaránt megfelelő legyen – mondja Balla Marietta gyermekgyógytornász. – Fontos szempont, hogy mekkora és milyen korú a gyermek, valamint hogy hol tart a mozgásfejlődésben. Például egy vékonyabb, rugalmas kendő esetében figyelembe kell venni, hogy az csak kisebb gyereknek jó, a nagyobbakat már nem tudja jól tartani.”
Ha csecsemő számára választunk hordozót, figyeljünk arra is, hogy a gyerek csípője kötött vagy laza. Ha ugyanis nagyon kötött, jobb lehet a rugalmas kendő, mert egy csatos hordozó túl nagy terpeszben tartja a lábát.
Ez egyébként hasznos lenne a számára, csak valószínűleg egyáltalán nem kényelmes, így a hordozás folyamatos nyűglődés lesz, amelynek az okát a szülő nem érti, a baba pedig nem tudja elmondani.
Elöl, háton, csípőn?
Kezdetben az egészen pici babát még elöl hordozzuk, de pár hónap után eljön az az idő, amikor már kezd egyre nehezebbé válni ez a hordozási mód, és a kicsi is szeretne többet látni a világból. „Ahogy nő a baba súlya, az elöl hordozás egyre megterhelőbb lesz a hordozó személy számára. Ilyenkor érdemes odafigyelni a testünk jelzéseire – hívja fel a figyelmet Kalmár Szandi. – A csípőn és a háton hordozás kímélőbb megoldás a szülő szempontjából. Sok szülő a baba 5-7 kilós súlyánál érzi úgy, hogy itt az ideje váltani.”
Gyakran lehet látni olyan szülőket, akik elöl hordozás során kifelé nézve teszik a gyereket a hordozóba, mondván: így legalább ő is tud nézelődni.
Jó ha tudják azonban, az előre néző hordozás egyáltalán nem jó a gyereknek.
„Ez a homorító pozíció nem tesz jót a baba gerincének, a csípője sem abban a pozícióban van, ahogy kellene lennie, a lábai lógnak, és az ágyékrész is fokozott terhelésnek van kitéve – mondja a gyógytornász. – Ezzel a hordozással idejekorán erőltetünk rá egy olyan pozíciót, amelyre még nem érett meg a teste. Ez olyan, mint amikor azelőtt kezdik el ültetni, járatni a babát, mielőtt ő maga már ezt meg tudná tenni. Ha gyakran hordozzuk így, gerincferdülés is lehet a következménye.”
Kendő versus vázas túrahordozó
Túrázáshoz mindenképpen olyan eszközt válasszunk, amely mindkét oldalt egyformán terheli, van derékpántja, így egyenletes súlyeloszlást biztosít. A karikás kendő például nem igazán megfelelő túrázáshoz, mert félvállas eszköz, így nem biztosít egyenletes terhelést.
Hosszabb túrák esetében kimondottan fontos az optimális súlyeloszlás, amihez háton hordozáshoz nélkülözhetetlen a deréktáji és mellkasi keresztpánt.
Ha ez nincs, akkor a súly nagyon hátrahúzza a vállakat, automatikusan előrebillen a medence, és ez nagyon megterheli az alsó háti, deréktáji szakaszt. Ez az a terület, amely a legtöbbeknél problémás, itt szokott a leggyakrabban előfordulni a gerincsérv is.
Minden hordozótípusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kendő használata hosszabb tanulási időszakot igényel, a kötős és csatos hordozók esetében ez a folyamat rövidebb. A kendő esetében azonban lehetőségünk van arra, hogy amennyiben egy-két óra után elfáradtunk, kössünk egy másik típusú kötést. Ezzel más lesz a tehereloszlás, így újult erővel folytathatjuk a túrát. A vázas túrahordozó nagyobb gyerekek esetében jó. Használata könnyű, azonban a váz pluszsúlyt jelent, nem testközeli hordozó, így nehezebb benne vinni a gyereket, s ha elalszik, nem igazán tudja megtámasztani a fejét. Viszont egy 2-3 éves esetében, aki hol a hordozóban akar ülni, hol a saját lábán gyalogolni, nagy előny az egyszerű használat.
Az eszköz kiválasztásánál a gyermek kora is döntő szempont, épp ezért minden hordozótípusnál jelölik azt, hogy milyen korosztály számára alkalmas.
A kendő például egy újszülöttet és egy 15 kg-os gyereket is elbír, a csatos hordozóknál viszont különböző korhatárok vannak. A hordozós időszak végét általában a 4 év körüli korra teszik, de ekkor már természetesen nem rendszeres, hosszú távú hordozásról beszélünk; inkább csak akkor vesszük fel a csemetét, ha egy hosszabb séta, túra alatt nagyon elfárad. A hordozókhoz különböző kiegészítőket is érdemes beszerezni. Nagyon jó szolgálatot tehet a téli időszakban például egy speciális hordozókabát, nagyobb gyerekeknél pedig az esővédővel és polárréteggel ellátott hordozótakaró is. A vázas hordozóhoz érdemes napvédőt és esővédőt is beszerezni, és egy övtáska is hasznos kellék lehet túráink során.
1. Kendő: sokoldalú babahordozó eszköz, újszülöttkortól bármeddig jó. Elöl, háton és csípőn hordozásra is alkalmas. Különféle típusú és mintájú szövetekből válogathatunk, de ügyeljünk arra, hogy a több méter hosszú hordozókendők közül a testmagasságunknak megfelelő méretet válasszuk. Külön típust képvisel a karikás kendő, amelyet könnyen fel és le lehet venni, hátránya viszont, hogy féloldalas terhelést jelent, épp ezért a legtöbben csak rövidebb távú hordozásra használják.
2. Mei tai: félúton van a kendő és a csatos hordozó között. Fix derékpánttal és hosszú, megköthető szárakkal rendelkező eszköz. Különböző méretekben készül, jellemzően nagyobbacska csecsemőkortól a hordozási kor végéig méretezik.
3. Csatos hordozó: talán a legnépszerűbb hordozótípus, mivel használata egyszerű és az ortopédiai szempontból megfelelő testhelyzet is megteremthető a gyermek számára. Kicsit olyan, mint egy hátizsák, itt is hasonló pántok vannak. A legtöbb gyártó termékeire igaz, hogy egészen pici babáknak még nem alkalmasak. A csatos hordozó előnye, hogy sok helyen állítható a méret, így egy adott modellt évekig is használhatunk. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes gyerekkel együtt felpróbálni.
4. Vázas túrahordozó: ebben a típusban nincsen testközelben a gyerek, hanem a hátunkra csatolt kosárban ül mögöttünk, és stabil megtámasztottság helyett saját izmaival tartja magát. Épp ezért ezt a hordozót már nagyobb gyerek esetében használhatjuk, aki tud stabilan és hosszan ülni. A testközeli hordozókhoz képest jelentős pluszterhelésre kell számítani, mert a gyerek súlypontja a hordozó személy súlypontjától távol esik, ami sokkal nagyobb erővel húzza őt hátra, mintha a súlypontjuk gyakorlatilag közös lenne. A fentieken kívül még számos hordozótípus létezik, vásárlás előtt érdemes körülnézni az interneten, illetve a szaküzletekben, ahol nemcsak egy röpke próbára van lehetőségünk, de hosszabb időre ki is kölcsönözhetjük a különböző eszközöket, ami nagyban megkönnyíti a döntést.
A Kőris-hegyen innen és azon túl
2024.10.21.Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.
→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján
2024.09.25.Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.
→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében
2024.08.02.A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.
→ Tovább
