A 7.50-es személlyel mentem a Déli pályaudvartól Alsógalláig. Az esős idő hamarosan naposra váltott, bár a sár és a felhők megmaradtak. Alsógallán a vonatról leszállva visszafelé indultam el a peronon, majd a peron végén lementem az út szélére. Ez a Tarjáni út. Igen forgalmas, sok a teherautó is, úgyhogy óvatosan!
Az 1-es utat Tarján irányába egyenesen átvágva kereszteztem, majd 1-2 kilométerrel feljebb egy balkanyart követően lefordulva az útról, hegynek fel át is mehettem az M1 autópálya alatt. Már ismerős volt feljebb a bélyegzőhely és az öreg fa Koldusszálláson. Így nem is időztem már el sokáig ott. Innen a K és a kék négyzet együtt halad a lila Mária úttal.

1 / 23

A kék négyzet nemsokára kitért balra, a kék pedig jobbra ment tovább egy Y kereszteződésben - itt tábla is van. Ezután fakitermelés nyomai mentén haladtam a jó sáros úton. Hosszú séta után, a kék kereszt indulását követően értem el a Pes-kő jókora, hófehér sziklafalához.

2 / 23

Sajnos csak a háttérben látszott a sziklafal, amit tilos megközelíteni, mivel védett, így nem is vezet hozzá jelzett út. A következő részen, még a sziklafalak tövében jókora szikladarabok láthatóak. Utána egy ideig egy sárga kagyló jelzés, az El Camino jele is felbukkant a fákon a kék és a lila Mária mellett.

3 / 23

Vértestolna előtt kiértem az aszfaltútra. Innen balra be lehet sétálni a faluba, de én kihagytam, mert volt nálam elég enni- és innivaló. Úgyhogy az úton jobbra tértem rá, majd a végén a kereszteződésben balra. Ezután figyelni kell, mert rövidesen betér az út a fák közé - szerencsére ez jól ki van jelezve. Innen fentebbről lehet jól visszalátni egy tisztásról a falura.

4 / 23

A réten egyszerűen csak fel kell menni. Követheted a jelzéseket a kerítés mentén vagy kimehetsz a rétre, csak a tetejénél majd balra tarts, idővel ismét betérve a fák közé. Közben megcsodálhatod a nemzet áramellátásának helyi megtartóit.

5 / 23

Itt megint egy szép, sziklásabb szakasz következett a Pörös-hegy, majd a Halyagos oldalában. A zöld jelzés becsatlakozása után egy jelöletlen kis ösvény teteje felé nézve vörös kődarabokat pillantottam meg. Fel is sétáltam, így megnézhettem (kívül maradva) a működő tardosi „vörösmárvány”- (valójában mészkő) bányát.
A bánya után, a bélyegzőhelynél nemcsak egy hatalmas, öreg fa fogadott, hanem egy elhagyatott erdészház is. Így legalább egy kis „urbex” kaland is jutott a napra. Amúgy nem egy életbiztosítás bemenni, egyrészt mert darazsak fészkeltek be a födémbe, másrészt mert már omladozni kezdett a mennyezet.

6 / 23

A házat elhagyva, lassan ereszkedve érdemes jobbra nézegetni, mert felbukkan egy régi erdei vasútvonal töltése. Az elágazások a következő szakaszokon jól ki vannak jelölve, de azért figyelj oda. A K a Fiar-bükk felé visz tovább. Ezen a részen dög nagy hangyák szaladgáltak, később a boly is előkerült.

7 / 23

A hol sárosabb, hol szárazabb úton idővel nyiladékra leltem, szép kilátással. Ezután már csak pár lépés volt elérni a Sándi-hársot, egy kétszáz évesre becsült korú hársfát. Ennek gyökérzetén meg is pihentem egy rövid időre. Innen már csak úgy egy kilométer volt a következő bélyegzőhely a Serédi-kastély kertje alatt. A kastélyban éppen gyerekek táboroztak, így nem mentem be, de állítólag kívül-belül szépen felújították az épületet.

8 / 23

Továbbsétálva még egy épület romjait is meg lehet nézni. De utána vissza kell fordulni, mert a kerítésre kitett bélyegző után a K elkanyarodik balra, elhagyja az addigi utat. Ezután a sziklásabb részen egy jókora, három felé hasadt sziklatömböt láttam meg. Erre fel is másztam, tartottam itt egy rövid pihenőt. Fura, de az eddigi szakaszon sehol nem volt egy pihenőhely, nem voltak padok kirakva. Pár lépéssel a szikla után jobbra van egy sziklafalba elhelyezett kis Szűz Mária-szobor, az előtt van egy egyszerű kis pad.

9 / 23

Az út innen leereszkedett egy aszfaltút felé, és előtte még a piros jelzés is becsatlakozott. A szélesebb út a Rancs fogadó érintése után hamarosan megérkezett Pusztamarótra. A temető megmaradt sírjai előtt áll egy hatalmas fenyőfa, ezen találod a bélyegzőt. Ezután, a területet elhagyva, először emelkedve, de utána sokáig lefelé tartva vitt az út a Maróti-hegy oldalában, majd a Vaskapu mentén. Közben több helyen is remek kilátás nyílik a környező hegyek felé. Lejjebb érve egy távvezeték mentén kellett lemenni, itt balra egy szűk ösvény halad. Vigyázz, rengeteg ezen a részen a szúrós, tüskés ág. Az út aljánál már kikacsintottam jobbra is egy szántóföld felé. Szép a kilátás a Bika rétnél.

10 / 23

Ahogy a kék jelzés elérte az aszfaltutat, én kitértem Bajna felé, ott volt a szállásom. Szuper ellátást kaptam, a tulaj házaspár házi szarvaskolbászát is megkóstolhattam. Azt is elmesélték, hogy elindult a bajnai kastély felújítása, ahol a család tagjainak életét és divattörténeti kiállítást is berendeznek, rendezvényterem is lesz majd. Úgyhogy 2019-től még jobban megér majd egy kitérőt a falu, de akár egy egész pihenőnapot is beiktathatunk.

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.