Nehéz a Kohászok útja nevű túráról érzelmek nélkül beszélni. Többször végigjártam már, de bármikor újra elindulnék. A mai magyar rögvalóságot mutatja be mindenféle cukormáz nélkül. Érintetlen vidékeken át, olykor nehéz terepen vezet. Aki zsörtölődik, ha gazos, szederindás a terep, hogy nem feltétlenül a Balaton-felvidék békés idilljének hangulata köszön vissza a falvakban, az ebbe a túrába bele se kezdjen. Mert nem fogja élvezni. Aki viszont vállalja az olykor spártai körülményeket, szereti az érintetlen tájakat, az újat, a kihívásokat, életre szóló élményekkel lesz gazdagabb, ha négy, esetleg öt túranap alatt végigjárja a kék sávval jelzett Kohászok útja 117 kilométerét Salgótarjántól Diósgyőrig.

1. Salgótarján vasútállomás, a Kohászok útjának nyugativégpontja

1 / 21

Fotó: Konfár Tibor

Élménytúra a Medves peremén – Tarjántól Istenmezejéig

Tökéletes bevezető túra, mondhatnám: a mézesmadzag. Salgótarján egyszerű kis vasútállomásától a kék sáv jelzésen indulva nyugodt kertvárosi utcákon kezdjük meg a kapaszkodást a város egyik legizgalmasabb hegycsúcsára, a Pécs-kőre. Az elmúlt években újraéledő, barátságos kis hobbitelkek közt hamar felérünk a Pécs-kő-nyereg hatalmas tölgyfájához, a Kohászok útjának talán legszebb információs táblájához. Innen tízperces kitérővel felfedezhetjük a „Tarjáni via ferratát”, a Pécs-kő sziklakúpját, amelyre biztosítókötelek segítségével lehet felkapaszkodni. Érdemes, mert az 537 m magas csúcson káprázatos körpanoráma fogad, a Mátrától a Bükkön át a Tátráig száll a tekintet, délről az Alföld rónasága, míg nyugatról a Börzsöny zárja a látóhatárt.

Az Istenmezeje felé vezető úton titkokat rejt a föld. A Pécs-kő keleti lábánál, a hosszan elnyúló Inászói-völgyben, alig száz éve még egy városka élte mindennapi életét. Inászóbányának kisvasúti pályaudvara, saját iskolája és boltja is volt. Minderről ma már csupán néhány emléktábla, egy emléktáró és egy elhagyott temető tanúskodik. Hihetetlen, hogy egy 2300 fős, hajdanán a kőszénvagyon kitermeléséből élő település képes ilyen nyomtalanul eltűnni, alig pár évtized alatt.

Kilátás a Pécskőről a Mátra és a Bükk hegyei felé

1 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Jól járható ösvényeken, szép, ligetes erdőkben vezető utakon hamarosan a mesebeli fekvésű, kis nógrádi vadász-gombász falu, Bárna következik. Nevezetességére, az 519 m magas Nagy-kőre eredetileg felkapaszkodott a kék jelzés, ma pedig a kék háromszög vezet fel ide. Én eddig még minden alkalommal ezt az utat választottam, mert a Nagy-kő nyújtotta kilátást szinte bűn kihagyni.

Kilátás a Bárnai Nagy-kőről a felhőben úszó Mátra bércei felé

2 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Bárna erdeiben ér össze a sziklaszilárd medvesi bazalt a puhább, de éppen ezért rendkívül érdekes formációk alkotására képes homokkővel, amely már az Ó-Bükk, más néven a Vajdavár-vidék közelségét jelzi. Magyarország legszebb nevűnek választott falujában – Istenmezején – már a Vajdavár-vidék egyik leghíresebb homokkőképződménye fogad, a falu központja fölé meredeken emelkedő Noé szőlője.

Istenmezején már a Vajdavár-vidék egyik leghíresebb homokkő-képződménye fogad, a falu központja fölé meredeken emelkedő Noé-szőlője.

3 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Más ez a kávéház… Irány az Ó-Bükk!

Istenmezejét elhagyva belépünk az Ó-Bükk végeláthatatlannak tűnő erdejébe, amely az ország egyik legnagyobb egybefüggő erdőterülete is egyben. Elhagyatott vidék ez, útjait alig járják, turistalétesítményeknek szinte nyoma sincs. Járdánházáig (nagyjából huszonhét kilométeren át) nem érintünk lakott területet, vizet vételezni is csak szerencsés esetben tudunk – erre mindenképpen készülni kell. Ózdig kereken 40 kilométer vár ránk ezen a vadregényes és izgalmas hegyvidéken, amely kissé megtévesztő módon egyes térképeken Heves–Borsodi-dombság néven szerepel.

A beszédes nevű Lóhullás-tetőre kapaszkodunk fel először, majd a Gemeruta-völgy és a Hosszú-völgy érintésével jutunk el Vállóspusztáig, az ózdiak egykori kulcsosházáig, amely ma erdészház és egyben bélyegzőhely. Érdemes itt friss forrásvizet vételezni, mert az Ó-Bükk legvadregényesebb és legérintetlenebb vidéke következik, a Vajdavár-hegység 500-as csúcsokat felsorakoztató főgerince. Kemény menet ez, különösen nyáron, amikor burjánzik a növényzet, de amilyen nehéz felkapaszkodni az 541 méter magas főcsúcsra, az Ökör-hegyre, olyan jóleső érzés megpihenni itt egy kicsit, elterülni, és csak nézni az eget, a tájat, a madarakat. Tudva, hogy itt aztán tényleg senki nem fog minket megzavarni.

