Körtúra a Galya-tető északi lankáin
Magyarország harmadik legmagasabb hegycsúcsa, Galya-tető, kedvelt kirándulóhelyünk. A könnyedebb családi kikapcsolódásokon kívül bakancsban is nyugodtan érkezhetünk ide. Legnépszerűbb turistaútjai helyett ne riadjunk vissza az északi lejtő meredekségétől, Mátraalmás felé nagyszerű körtúrát tehetünk.
Galyatetőn már az 1800-as évek végén bimbózni kezdett a turistaélet. A kezdeti gerendakunyhót kő menedékház követte, a kirándulókat pedig a síelők. 1934-ben megépült a kilátó, 39-ben átadták a Nagyszállót. Az infrastruktúra fejlődésével népszerűsége töretlen, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a kor igényeihez is alkalmazkodik. Közel tíz éve üzemel a Turistacentrum, mely tovább színesítette a repertoárt. A Péter hegyesén magasodó felújított kilátótorony szintén egyedülálló attrakció. Galyatetőn minden összeáll ahhoz, hogy a látogatók jól érezzék magukat.
Nem véletlen, hogy ezúttal ismét ezt a célpontot választottuk. A terv az volt, hogy Galya-tetőről indulva olyan utakat barangoljunk be, ahol eddig még nem jártunk. Így esett a döntés az északi oldalra, mely eddig méltatlanul maradt ki a repertoárunkból.
A Turistacentrum parkolója a ködös idő miatt még a délelőtti órák ellenére is üresen tátongott. Valószínűleg a pünkösdi hétvége egyetlen kedvezőtlen időjárású időtartamát választottuk ki. Induláskor még volt némi remény, hogy a pára eloszlik, de betérve az erdőbe beletörődtünk a radarképbe. Motiválatlanul lépcsőztünk fel a kilátóhoz, ahol tudomásul vettük, hogy az orrunk hegyéig sem látnánk el. Természetesen ez a torony értékéből semmit sem von le, attól az még több díjat is elnyerő építészeti remekmű.
Megemlíthető, hogy a korszerűsítés több kilátónkra is ráférne, az elburjánzó természet nem csak itt akadályozta a kilátást. A magasság növelésével és a szerkezet stabilizálásával a torony teljesen megújult. Ráadásul a színes ablakos bivakkabinok különleges élményt hoztak a bevállalósabbak életébe. Szokatlan módon csak elsétáltunk mellette, és az útjelzőtáblára koncentrálva a Piszkés-tető felé vettük az irányt.
A kéken indulva a ködös erdő láttára felidéződött bennünk annak a bizonyos filmnek a szamurájos jelenete, ahol az említett harcosok a semmiből lovagoltak elő. Na, pont ilyenek voltak a fények és az árnyak, melyek pozitívan hatottak a túrakedvünkre. Persze azt is elmondhatjuk, hogy
az esős erdőnek különleges a hangulata,
ráadásul később még több kellemes élményt szereztünk. A Vasas turistaház épületegyüttesét elhagyva kitérőt terveztünk a Hármas-forrás, Cigány-kút felé, de ennek sok értelme nem volt, épített foglalásra nem leltünk.
A Lengyendi-galyán átszáguldottunk, a piszkéstetői csillagvizsgálóra fókuszálva. Megelőzően kellett volna tájékozódnom, és akkor a zárt kerítés nem okozott volna csalódást. Az obszervatórium fehér kupolája és a drónnal készített fotók teljesen felcsigáztak, ezért a helyszínen látottak még inkább kiábrándítottak. Ha már tervezett programon nem is vettünk volna részt, legalább az épület környezetében szívesen nézelődtem volna.
A kéken folytattuk tovább utunkat, ahol két újabb látnivaló várt minket. A mára eléggé megfogyatkozott Piszkés-forrás – mely az obszervatórium vízigényét biztosította – foglalása a kerítésen belül található, így ez is kimaradt, csakúgy, mint a közeli „szépkilátás”, melyet pedig az időjárás hiúsított meg. Mátraszentlászló következett, ahol a Parrags vendégháznál kötöttünk ki. Sütő Ferenc Szent László mellszobra 2017 óta a település központi alkotása, körülötte kellemes pihenőhelyet alakítottak ki. Legyalogoltunk a Kossuth utcán, majd a Vaskút utcáról a sárgán ismét visszatértünk az erdőbe.
Rövid emelkedő vezet a 781 méter magas Vörös-kő-hegyre, ahol a kilátót 2005-ben szintén megújították. A csigalépcsős szerkezet az időjárás és a benövő fák takarásától újabb élménnyel nem szolgált, így túl sokat itt sem időztünk. A Döbrentey Zoltán, majd Varga Gyula kopjafák mellett a háromszög jelzést a kék keresztre cseréltük. Smiró Feri útja egészen Mátraalmásig vezet.
A monda szerint Smiró Feri egy szerelmes helyi lakos volt, aki naponta megtette a legrövidebb utat a két település között.
Az ismereteink birtokában a térképen jelzett forrásoknál már épített foglalásra nem számítottunk, így mentünk el észrevétlenül a Sebestyénvár-forrás, Bükkfa-kút vagy a Sárkány-kút mellett.
A Mátrát átszelő patakrendszer az esős időben megduzzadt, előcsalogatva az itt élő foltos szalamandrákat, melyek megfigyelése érdekes színfoltja lett a túránknak. A leírások szerint ez a feltűnő színű kétéltű 700-1000 méter között gyakori és főleg szürkületkor vagy borús, esős időben aktív. Napsütéses időben nem találkoztunk volna velük, így végül az időjárás kedvező fordulattal is szolgált. Mátraalmás központjába érve a Szent Imre-kápolna környéke hívogat pihenőre az utolsó emelkedő előtt. Az útjelzőtábla tanúsága szerint három kilométeren belül Galyatetőn lehetünk, de az út meredeksége miatt ez az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe.
Eleinte még nem is gyanakodtunk, optimistán vágtunk neki a piros sávnak. Később azonban az ösvény bekeményített, minden energiánkra szükség lett az emelkedő leküzdéséhez. Szerencsére időközben a nap is előbújt. Visszatekintve felbukkant kirándulásunk első látható panorámája, mely kedélyünket is helyreállította. Az északi oldal egykori sípályája felett feltűnt a kilátó, ezért itt folytattuk az utunkat. Sejtettük, hogy „tátralátásban” nem lesz részünk, de azért a kedvezőbb égkép már bizonyos volt. Fellelkesülve dobtuk be a kétszázast a bejáratnál, hogy végül kirándulásunkat panorámaélménnyel zárhassuk le.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
