Körtúra a Bárnai kövek között
A bivakjairól elhíresült, Salgótarján közeli zsáktelepülés, Bárna bazaltsziklái nem csak a bevállalósabb turisták bakancslistájára kerülhetnek fel. „Ottalvós” buli nélkül is érdemes körüljárni a felejthetetlen panorámájú kilátópontokat.
Szépkilátás-helyeket vadászva találtam rá a térképen Bárnára, a határ közeli községre, melyet egymástól könnyen bejárható távolságra bástyáz körbe négy sziklacsúcs. Kellő ismeret híján a neten rákeresve több érdekes információt dobott ki a gép.
A Nógrád vármegyei Bárna a Novohrad-Nógrád Unesco Globális Geopark egyik települése, így várhatóan látnivalói geológiai érdekességgel szolgálnak. A helyi közösség komplex turisztikai fejlesztésének köszönhetően több szempontból is vonzóbbá vált a település. Kis, fából épített erdei lakjai komfortos alternatívát kínálnak a sátorozás helyett a hálózsákos turistáknak. Bivakjai révén hamar az érdeklődés középpontjába került.
Bárna amúgy nem tartozik a leglátogatottabb turistacélpontok közé, Budapesttől mért távolsága és nehezebb megközelíthetősége – zsáktelepülés – okán. Minden vonzereje mellett grátisz, hogy a fejlesztések ellenére máig megtartotta érintetlenségét, így nagy eséllyel élvezhetjük magányosan a sziklateraszok kínálta panorámát.
A Medves peremvidékére és a Felső-Tarnai-dombság területére eső vulkanikus kőtenger formációi önmagukban is kellő érdekességgel szolgálnak, ezért várhatóan egy túrába sűrítve igazi kuriózumot alkotnak. A Nagy-kő, Kis-kő, Szilvás-kő, valamint az eltérő szerkezetű Szér-kő mindegyikéhez vezet jelzett turistaút, de hogy ne csillagtúraszerűen, hanem körtúraként fedezzük fel őket, szükségünk lesz némi tájékozódó képességre, esetleg navigációra.
Bárnára érkezve célszerű a katolikus templom közelében parkolni, mert a túra kezdő és végpontja is nagyjából oda esik. A Kék jelzésen a Zsához-tető irányába indultunk. A Nagy-követ jelző tábla és a hegyoldalban már messziről hívogató Kálvária kizárja az eltévedést. A 2019-ben állított kereszt a bárnaiak és a palócok összetartozásának jelképe lett. Egy évvel később haranglábat avattak és elkészült a keresztút is. Az új harang a régi, rekvirált harang nyelvét kapta, amit a polgármester talált meg a katolikus templom padlásán.
A szépen kialakított Kálvária egyben kilátóhely is, tökéletesen rálátni a házakra. Érdemes megcsodálni a stációk kézzel faragott domborműveit, melyeket egy helybéli fafaragó művész álmodott meg. Feltöltődés után tovább indultunk, és pár percnyi gyaloglást követően rá is bukkantunk a híres bivakokra. A Békás-tó mellett kialakított erdei szálláshely két kuckója a már említett helyi fejlesztési projekt része, csakúgy, mint az elmocsarasodott tó megújítása. A szabadtéri éjszakázásra vágyó turisták a sátornál komfortosabb alvóhelyként használhatják az építménypárt. Újabb rövid, de annál combosabb emelkedő vezet a Nagy-követ jelző tábláig. A Geopark tanösvény ismertetője alapján újabb információkkal gazdagodhatunk.
A bárnai, nem szokványos kőbánya egyediségét az adja, hogy egy hatalmas törmeléklejtőből nyerték ki a köveket.
Eredetileg a Nagy-kő is magasabb volt, de a leváló tömbök eredményezték a mai formáját. A tarajként kinyúló sziklapárkány az egykori vulkáni tevékenységnek köszönhető, a megszilárdult bazalt oszlopként tartja a „teraszt”.
A keletkezés tudományos sztorijáról órákat lehetne regélni, de számunkra az érintetlen táj szépsége és a széles panoráma fontosabb volt, mint a geológiai háttér.
A látvány odatapaszt a sziklához, ezért mi is elidőztünk egy kicsit. A csúcs túloldalán a háromszög jelzés mentén ereszkedtünk le, majd csatlakoztunk a kék kereszthez. A Kis-kő felé véve az irányt kellemes sétaút vezet át az erdőn. Hamarosan újabb ismertető tábla állítja meg az utazót, és meséli el a Kiskői mondát. A kincset rejtő sziklagyomor több felfedező fantáziáját mozgatta meg, többnyire eredménytelenül.
Az előttünk álló jellegzetes alakú Kis-kő szintén a vulkáni tevékenység különlegessége, a kürtőkitöltés jelenségére vezethető vissza. A Cikorád-völgy északnyugati oldala fölé magasodó 379 méter magas kő Szilaspogony felől is megközelíthető. Az úgynevezett Medves-Ajnácskői bazaltvidék kiemelkedése alig bukkan ki magasabbra az erdőhatár fölé, mégis pazar kilátást élvezhetünk róla. A leírások szerint az igazi érdekesség nem is a látvány a csúcsról, hanem a hegy belsejében lévő barlang. Persze ehhez is, mint általában minden barlanghoz, köthető egy legenda, na és persze említésre méltó a kialakulása is. Mivel engem sokkal inkább lenyűgöznek a felszíni formák, inkább a következő látnivalókkal folytatom.
A Kis-kőről ugyanazon az úton sétáltunk vissza Bárna felé, majd egy régi zöld jelzésen kanyarodtunk a község északi oldalát övező Szér-kő irányába. A kopasz, meredek sziklafal inkább csak messziről vonzza a tekintetet. A kialakulásakor törésvonalak szabdalták fel a homokkövet, utat engedve a vízfolyásoknak. A tetőn kilátás nincs, ezért hamar tovább is álltunk.
A túra ezen szakaszán van szükség leginkább a tájékozódó képességre, mert Szilvás-kő irányába nem Bárnán keresztül terveztük az utat, hanem Szér-kőről észak felé leereszkedve, a Bárna-patakon átkelve. Ez a terv, mint kiderült, könnyen kivitelezhető, mert mindenhol járható ösvény vezet. A patak nyugati oldalán a Szilvás nevű nagy mezőn vágtunk át, ahonnét visszatekintve nyújt csak igazán impozáns látványt a Szér-kő homokkőfala.
Szilváskő legkönnyebben Rónabánya felől érhető el, de végül mi is szerencsésen ide érkeztünk. A több, mint egy kilométer hosszú bazaltgerinc formakincsét tekintve bemutatja a vulkánosság összes érdekességét.
Tanösvénye számtalan információval szolgál, és persze a panorámát sem kell nélkülöznünk. Ha minden látnivalót ki akarunk meríteni, akkor jóval több időt kell rászánni csak erre a sziklacsúcsra, önálló túraként is megállná a helyét. A mi utunk innen Bárnára vezetett vissza, a templom oldalában zártuk a kört.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
