A Tokaji-hegységben a vulkanizmus kb. 15 millió évvel ezelőtt (középső-miocén) kezdődött, s kb. 9 millió évvel ezelőtt (késő-miocén) ért véget. A hosszú vulkáni működés során rendkívül vastag és változatos összetételű vulkanikus kőzetösszlet jött létre. A jellemző kőzetek ezek közül a különféle andezitek, riolitok, dácitok és ezek kitöréstermékei (pl. tufák). A kitörések szüneteiben és azt követően, a vulkáni utóműködés (posztvulkáni működés) hatására jelentős érctelepek alakultak ki, s éppen itt, Telkibánya környékén volt az aranybányászat egyik központja.

1 / 3

Egy különleges, s csak itt a Tokaji-hegységben előforduló kőzet a perlit (vagy szép magyar nevén „gyöngykő”). A perlit apró gömbös szerkezetű, üveges riolitváltozat, amely a savanyú magma/láva vízbenyomulásával, -folyásával vagy erősen hidratált (azaz vizes) környezetbe érkezésével alakul ki. Ezen gömböcskék belseje, magja gyakran obszidián, ami arról tanúskodik, hogy a perlit az obszidián átalakulásával jön létre. A perlit hevítésével eredeti térfogatának 10-12-szeresése duzzad, amely miatt hő- és hangszigetelési, valamint szűrési célokra is hasznosítják (Pálháza, Gyöngykő-hegyi perlitbánya). A perlit a felszín közelében erős mállást mutat, s apró gömböcskére esik szét (innen a neve is), morzsalékossá és nehezen járhatóvá téve a terepet.

2 / 3

3 / 3

A Telkibánya melletti Ósva-völgyben viszont éppen azt tapasztalhatjuk, hogy a perlit ellenállóbb a környezetében található más kőzeteknél, s 10-15 m magas kőbástyákat formál. Ennek az oka, hogy a vulkáni működés befejeződése után a mélyből forró, nagy kovasavtartalmú oldatok áramlottak fel a repedések mentén, s impregnálták az amúgy erősen aprózódó perlitet. A kovasavval átitatott kőzettestek nem pusztultak le oly mértékben az elmúlt pár millió évben, mint a kevésbé ellenálló, át nem kovásodott környezetük (különféle riolitos savanyú, azaz magas szilíciumdioxid-tartalmú kőzetek). A „puhább” kőzetek elhordásában az Ósva-pataknak is komoly szerepe volt, amely erős bevágódást mutatott az elmúlt időszakban a terület kiemelkedése miatt.

A Kutyaszorító név onnan ered, hogy itt a völgy a kovás perlitek miatt erősen összeszűkül, s aki arra jár, valóban „kutyaszorítóban” érezheti magát. Telkibánya szélén (Cser-hegy) pedig egy olyan feltárást kereshetünk fel, ahol az erősen málló perlitekből preparálódtak ki az annál ellenállóbb riolitok.

Forrás

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

Kapcsolódó cikkeink:

Kővé vált medvék az Aggteleki-karszton

A szarvaskői párnalávák üzenete

A Tűzköves-árok ősmaradványai

A Bába-kő, ahol a boszorkányokat égették