Kővé vált medvék az Aggteleki-karszton
Aggtelek és Jósvafő között félúton, a Baradla barlang vörös-tói bejáratának közelében található a névadó Vörös-tó kicsiny vízfelülete. Tőle nyugatra, az erdő szélén gömbölyded felszínű, bizarr alakú „lyukas” sziklaképződmények késztetik megállásra a túrázót. A Medve-sziklák „kőcsoportja” egy országos szinten is egyedülálló földtudományi értéket képvisel, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Tehát kalandra fel, irány a kövek világa!
A „kőmedvék” anyagát tanulmányozva annak felszínén kipreparálódott ősmaradványokra (pl. mészalgák, Brachiopodák (pörgekarúak), Crinoideák (tengeri liliomok) lehetünk figyelmesek, amelyek a középső-triász tengereiben éltek (kb. 240 millió éve). A mai Aggteleki-karsztot hordozó lemeztöredék ekkor egy sekély, trópusi, jól szellőzött és átvilágított tengervízzel fedett térszín volt, ahol a selfen (vagy szakkifejezéssel karbonátplatformon) zátonyokkal határolt lagúnák világa létezett.
A Medve-sziklákat is alkotó ún. Steinalmi Mészkő Formáció karbonátos kőzetei az egykori zátony térségében rakódtak le, az ott élő zátonylakó és zátonyalkotó élőlények meszes vázaiból, mészanyagából. A kőzetté vált (diagenizálódott) egykori meszes iszapokból létrejött mészkő kialakulása még csak-csak érthető, de vajon miért ilyen „fura” alakúak ezek a medvékhez hasonlító sziklák?
A kulcsszó: a karsztosodás. Erről a speciális folyamatról a karbonátos kőzetekkel (pl. mészkővel) fedett területeken beszélhetünk: a lehulló csapadékvíz a talajból szén-dioxidot vesz fel, szénsavas lesz, amely oldja a mészkövet. Az előbb leírt folyamat hatására hosszú idő alatt a meszes kőzetek oldódnak, s különleges felszíni (pl. karrok, dolinák, víznyelők) és felszín alatti (pl. barlangok, zsombolyok) formakincs jön létre. Az természetesen nem is kérdéses, hogy a Medve-sziklák bizarr „kőszobrai” is oldódással jöttek létre. Viszont nem mostanában, hanem a földtörténet korábbi periódusaiban!
A Medve-sziklákat felépítő kőzetek valószínűleg a kréta időszakban, és az azt követő paleocénben/eocénben intenzíven karsztosodtak (oldódtak) az akkori meleg, csapadékos trópusi klímán. Később a folyamat megállt, mivel a mészkövek betemetődtek abba a vörös színű agyagos málladékba, melynek foszlányai még ma is fellelhetők a névadó Vörös-tó környékén.
A „kőbucik” napjainkban a vöröses málladékot érő erózió miatt „kidugták” abból a fejüket. Azokra a karbonátos kőzetekre, amelyek (föld)történetük során már karsztosodtak valamikor, a paleokarszt („őskarszt”) kifejezést használjuk. Ennek egy kiváló magyarországi példája a Medve-sziklák, amelyek védett objektumok („mindent a szemnek, semmit a kéznek!”) A Vörös-tó és a Medve-sziklák meglátogatása után érdemes a Baradlában is túráznunk egyet, vagy megnézni a környék tanulságos földtani feltárásait.
Forrás: akovekmeselnek.hu
A cikk 2019 szeptemberében jelent meg nálunk.
A Medve-sziklák a Baradla vörös-tói bejáratának közelében található
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
A biatorbágyi Nyakas-kő titkai
2023.11.29.A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.
→ Tovább
