Kővé vált öregasszonyok a Bucsecsben
A Bucsecs-hegység izgalmas formakincsével kiválóan alkalmas arra, hogy a főgerincen történő vándorlásunk során megcsodáljuk a belső és külső erők évmilliós harcának eredményét. Ezúttal szél által „megfaragott”, látványos sziklatornyokat tanulmányozunk.
A Kárpát-medencét úgy ölelik körbe és védelmezik a Kárpátok hegyláncai, mint magzatot az anyaméh. A közel 2000 km hosszúságú, egymással közel párhuzamos vonulatokból álló Kárpátok az Eurázsiai-hegységrendszer egyik legváltozatosabb területe.
A különféle korú, óriási takarókba rendeződött magmás, üledékes és metamorf kőzetekből álló kőzettesteken hihetetlenül izgalmas formakincs alakult ki a külső erők jóvoltából.
Ez azért lehetséges, mert az eltérő összetételű, szerkezetű kőzeteken a mállási folyamatok eltérő formakincset eredményeztek a hosszú évmilliók alatt. Erre kiváló példa a Bucsecs-hegység is.
A Déli-Kárpátok keleti „végén” áll őrt óriási tömeges masszívumként a Kárpátok egyik leglátványosabb és talán legjobban ismert hegylánca, a Bucsecs. A dél felé nyitott, patkó alakú hegység félelmetes leszakadásokkal (a Prahova völgye felé 800–900 m-es sziklafalak!) emelkedik a környező mély folyóvölgyek és dombvidékek fölé, s 2100–2300 m-es átlagmagasságú platóként végződik a fellegek alatt.
A változatos domborzatú hegységben ugyancsak változatos formakincs alakult ki, amelyek közül a legismertebbek és leglátványosabbak a szél által kiformált gombasziklák.
Középiskolai vagy egyetemi tanulmányainkból ismerős lehet a gombaszikla kifejezés. A sivatagokban a szél hatására létrejövő bizarr formákat hívtuk így. A bucsecsi túránk során is találkozhatunk ilyen gombasziklákkal, pedig nem sivatagban vagyunk. Vajon mi kell ahhoz, hogy a szél a kőzetek „faragásával” ilyen formákat tudjon létrehozni? A hegység fő felépítő kőzetei kréta időszaki konglomerátum, homokkő, valamint alárendelten mészkő. A homokköves térszíneken található kőzetek az (pl. fagy- és hőingadozás okozta) aprózódás hatására alkotóelemeikre esnek szét. A homokkő fő felépítője a 7-es keménységű kvarc, ennek megfelelően tehát már adott egy megfelelő keménységű ásványtörmelék.
A 2000 m fölé nyúló, növényzet nélküli vad sziklaszirteken a szél akadálytalanul száguldhat végig és sodorhatja magával a homokkőből kipergett kvarcokat. A felszín felett közlekedő kvarcok egymással és az útjukba eső kőzetekkel ütköznek és csiszolják, marják azt (korrázió). Hosszú idő alatt a felszínen lévő sziklatömbökből karcsú lábakon álló gombaszikla lesz. Ennek az oka, hogy a szél csak párszor 10 cm-es magasságba tudja felemelni a kvarcszemcsék nagy részét, és marni a kőzeteket.
Ezért van az, hogy ahol mart a szél, ott elkeskenyedik a kőzettest (anyaghiányos lesz), ahol nem, ott pedig „kalapként” marad meg az eredeti méret torzója.
Egy idő után a láb annyira elkeskenyedhet, hogy a gombaszikla lebillen, és úgymond megszűnik gomba lenni. Itt jegyeznénk meg, hogy a gombaforma kialakulását segítik a kőzetek eltérő cementáltságú részei, valamint az üledékbe ágyazódó nagyobb kőzetblokkok is.
A legszebb és legismertebb sziklacsoport a képen is látható Babele névre hallgat, de számtalan helyen fellelhetjük őket. Láthatjuk tehát, hogy nem kell sivatag a gombasziklák kialakulásához, csak erős szél, kvarcszemcsék, kőzetek és sok idő! A Babele (ami románról lefordítva „anyókákat” jelent) sziklacsoportja a Prahova völgyéből érhető el, kemény gyalogtúrákkal vagy éppen kabinos felvonóval.
A cikk 2021 májusában jelent meg először.
Ha érdekel a geológia, kövesd A kövek mesélnek blogot a Facebookon is!
Forrás: akovekmeselnek.hu
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
