Körtúra a Börzsöny legszebb útvonalán
A Börzsöny északnyugati szegletében látványos, változatos körtúrát tehetünk. A Fekete-völgy romantikus szurdokából kapaszkodjunk fel az Ökör-oromra, ahol a Vár-bérc, a Holló-kő és a Jancsi-hegy egymást követő, káprázatos sziklaszirtjei várnak ránk.
Az Ipoly völgyében, a Börzsöny lábánál fekvő Kemence településéről indul a hegység egyik legszebb túraútvonala. A Csarna-patak mentén húzódó árokban egykor szorgos fakitermelés folyt. A rönkök elszállítására az első világháború előtt építették ki a keskeny nyomvonalú vasutat, ahol kezdetben még lóval vontattak. A későbbi motorizálás ellenére megközelíthetősége nehézkes maradt, ezért a fakitermelés szépen lassan alábbhagyott, a völgyet a természet hódította vissza.
Az elárvult sínpárt a kilencvenes évek áradásai súlyosan megrongálták. A Magas-Börzsönyre hulló nagy mennyiségű csapadék elárasztotta a völgyet, melyből az esővíz csak a kaldera egyetlen kijáratán zúdulhatott ki. A vonalat 2000 óta fokozatosan újítják fel, mára a Fekete-völgyig zötykölődhetünk. A menetrend szerint közlekedő Kemencei Erdei Múzeumvasút a kiránduló családok kedvence lett. A több mint 50 kilométernyi észak-börzsönyi kisvasúthálózatból a Csarna-völgyében 3,9 kilométert utazhatunk.
Kemence község megközelíthetősége kissé nehézkes, tömegközlekedéssel csak átszállással lehetséges. Ha autóval érkezünk - a Börzsönyt megkerülve -, akkor parkolhatunk a kisvasút állomásán, vagy a Feketevölgy panzió előtt, ami tervezett túránk kiindulópontja. A kisvasút nemcsak történelmi emlék, de természetvédelmileg is hasznos, a pálya elkészült része csökkenti a völgy gépkocsiforgalmát. A börzsönyi Kék itt haladó része követi a patak és a vasút nyomvonalát.
A Fekete-völgy magas fái a napfényt alig engedik be, sejtelmes hangulatot kölcsönözve a tájnak. Az elhagyott, működésen kívüli síneket a természet erői pusztítani kezdték, az időnként megáradt patak a talpfákat is alámosta. A vasúti töltés megsüllyedt, a vágányok több helyen alátámasztás nélkül, a levegőben lógnak. A civilizáció olyannyira távol marad, hogy sajnálatos módon az ösvényeket sem tartják nagyon karban. Több helyen nem csak a vízmosást kell kerülgetni, hanem a kidőlt fatörzseken is keresztül kell verekedni magunkat, ha tartani akarjuk az irányt.
Az ösvényt keresztező patakon átgázolni szerencsére most nem okozott gondot, de nagyobb vízhozamú időszakokban ez nem lehet annyira egyszerű. Útközben balról két foglalt forrást is érintettünk - Fekete-kút, Csurgó-kút -, de szivárgó vizükből meríteni nem lehet. Elbotorkáltunk a Hamuházig, mely egykor az itt dolgozó favágók szállásául szolgált. Ha a felújítás sikeres lesz, akkor a nyomvonal idáig válik majd járhatóvá. Mivel ezek még csak tervek, továbbra is gyalogszerrel folytattuk az utat. Irányt váltva elhagytuk a medret, és egy szélesebb erdei úton kapaszkodni kezdtünk a hegyre. A Csóványos közelében eredő patak észak felé tör ki a vulkáni katlanból, kettévágva a hegyvonulatot. Keletről a Magas-Börzsöny csúcsai, nyugatról pedig az általunk választott gerinc határolja.
A Német úton haladtunk egyre feljebb, alattunk a patakmeder egyre távolodott. Folyamatos emelkedés után egy nagy jobb kanyar következett, ahol figyelmesen váltottunk a piros keresztre. Legyünk óvatosak, mert van némi zavar a jelzésekben. Takaros szálbükkösben kanyargott az út, mígnem egy tarvágáshoz értünk, ahol kinyílt a nagybörzsönyi látvány. A Bánya-tetőn csatlakozó piros jelzés után már csak egy ugrás a Vár-bükk.
A Salgóvár (nem tévesztendő össze a Nógrád megyeivel) sziklacsúcsán alig különböztethető meg az épített maradvány a valódi kövektől, így csak elképzelni tudjuk, hogy valaha vár állt itt. Az erődöt a tatárjárás után a hontiak építették. Történelmének nem minden pillanata tisztázott. Egy későbbi földesurának törvénysértő cselekedetei vezettek a vár pusztulásához, aki az építménye lerombolásával fizetett bűneiért. Az 1500-as években íródott oklevél már csak várromként említi.
A jelzett útvonal ugyan a maradványok alatt halad el, de érdemes meghódítani a sziklacsúcsot, mert szép kilátást élvezhetünk a Csóványosra és a Nagy-Hideg-hegy felé. A falmaradvány kőfülkéje mellett hagytuk el a bércet, és kezdtük meg az ereszkedést a meredek lejtőn. A nyeregben újabb kapaszkodó állt előttünk, majd a sziklás gerincre értünk. Helyenként már bal oldalra is a távolba láttunk a fák között, de az érdemi panoráma még váratott magára. A Kövirózsás csúcsán megjelentek a névadó sárga virágai, melyek kísérőink lettek.
Túránk áhított látványos szakasza előtt még elfogyasztottuk a hátizsákunk tartalmát, hogy az előttünk álló terepről az éhség se vonja el a figyelmet. A Holló-kő csúcsán a gerinc egyre csipkésebbé vált, különleges sziklaalakzatok állták utunkat. A Magas-Börzsönyre kinyíló csodálatos panoráma megtöltötte látványra szomjazó szemeinket. Az útjelző oszlopra szerelt csúcskönyv egyedi, sajátos élménybeszámolókat rejteget. Saját gondolatainkat hátrahagyva indultunk tovább a fennsíkként kiszélesedő teraszról. Az Ökör-orom Kőtengere továbbra is biztosította a mostanra fokozódó látványosság színvonalát. A Jancsi-hegy ősi földvárának nyomai nem láthatóak, de helyettük virágtengerrel borított, illatozó tisztások váltakoztak. A Világos-pallag rétjénél a tölgyesben jobbra vettük az irányt, és a Strázsa-hegyi tanösvény útvonalán mentünk tovább. Fokozatosan lejtő úton, kellemes árnyékban ereszkedtünk vissza a panzió irányába.
A Fekete-völgy zakatoló kisvasútjának távolodó hangját hallva igyekeztünk Kemence felé, hogy búcsúzóul még lencsevégre kaphassuk a gőzöst.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább