Kőről-kőre a Bükkben
Önellátó teljesítménytúra a Bükk-fennsík koronáján, ahol tavaszi színekbe boruló erdők, bükkök, fenyvesek között zúgó szél és kőtengeres panorámák várták a túra teljesítőit.
Őr-kő
Korán kellett kelni annak, aki április 17. vasárnap a Kőről-kőre a Bükkben teljesítménytúrát választotta hétvégi programnak. A túra rajthelyszíne és a reggel 6 órás indítása, illetve a több mint 50 km-es táv komoly logisztikát igényelt a résztvevőktől. A Bükk belsejéből, Bánkútról induló és ott végződő túrát tömegközlekedéssel megközelíteni nem lehet. Ezért a messzebbről jövők többórás autóúttal érkeztek, vagy már egy nappal korábban megszálltak a helyszínen. Mi az utóbbit választottuk a bánkúti síházban.
Reggeli kilátás
Hajnalban izgatottan keltünk és készültünk a Bükk csodáira. A rajtnyitás után már neki is vágtunk az 53 km-es távnak. Korán volt még. A lábaink álmosan vittek a meredek, köves Ördög-oldalban az első ellenőrző pont felé. Sokáig nem találkoztunk túratárssal, a hajnali szürkeségben csak a fák törzsei között felkelő Nap és a lombjaiban zúgó szél kísért minket. A lépteinktől ijedten megugró őzek jelezték csak, hogy nem vagyunk egyedül az erdőben.
Dédes-vár
A Dédes-vár kaptatója, a fent elénk táruló kilátás és a metsző hajnali szél egyszerre kezdte kiűzni belőlünk az álmosságot. A táj is még ébredezett, de a harsányzöldbe öltözött erdő és a tarka virágok illata már sejtették, hogy milyen szép tavaszi túrának nézünk elébe. Itt már több útitársunk is akadt, akikkel a második ellenőrző pont felé vettük az irányt. Felkapaszkodtunk a Látó-kövek csúszós szikláira, ahonnan messze elláttunk a Bükk északi területein túl is.
Látó-kövek
Egyre erősödő szélben, hulló gallyak közt követtük az itinert Szentléleken át a völgyben megbúvó Ómassáig. Innen aztán meredeken fölvágtunk a Bükk-fennsík néhol alpesinek ható vidékére. Dimbes-dombos fenyvesekben arborétumot idéző tájban kanyarogtunk a Nagy-Mezőn keresztül a Kis-Kőhát-nyeregig. A szélben zúgó és nyikorgó lombok zaja a kidőlő fák villámcsapásszerű robaja még félelmetesebbé tette az erdőt. A túra kezdett veszélyessé válni, de mire a Három-kőhöz értünk a szél enyhülni kezdett.
Három-kő
Innen kezdődtek csak igazán a híres bükki panorámák. A 900 méter feletti szirtekről Magyarország legszebb kilátásait csodálhattuk meg. A sziklákról letekintve terepasztalként terült el alattunk a dél-bükki táj.
Tar-kő
Kőről sziklára, szikláról kőre lépve haladtunk a Három-, a Tar-, a Cserepes-köveken át egészen az Őr-kőig. A lábunk elé figyeltünk, de a tőlünk balra eső pompás kilátásra mindig ki-ki pillantottunk.
Cserepes-kő felé
Jócskán benne jártunk már a napban, ezért szednünk kellett a lábunkat, hogy tartanai tudjuk az igencsak szűkre szabott 13 órás szintidőt. Lekocogtunk a Horotna-völgybe, egészen a Fátyol-vízesésig, ahol már jelentkeztek a fáradtság első tünetei, és már a vizünk is fogytán volt.
Őr-kő
A túra, mint máskor is önellátó volt. A frissítőpontok ott vannak, ahol a hátizsákunkba nyúlunk. Délutánra a meleg, párás idő sokunk vízkészletét felemésztette. A lehető legjobbkor jött a Szalajka-forrás mint természetes depó, hiszen még majdnem ezer méter szintemelkedés és 13 km állt előttünk.
Istállós-kő felé kapaszkodva
Az Istállós-kőig vezető két és fél km-es meredek izzasztóan lassította a tempónkat. Felérve konstatáltuk, hogy további kocogásra lesz szükség, hogy szintidőn belül érjünk célba. Ráadásul még a Gerennavárhoz is kitérőt kellet tennünk egy igazolókódért. Onnan meg vissza, kellemetlen palalépcsős emelkedőn kellet visszaszerezni a már korábban oly nehezen megszerzett magasságot. A túrán összeverődött csapatunk ekkor már szétszakadva rótta a kilométereket.
Istállós-kő felé kapaszkodva
Naplementében és fáradtan közelítettem meg a bánkúti célt, de itt még nem ért véget a túra. Innen még a teljesítéshez egy 2 km-es kitérőt kellett tenni a Bálványra és vissza. Ez a kis séta a végére már nem esett jól, de sikerült így is szintidőn belül beérni a célba. A teljesítést szép jelvénnyel honorálták, ami a gyűjteményem legújabb kedvence.
50-es és 25-ös táv jelvényei
A nap fáradalmait a bánkúti síházban pihentük ki, ahol a háziak kiváló sztrapacskával és más finom ételekkel várták a célba érkezőket. Tapasztalt túratársaimmal sörözés közben megbeszéltük, hogy a Kőről-kőre a Bükkben túra az 50 km-es túrák között a nehezebbek közé sorolandó, a maga 53,3 km-es távjával és 2565 m szintemelkedésével. Kíváncsian várjuk a Kőröl-kőre sorozat következő túráját, ami a Pilisben lesz június 25-én.
Kőről-kőre a Bükkben
Szöveg: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter és Mohai Kata
Bartina sár nélkül?!
Álmoskás időben robogtunk végig a Bartina teljesítménytúra maratoni távján a Szekszárdi-dombságban.
→ TovábbA Biatorbágy-közeli sziklavilágba könnyű beleszeretni
A korai sötétedés és a hideg idő nem kedvez a hosszú túráknak. Ezért most egy olyan félnapos kirándulást ajánlunk, amely változatos terepen vezet: van benne könnyű séta, egy kis mászás, látványos sziklaformációk, remek panorámák és egy bájos erdei kápolna. Mindez a Budai-hegységben, a főváros vonzáskörzetében, Biatorbágy közelében, ahol ilyenkor télen hétköznap – de talán még hétvégén is – nagy eséllyel elkerülheted a nyüzsgő tömeget.
→ TovábbTemplom falu nélkül – Gercsepuszta utolsó hírmondója
800 éve áll, közel 500 éve nincs falu körülötte. Nem egyszer rommá vált, többször újjáépítették, és most is dacol az idővel a hegyek kéklőn ölelő karéjában. Különleges hangulatú pusztatemplomnál jártunk Pesthidegkút határában.
→ Tovább