Galyatetőn már az 1800-as évek végén bimbózni kezdett a turistaélet. A kezdeti gerendakunyhót kő menedékház követte, a kirándulókat pedig a síelők. 1934-ben megépült a kilátó, 39-ben átadták a Nagyszállót. Az infrastruktúra fejlődésével népszerűsége töretlen, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a kor igényeihez is alkalmazkodik. Közel tíz éve üzemel a Turistacentrum, mely tovább színesítette a repertoárt. A Péter hegyesén magasodó felújított kilátótorony szintén egyedülálló attrakció. Galyatetőn minden összeáll ahhoz, hogy a látogatók jól érezzék magukat.

1 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Nem véletlen, hogy ezúttal ismét ezt a célpontot választottuk. A terv az volt, hogy Galya-tetőről indulva olyan utakat barangoljunk be, ahol eddig még nem jártunk. Így esett a döntés az északi oldalra, mely eddig méltatlanul maradt ki a repertoárunkból.

A Turistacentrum parkolója a ködös idő miatt még a délelőtti órák ellenére is üresen tátongott. Valószínűleg a pünkösdi hétvége egyetlen kedvezőtlen időjárású időtartamát választottuk ki. Induláskor még volt némi remény, hogy a pára eloszlik, de betérve az erdőbe beletörődtünk a radarképbe. Motiválatlanul lépcsőztünk fel a kilátóhoz, ahol tudomásul vettük, hogy az orrunk hegyéig sem látnánk el. Természetesen ez a torony értékéből semmit sem von le, attól az még több díjat is elnyerő építészeti remekmű.

Kapcsolódó cikkek

A Mátra gerincének legszebb panorámaútján

Tovább

Vulkántúra a Mátrában

Tovább

Megemlíthető, hogy a korszerűsítés több kilátónkra is ráférne, az elburjánzó természet nem csak itt akadályozta a kilátást. A magasság növelésével és a szerkezet stabilizálásával a torony teljesen megújult. Ráadásul a színes ablakos bivakkabinok különleges élményt hoztak a bevállalósabbak életébe. Szokatlan módon csak elsétáltunk mellette, és az útjelzőtáblára koncentrálva a Piszkés-tető felé vettük az irányt.

2 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A kéken indulva a ködös erdő láttára felidéződött bennünk annak a bizonyos filmnek a szamurájos jelenete, ahol az említett harcosok a semmiből lovagoltak elő. Na, pont ilyenek voltak a fények és az árnyak, melyek pozitívan hatottak a túrakedvünkre. Persze azt is elmondhatjuk, hogy

ráadásul később még több kellemes élményt szereztünk. A Vasas turistaház épületegyüttesét elhagyva kitérőt terveztünk a Hármas-forrás, Cigány-kút felé, de ennek sok értelme nem volt, épített foglalásra nem leltünk.

4 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Lengyendi-galyán átszáguldottunk, a piszkéstetői csillagvizsgálóra fókuszálva. Megelőzően kellett volna tájékozódnom, és akkor a zárt kerítés nem okozott volna csalódást. Az obszervatórium fehér kupolája és a drónnal készített fotók teljesen felcsigáztak, ezért a helyszínen látottak még inkább kiábrándítottak. Ha már tervezett programon nem is vettünk volna részt, legalább az épület környezetében szívesen nézelődtem volna.

A kéken folytattuk tovább utunkat, ahol két újabb látnivaló várt minket. A mára eléggé megfogyatkozott Piszkés-forrás – mely az obszervatórium vízigényét biztosította – foglalása a kerítésen belül található, így ez is kimaradt, csakúgy, mint a közeli „szépkilátás”, melyet pedig az időjárás hiúsított meg. Mátraszentlászló következett, ahol a Parrags vendégháznál kötöttünk ki. Sütő Ferenc Szent László mellszobra 2017 óta a település központi alkotása, körülötte kellemes pihenőhelyet alakítottak ki. Legyalogoltunk a Kossuth utcán, majd a Vaskút utcáról a sárgán ismét visszatértünk az erdőbe.

5 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Rövid emelkedő vezet a 781 méter magas Vörös-kő-hegyre, ahol a kilátót 2005-ben szintén megújították. A csigalépcsős szerkezet az időjárás és a benövő fák takarásától újabb élménnyel nem szolgált, így túl sokat itt sem időztünk. A Döbrentey Zoltán, majd Varga Gyula kopjafák mellett a háromszög jelzést a kék keresztre cseréltük. Smiró Feri útja egészen Mátraalmásig vezet.

7 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Az ismereteink birtokában a térképen jelzett forrásoknál már épített foglalásra nem számítottunk, így mentünk el észrevétlenül a Sebestyénvár-forrás, Bükkfa-kút vagy a Sárkány-kút mellett.

8 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Mátrát átszelő patakrendszer az esős időben megduzzadt, előcsalogatva az itt élő foltos szalamandrákat, melyek megfigyelése érdekes színfoltja lett a túránknak. A leírások szerint ez a feltűnő színű kétéltű 700-1000 méter között gyakori és főleg szürkületkor vagy borús, esős időben aktív. Napsütéses időben nem találkoztunk volna velük, így végül az időjárás kedvező fordulattal is szolgált. Mátraalmás központjába érve a Szent Imre-kápolna környéke hívogat pihenőre az utolsó emelkedő előtt. Az útjelzőtábla tanúsága szerint három kilométeren belül Galyatetőn lehetünk, de az út meredeksége miatt ez az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe.

11 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Eleinte még nem is gyanakodtunk, optimistán vágtunk neki a piros sávnak. Később azonban az ösvény bekeményített, minden energiánkra szükség lett az emelkedő leküzdéséhez. Szerencsére időközben a nap is előbújt. Visszatekintve felbukkant kirándulásunk első látható panorámája, mely kedélyünket is helyreállította. Az északi oldal egykori sípályája felett feltűnt a kilátó, ezért itt folytattuk az utunkat. Sejtettük, hogy „tátralátásban” nem lesz részünk, de azért a kedvezőbb égkép már bizonyos volt. Fellelkesülve dobtuk be a kétszázast a bejáratnál, hogy végül kirándulásunkat panorámaélménnyel zárhassuk le.

16 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde