Bécsújhely közelében emelkedik a Gutensteini Alpok kb. nyolc kilométer hosszú mészkőfennsíkja, mely átlagosan 1000 méteres tengerszint feletti magasságával eltörpül ugyan szomszédunk hegyóriásai között, mégis kiemelkedik egyediségével. A Hohe Wand délkeleti meredek sziklafaláról kapta a nevét. A függőleges mészkőletörés nemcsak a látványával gyönyörködtet, hanem helyet ad a természeti park különleges kilátójának is.

1 / 26

A téli sportok szerelmeseinek közkedvelt síterepén, a Semmeringen kívül a Rax, a Schneeberg, valamint a Hohe Wand is a Bécsi-Alpok hegyvonulatának távoli múltra visszatekintő üdülőrégiója. A harmincas években épült meg az a díjköteles aszfaltút, mely Stollhof és Maiersdorf között könnyíti meg a „magas falra” való feljutást, csakúgy, mint a kilencvenes évekig működő ülőlift. Az osztrák főváros és a magyar határ közelsége miatt két irányból is vonzza a kirándulókat.

Mint Ausztria túracélpontjainak többsége, a Hohe Wand is nevezhető négy évszakosnak. Jó időben kézenfekvő, de hóval fedetten sem kerülendő, hisz a felvezető utat takarítják, és mi sem nyújt fenségesebb látványt, mint a fehérbe öltözött fenyőerdő. A hőmérsékleti inverzió jelensége miatt gyakori, hogy míg a völgyön ködlepel terpeszkedik, addig a csúcson szikrázó napsütés fogad. Nemcsak promóciós szöveg, de a család minden tagja talál kedvére valót, mert tényleg számtalan elfoglaltság közül választhatunk. Érdemes inkább hétköznapi célpontként betervezni, mert hétvégén és ünnepnapokon nagyobb tömegre készülhetünk.

2 / 26

Mielőtt elhamarkodottan alkotnánk negatív véleményt az autóval érkezőkről, tudnunk kell, hogy a fennsíkot átszelő túraútvonalakon nem csak edzőcipős kirándulásokat tehetünk. Az elszántabbak gyalogosan, vagy a több, különböző nehézségű vasalt úton is nekiindulhatnak. A fennsík délnyugaton az 1132 méter magas Plackles csúcstól északkeleten a Wandeckig terjed. A sziklaperem panorámaösvényén túl a hegység belseje ugyanúgy élvezhető, és egész területe a természetvédelmi park védelmét élvezi.

3 / 26

4 / 26

Az ajánlásoknak megfelelően egy hétfői napot jelöltünk ki az indulásra. A határ magyar oldalán bárhol olcsóbban foglalhatunk szállást, mint Ausztriában, és ráadásul így nem is kell hajnalban kelni, mert egy órán beül a Hohe Wandon lehetünk. Télen érdemes az időjárási előrejelzésekre figyelni, mert első ott jártunkkor akkora szélvihar fogadott, hogy szinte a kocsiból sem sikerült kiszállni. Most ilyen problémánk nem akadt, a meteorológusok átlagos téli körülményeket jósoltak.

5 / 26

Hétköznap lévén, útdíjat sem kellett fizetni, ilyenkor a több helyre kihelyezett becsületkasszába róható le a belépő minimális összege. Ha a vadaspark nagy parkolójában hagyjuk a kocsit, akkor az ott lévő shopban (valójában a mosdó előterében) találunk magyar nyelvű leírásokat. Hátrány, hogy hétköznap sem a bolt, sem a mosdó nincs nyitva, így csak egy ablakban hagyott kis térképet tudtunk segítségül hívni. Sebaj, mert útközben jól értelmezhető információs táblák mutatják az irányt.

