Körtúra a Dunakanyar legnépszerűbb kirándulóhelyén
Legnépszerűbb turistacélpontjaink egyike, a Rám-szakadék, melynek bejárást kiegészíthetjük csodálatos panorámapontokkal, így téve tökéletessé a Budapest közeli kirándulást.
A Dunakanyar, de akár az egész ország egyik legismertebb túracélpontja a Rám-szakadék. Egyedülálló természeti szépsége és adottsága miatt kuriózum a jelölt turistautak között. Leggyakrabban Dömösről közelítik meg, bejárási iránya is innen javasolt.
Az évmilliókkal ezelőtti vulkáni tevékenység eredményének köszönhető Visegrádi-hegységben a víz és a fagy okozta erózió szurdokvölgyet alakított ki.
A Rám-hegyet átszelő Három-forrás-völgy része a Rám-szakadék, melyen a Rám-patak hozamától függően csordogál, vagy hömpölyög keresztül.
Nincs is talán másik olyan jelzett turistaút Magyarországon, amihez ennyiféle használati utasítást, ajánlást adnának a leírások.
Az észak-dél irányú szurdokvölgy néhol magas sziklafalakkal határolt, vadregényes szűk járatának szintkülönbségeit létrák segítségével küzdhetjük le.
Kis túratapasztalat, illetve erőnlét mellett akár még gyerekeknek is teljesíthető, de azért az ajánlásokat ne hagyjuk figyelmen kívül, és legalább alkalmas ruházatban, főleg lábbeliben érkezzünk. Esőzések esetén kifejezett vízátfolyással számoljunk, ha szárazon akarjuk megúszni a terepet.
Kőgurulásra, akár sziklaomlásra folyamatos a figyelemfelhívás, ezért a saját felelősséget mindenhová kitáblázták. Idén áprilisban is egy sziklaomlás miatt történt a Rám-szakadék lezárása.
Júliusra a veszélyhelyzetet sikerült elhárítani, állagmegóvó javításokat végeztek, valamint segélyhívó pontokat alakítottak ki.
Nagyobb beruházás, a biztonságosságot célzó átalakítás kivitelezése a szurdok „természeti értékének és szépségének” károsítása nélkül nem lenne kivitelezhető, ezért a teljes körű geológiai átvizsgálást követően a Rám-szakadékot ismételten megnyitották a kirándulók előtt.
Az említett alkalomszerű zsúfoltsága miatt eddig szándékosan nem illesztettük be a „túranaptárunkba”, de ez nem volt tovább odázható, ezért mi is nekivágtunk. Dömösön szerencsére már megoldották a parkoló kérdését, fizetős udvart alakítottak ki, ahol változás, hogy már mobillal is kiegyenlíthető a napidíj. A Királykúti utcán a település csinos házacskái között kell kigyalogolni a patakot átszelő hídig, ahol átkelve már az erdőben bandukolhatunk tovább.
A Róza-táró nyílása és a mellette lévő információs tábla a dömösi szénbányászatra emlékeztet. Nem kell túl sokat sétálni a Malom-patak mellett, mikor is több látnivalós tisztáson találjuk magunkat.
A hívek később kápolnát építettek a csoda helyszínén. A Kaintz György-forrás (Magyar Turista Egyesület választmányi tagja volt) vize ugyan időszakos, de a Malom-patak vize folyamatos, így hivatalos tűzgyújtó helyet alakítottak ki az erdőgazdaság munkatársai.
Folyamatosan a zöld jelzést kövessük, miközben többször keresztezzük a patakot. Eltévedni nem lehet, mert annak ellenére, hogy nem Kék útvonal, a kitáblázás elég precíz. A szakadék bejáratát is jelzik, az egyirányú bejárásra ismételten felhívják a figyelmet. Miután elhaladunk egy névtelen foglalt forrás mellett, az útvonal bekeményít, a terep nehezedik, és szurdokjellege fokozódik. A sziklafalak magasodnak, néhol már csak az ezek által határolt szűk vájatban járunk.
A „Rám” elnevezés is evvel kapcsolatos, a sztori kicsit vicces, de találó lehet. Egy menekülő rabló került a szájhagyomány szerint a szurdok csapdájába, mikor megtalálásakor a fölé-rá magasodó sziklákról beszélt.
Az útvonal elég izgalmas, néhol ténylegesen szükség van a segéderőre a magasabb szintre való kapaszkodáshoz.
A létrákat könnyű használni, csak ránézésre lehetnek félelmetesek a hatalmas, vagy éppen szűk katlanban. Ha sikerül olyan időszakot kifogni, amikor kevesebb a látogató, nem kell sorban állni egy-egy szűkebb szakasz leküzdése előtt, akkor még el is merülhetünk a természet különleges szépségű építményében. A bejárási idő is ettől függ, ha csak magunk vagyunk, akkor elég gyorsan elreppen a különleges terepen töltött idő.
A bükkfák alatti lépcsősor az utolsó megmérettetés a pihenőhely előtt, ahol érdemes kifújni magunkat, és pár perc pihenővel akár egy csokit is megengedhetünk kimerült tartalékainknak. A zöld négyzet szedett-vedett, vegyes erdőjében sétáltunk el a Rám-hegy kapujába, ahonnan csak egy meredek „ugrás” az első szépkilátás-pont.
Láthatjuk a Prédikálószéket, és egy oldalgerincen a Vadálló-kövek egyedi sziklaformációit is.
Megemlíthetjük a Föld úgynevezett szívcsakráját is, mely egyesek szerint nem Dobogókőn van, hanem itt, de ez a történet messzire vezet, ezért törődjünk csak a panorámával, az történet nélkül is feltöltő hatású. A Miklós-forrásnál hosszan a kijelölt kerékpárút aszfaltján kanyarogtunk a Királykúti-nyeregig, óvatosan az útszélen haladva, hogy ne akadályozzuk a kerékpáros forgalmat. A fekete lovas útról a Keserű-hegy oldalába jelzetlen, de jól kijárt ösvényen kapaszkodtunk felfelé, majd északkelet felé söntölve csatlakoztunk bele a piros háromszögbe.
A Prédikálószékről önmagában is órákat lehetne zengeni, de igyekszem pár mondatban összefoglalni a lényeget.
A telepített látogatottság számláló adatai alapján a pár évvel ezelőtti érték már megközelíti a Rám-szakadék népszerűségét is, és ez biztosan növekedett is, mivel a kilátó megközelítése csak átlagos erőnlétet igényel, itt technikásságra egyáltalán nem szorulunk. A panoráma persze egyedi és csodálatos, ilyen szegletből a Duna kanyarulatát máshonnét biztosan nem szemlélhetjük.
Maradhatnánk még órákat, de a kört komplettálni kell, ezért lefelé vettük az irányt. A Vadálló-kövek irányába, a piros háromszög lejtőjén szintén tábla figyelmeztet az útvonal nehézségeire és veszélyes voltára.
A morzsalékony, sokszor gatyafékes szakasz kevésbé uralható tudatosan, még a terepre szánt cipőtalpunkat is könnyen megtréfálhatja. Miután túltettünk magunkat az izmos ereszkedőn, már csak a Malom-patak kellemes vízszintes ösvénye van hátra utunkból. Érdemes a kis hídon átkelni a túlpartra, mert az aszfalt melletti vendéglátóhelyeken ízlés szerint zárhatjuk körünket egy kellemes fröccsel, vagy akár vacsorával is.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
