Csobánkára autóztunk, itt csatlakozott hozzánk még pár család, hogy együtt kiránduljunk ezen a szép szombati napon. A buszsofőr ráncolta a homlokát, amikor felszállni készültünk a buszra, mert sok felnőtt és még több gyermek volt a társaságban. Az egy felnőttre jutó gyerekek száma átlagosan másfél volt. Csobánka központjából az elágazásig utaztunk csak, ekkor a sofőr megkérdezte, merre megyünk tovább, és amikor meghallotta, hogy Dobogókő irányába, megjegyezte, hogy akkor szükség lesz mentesítő járatra.

Így amikor átsétáltunk az elágazásnál a másik buszmegállóba, és jött a kiszemelt busz, annak sofőrje csak kiszólt, hogy a következőre szálljunk, arra biztosan felférünk. És tényleg, az első járat sofőrje érkezett mentesítő járatnak, megint kiadta a temérdek nagycsaládos jegyet, majd felszállított minket Szentkeresztre. Nagyon pozitív tapasztalat volt, hogy a Volánbusz ilyen jól meg tudja oldani a hirtelen megugrott utasszám kényelmes fuvarozását.

Kapcsolódó cikkek

Potyautasokkal a hóban a pilisi tájon

Tovább

Négy könnyű túra gyerekkel Budapest közelében

Tovább

Pilisszentkereszten csatlakozott hozzánk Judit, a Kossuth Rádió egyik riportere, mert téli túra gyerekekkel témában készített interjút velünk és a túra résztvevőivel. Elsétáltunk a pecsételőhelyhez, ahol van egy kisebb tér, egy fa a közepén, pad alatta. Pont ideális hely volt rendezni sorainkat: megetetni az addigra már megéhezett kicsiket, mindenkinek ellenőrizni, hogy a sapka-sál-kesztyű meglegyen. Egy hosszabb rákészülés után a legkisebbek felkerültek a hordozókba, és elkezdtünk hömpölyögni a Dera-szurdok irányába.

1 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Az ovis-kisiskolás szekció a sor elején nyargalászott, az óvatosabb anyukák hátrébb totyogtak a sárban, merthogy elég nagy sár volt!

3 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Az utóbbi hetek kiadós esői rendesen feláztatták a talajt, ennek azonban megvolt az a pozitív hozadéka is, hogy a szurdokban annyi víz csobogott lefelé, amennyit még sosem láttam! Így az első – szokásos helyen, ahol át szoktunk menni, megtorpantunk, mert féltettem a gyerekek bakancsait, nehogy fentről folyjon be a víz. Visszamentünk az első hídhoz, és azon mentünk át, másik oldalról csatlakozva a Dera-szurdok bal oldalán vezető kék úthoz.

5 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

A szurdokban kerülgetni kellett azért a szemből jövő kirándulókat, mert hétvége lévén voltak páran rajtunk kívül is. Megcsodáltuk a hidakat, átegyensúlyoztunk a köveken azon az egy helyen, ahol még nem építették újjá az egykor volt hidat. Hannának is nagyon tetszett a szurdok, a hátamról magyarázott végig, persze szeretett volna a lábán is jönni, de ahhoz túl sáros és csúszós volt, hogy szabadjára engedjem.

6 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Az ovisok egy-két apukával már lent voltak a Dera-parkoló melletti réten, a padok és esőbeállók környékén, mire Hannával a hátamon leértem. Akkorra az ovisok egy része az esőbeálló tetején virított, aminek én nagyon nem örültem, de szerencsére sikerült úgy lejönni mindenkinek, hogy sem magukban, sem a beállóban nem tettek kárt (az apukák ezek szerint sokkal lazábbak, mint mi, anyák).

9 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Tartottunk egy hosszabb pihenőt, a totyogók vígan szaladgáltak a réten, mindenki evett, ivott. Aztán elköszöntünk Judittól, a Kossuthos riporterünktől, és folytattuk utunkat Csobánka irányába.

Volt egy-két magasles útközben, amit az ovis szekció meg is mászott, majd kihirdettük, hogy a következő megálló Szentkúton lesz, a templom melletti padoknál.

13 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Hanna itt már lekívánkozott a hátamról, így az utolsó magaslesnél letettem, és a férjemmel maradt kicsit totyogni, én pedig mentem a nagyokkal előre. A második piknik is jól sikerült, de már ment le a nap, így sokkal hűvösebb lett. A hőmérséklet arra sarkalt minket, hogy induljunk tovább, és a templom mögötti emelkedő tett arról, hogy sokáig ne fázzunk, ha esetleg valakinek hideg lett volna már az idő. Ezen a részen sajnos kiirtották az erdőt, amit sajnálattal láttunk, viszont megvolt az a pozitív hozadéka, hogy visszafordulva nagyon szép panoráma tárult a szemünk elé.

14 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

Csobánka felett a gerincúton alapos pocsolyakerülgetésbe kezdtünk, majd a túra végén leereszkedtünk a faluba a kék kereszt jelzésen. Eddig sehol máshol nem volt akkora dagonya, mint itt, az utolsó kilométeren, amit sajnáltunk is, mert a bakancsaink alaposan összeszedték a sarat. Az egyik kis ovis pedig fenékre is esett a legnagyobb sártengerben, ahonnan egyedül nem is tudott kikászmálódni, annyira beleragadt. Az anyukája egy bottal húzta ki, így szabadult a mocsárból.

15 / 15

Fotó: Nábrádi Judit

A túra végén betértünk Csobánka központjában a valaha volt kocsma helyén álló pizzériába, mert egyrészt itt kértem céges bélyegzőt, hogy szabályosan igazolni tudjuk a kiszállási pontunkat, másrészt nagyon finom pizzaillat terjengett, így vettünk is vacsorát elvitelre, ami nagyon finom volt!