Kilátás az Ökör-hegyről a Vajdavár tömbjére, és a Bükk-hegységre

4 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az Ökör-hegyről gyors ereszkedéssel érjük el a végtelenül hosszúnak tűnő, ugyanakkor megkapóan szép Gyepes-völgy keskeny erdészeti útját, amelyen előbb Dobronyapusztát érjük el, majd rövidesen Járdánháza következik. Az Ózdig tartó, mintegy 40 kilométeres túra megfelezésére az egyik legjobb választás Dobronyapuszta igazi erdei környezetben megbújó, kedves kis turistaháza, de Járdánházán vagy Arlón is találunk szállást.

Dobronyapuszta barátságos kis őre Néró

5 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az Arló–Ózd-szakaszra elég egy fél nap, de GPS nélkül nem igazán szabad belevágni. A suvadással (a homokkő alkotta hegyoldal megcsúszásával) keletkezett Arlói-tó egy igazi gyöngyszem, a mellette található Csahó-völgy szépsége Erdélyét idézi, de egyvalami alig van a szerte e vidéken, ez pedig a fa, amelyre a jelzéseket lehetne festeni. És ez bizony Somsálybánya környékének kivételével egészen Ózdig nagyjából így is marad. Egy jól ismert mondás illik ide a legjobban, kissé átalakítva: ha ezt a szakaszt meg tudod csinálni, akkor az egészet meg tudod csinálni.

A suvadással ( a homokkő alkotta hegyoldal megcsúszásával) keletkezett Arlói-tó egy igazi kis gyöngyszem

6 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Még egy kis küzdelem, majd jöhet a jutalomjáték

Talán nincs is még egy olyan magyar város, amely a rendszerváltás során a szó szoros és átvitt értelmében is ilyen megdöbbentő mértékben szorult volna az ország peremvidékére, mint a kohászat egykori fellegvára, Ózd. A város, ahol évszázadokon át húzóágazat volt a vas- és acélgyártás, ahol nem volt megállás, a nap huszonnégy órájában zúgtak a kohók, ma bántóan csendes. A Kohász útjának atyja, az ózdi Wenzel Péter, aki maga is kohómérnök, egyszer elmesélte, hogy ezt a csendet volt a legnehezebb megszokni, amikor az 1990-es években leálltak a gépek. Aki ebben élte le az életét, annak ez bizony nem lehetett könnyű. A turizmus kitörési pont lehetne, mert az Ó-Bükk völgyeinek ölében megbújó, kicsiny falvak övezte Ózd és a körülötte hullámzó, gyönyörű vidék olyan elemi erővel idézi fel mind életérzésben, mind tájképileg az elszakított Erdélyt, hogy az már szinte katartikus.

Talán nincs is még egy magyar város, amely a rendszerváltás során a szó szoros és átvitt értelmében is ilyen megdöbbentő mértékben szorult volna az ország peremvidékére, mint a kohászat egykori fellegvára Ózd

7 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Ózdon érintjük a vasútállomást, majd szebb napokat látott kertvárosi utcákon indulunk tovább Sáta irányába. Vegetációs időszakban azonban csak indulnánk, ugyanis itt egy másfél kilométeres, fárasztó dzsungelharc vár ránk, erre sajnos készülni kell, így ezt a szakaszt érdemes a késő ősz és a kora tavasz közötti időszakba betervezni. Sátára országúton érünk be, a falu központjában a kék sáv jelzés az Országos Kéktúra közelsége miatt kék keresztre vált. A Csernely-patak vadregényes,tucatnyi gázlót számláló völgyét érintve immár ezen a jelzésen érjük el a festői fekvésű Uppony községet. Az erdélyi hangulat itt éri el a tetőfokát, ugyanis a hazai viszonylatban egyedülállóan szép Upponyi-szorost a legtöbbször a Tordai-hasadékhoz szokták hasonlítani. A Lázbérci-víztározó mentén gyalogolva aztán szépen lassan kinyílik a táj, a távolból immár a Bükk 900-as hegyei integetnek hívogatóan felénk – jöhet a megérdemelt jutalomjáték.

A Csernely patak vadregényes völgyében tucatnyi gázlón átkelve közeledünk Uppony felé

8 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A Bükk északi lábánál megbújó Mályinkától a Csondró-patak látványos völgyében kapaszkodunk fel a Szentléleki turistaházig, majd a Garadna-völgybe ereszkedve Ó-és Újmassán a diósgyőri kohók őseivel ismerkedhetünk. A Bükk-vidék ezen része már turistaparadicsom, a Kohász útja gyöngyszemekként fűzi fel a legszebb látnivalókat, a kisvasutat, a Hámori-tó partját és Lillafüred csodáit.

A Garadna-völgybe ereszkedve Ó-és Újmassán már a Diósgyőri kohók őseivel ismerkedhetünk

9 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Bár a Kohászok útja hivatalosan Diósgyőr acélgyárának I-es számú főkapujánál ér véget (ha úgy tetszik, itt kezdődik), talán megengedhető, hogy az idők változása miatt az erre ma már talán méltóbb, szépen restaurált diósgyőri várnál fejezzük be ezt az igen nehéz, de mégis életre szóló élményeket nyújtó túrát.

A cikk 2020 júliusában jelent meg először.

Azóta örömteli változás is történt az útvonalon, az elmúlt hetekben új és nagyon szép bélyegezőket, illetve bélyegzőládikákat helyezett ki egy lelkes kis társaság. A kezdeményezésről Konfár Tibor írt bővebben ebben a 2021 szeptemberében megjelent cikkében.

10 / 10

Fotó: Konfár Tibor