Az aszfaltút túloldalán álló múzeumépület (Naturparkstuberl) előtt balra kanyarodva (jobbról érkeztünk) az első hütte, a Kleine Kanzel menedékház felé vettük az irányt. Pár perces emelkedő tetején, 1092 méterről, a nyugati csúcsról bámultuk a felhőkbe burkolt Schneeberget. Az alpesi ízelítő után, követve a 231. számú piros jelzést, Plackles felé indultunk. Fenyves és panorámás szakaszok váltották egymást Wanddörlf kis településig. Az elszórt épületek némelyikében volt csak élet, a hétvégi házak többsége téli álmát aludta.

6 / 26

Ha a falu központjából egyenesen megyünk tovább, akkor a Plackles csúcsára érünk, ahol nincs kilátás, ezért mi ezzel nem töltöttük az időt. A Höflein pihenőhely és egy telefonfülke oldalában balra folytattuk a túrát a hólepte utcákon. A Wilhelm Eichert-hütte már a panorámaösvény bevezető állomása. A vendégfogadó előtti széles placcról elsőként tárul elénk, mint később oly sok szakaszról, a magával ragadó déli panoráma. A Grosse Kanzel (1052 m) látványos sziklaformációjának tetejét a Wildenauer-emlékkereszt koronázza. A kőtalapzat előtt feltáruló hegykoszorú látványától tényleg az az érzés keríti hatalmába az embert, mintha meghódította volna az Alpokat. A túra következő szakasza a sziklaperem kíséretében még legalább két, kisebb kereszt mellett vezet el. A Hubertushaus előtt nagy meglepetést okozott egy kecskecsalád, akik közeledésünkre fittyet hányva ballagtak tovább.

7 / 26

8 / 26

Hosszasan követtük a szikla négylábú lakóit, mígnem a piros jelzés az erdőbe terelt minket. A mély Leiter Graben árok a túra legkeményebb pontja. Az eddig kényelmesen, többnyire szintben járható sétaút durva V alakú völgybe torkollik. A kemény, sziklás ereszkedőt izzasztó kaptató követi. Az árok leküzdése az erőnket és az időnket is rendesen lemerítette. A plató peremére visszakapaszkodva láthatjuk a hátrahagyott mélységet. A Hochkogelhaus mellől lerövidíthető a kör a vadaspark irányába. Ha követjük az eredeti tervet, akkor előbb-utóbb kilyukadunk az Alpengasthof Postl-nak helyet adó, nagy, tágas mezőn.

9 / 26

Innen már csak egy ugrás a Hohe Wand legnépszerűbb épített látványossága, a Sky Walk kilátó. A sziklafal keleti peremére épült acélterasz érdekes szerkezetével és bámulatos panorámájával méltán lett kedvence a látogatóknak. Az előtte lévő siklóernyős startpontról időnként felreppenő színes ernyők emelik a kilátás fényét. Hasonló élményben lehet részünk, ha elsétálunk a távolabb eső, és ennek megfelelően kevésbé látogatott sziklaösvényhez. A Felsenpfad a fennsíkra érkező műút túloldalán keresendő, a Kohlröserlhaus vendéglő szomszédságában. A kilátóéval azonos, rácsos szerkezetű, biztonságos acéllépcső és járdasor, melyet a függőleges sziklafalra erősítettek. Aki ezen végigsétál, a panoráma mellett kicsit a sziklamászás érzését is élvezheti.

10 / 26

A túránk utolsó szakasza a Sky Walktól a vadasparkig vezet vissza. A Lange Wiese nevű réten át egy gazdasági kerítés mellett emelkedett az út. Az állatpark közeledtét szarvasbőgés jelezte. A dróthálóval elkülönített vadak alig várták, hogy egyeurós csemegével kényeztessük őket. Az állatok etetésével szerzett élmény kellő töltet volt az utolsó etapra. Hohe Wand-i körtúránk alkalmával beteljesedett a „magashegyi” élmény, de mivel a fennsík fából épült kilátótornyát sajnos kihagytuk, így tavasszal biztosan újrakezdjük.

11 / 26

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!