Legendák, festői tavak és pazar panorámák a Vajdavár-vidéken
A festői fekvésű kis óbükki városka, Borsodnádasd, a legendák szerint kincses barlangokat rejtő Vajdavár, a hegység legmagasabb pontja, az Ökör-hegy, a Szarvaskő pazar kilátása, és végül, de nem utolsósorban Váraszó Árpád-kori kis erődtemploma és halastavai mind beleférnek egy kényelmes, egynapos Óbükköt, vagy más néven a Vajdavár-vidéket felfedező túrába.
A Mátra bérceitől a szlovák határhegyekig nyúló dombságnak nevezett, homokkő alkotta pazar hegyvidékünk bizony komoly meglepetéseket tud okozni annak, aki először jár erre, és egy lágyan hullámzó, szerény dombvidékre számít. Mert ez nem az. Meredek hegyoldalainak, mély patakvölgyeinek, Kárpátokat idéző fenyveseinek, oszlopcsarnokszerű bükköseinek felfedezésére a Borsodnádasdtól Váraszóig tartó, 500 méter feletti hegyek csúcsait is érintő útvonal az egyik legjobb választás.
Borsodnádasd határában, távolban a Vajdavár
Egy igazán jó túra már a buszon elkezdődik. A Váraszón hagyott autómtól Borsodnádasdig tartó alig egyórás zötykölődés során az ízes borsodi tájszólással élénken beszélgető utasokat élvezettel hallgatva sokadszorra bizonyosodott be számomra ezen megállapítás helyessége. Szinte sajnáltam, amikor az óbükki városka központjában le kellett szállnom a buszról, no de nem néprajzkutató volnék, hanem túrázó, és bizony nincs mese, összesen 22 km vár rám a vadregényes Vajdavár-homokkővidéken vissza Váraszóig.
A túra első harmadán, egészen az Ökör-hegy nyergéig a Partizán út szépen felújított, jól követhető piros sáv jelzései vezetnek. Alig másfél kilométer megtétele után, még szinte Borsodnádasd határában a bővizűen zubogó Körtevölgye-forrás padokkal és asztalokkal ellátott kedves kis pihenőhelye remek alkalmat kínál némi szerelékigazításra, kulacsfeltöltésre, és akár egy jó kis reggelihez is.
A Körtevölgye-forrás
Továbbindulva gyönyörű erdőkben, meredeken leszakadó partfalakkal övezett, szűk patakmedrek mellett lépkedünk, míg egyszerre csak hirtelen kinyílik a táj, és a távolban a homokkővidék névadója, a Vajdavár őszbe hajló színekben pompázó, hatalmas tömbje tűnik fel a látóhatáron. Az egyre meredekebben emelkedő ösvényen gyakran megállunk egy szusszanásnyi szünetre, bőven van időnk elgondolkozni azon, hogy vajon mennyi igazságot is rejthetnek a hegyről szőtt legendák, titkokról regélő ősi mondák.
Kinyílik a táj, feltűnik a Vajdavár őszi színekben pompázó tömbje
A Vajdavár elnevezés elsőként az Arlói plébánián keltkezett Historia Domus feljegyzéseiben tűnik fel, melyben titkos barlangrendszerekről és a magaslat névadójáról is olvashatunk. Eszerint a Muhi csata után menekülő IV. Béla királyunk négy teljes napig a terület urának, Csicsó vajdának a vendégszeretetét élvezte. Igen érdekes dolgokról számol be a szó szerint is ismert leírás:
Meggyőződésem, hogy egy ilyen részletes beszámoló csekély eséllyel a képzelet szüleménye. Ha hozzátesszük, hogy idős helybéliek elbeszélései szerint is barlangüreg rejtőzik a hegy oldalában, melybe 1944-ben a háború elől menekülő helyi lakosok bújtak meg, akkor tovább erősödik a monda valóságtartalmába vetett hitünk.
Szép őszi erdőkben kapaszkodunk felfelé
Az Ökör-hegy nyergébe felkapaszkodva rövid pihenőt követően a piros jelzésről a Kohászok útjának kékjére váltunk. Éles szeműek egy villám sújtotta fa törzsébe nőve sodronykötél-darabokat figyelhetnek meg, melyek érdekessége, hogy az egykori gigavállalat, a Rimamurány-Salgó-Tarjáni Vasmű vadaskertjének régi-régi kerítéséből származnak. A „Rimát” egyébként szerették az emberek, amellett, hogy munkát adott Nógrád, Borsod és Gömör népének, oda is figyelt a munkásaira, rengeteg népjóléti intézkedéssel könnyítette az életüket.
A környék legmagasabb pontján, az 541 méterig emelkedő Ökör-hegyen egykor hatalmas, ötemeletes fakilátó állt, melyről elbeszélések szerint pazar körpanoráma nyílt a Mátrától a Bükkön át az Északkeleti-Kárpátok hegyeinek teljes láncolatára. A 90-es évek elejére a torony veszélyessé vált, lebontották. Azóta sajnos nem épült másik, pedig iszonyúan hiányzik innen egy masszív kilátótorony. A kilátás azért most is szép, de korlátozott, csupán kelet felé, a Vajdavárra, a mögötte emelkedő Bükk-hegységre, és a Mátrára nyílik részleges panoráma.
Kilátás az Ökör-hegyről A Vajdavárra, háttérben a Bükk-hegység sziluettje
A Kohászok útjának kék jelzése éppen 50 esztendeje lett felfestve, a hőskorban felkapaszkodott a Szarvas-kő és a Dagadó tetejére is, ma a csúcsokat éppen csak mellőzve egy kissé benőtt szekérúton vezet Vállóstanya felé. A régi utak és jelzések azért még ma is fellelhetőek, ezek egyikén, egy jól járható széles ösvényen érdemes egy rövid kitérőt tenni az 537 méter magas Szarvas-kő csúcsára a vadregényes öregerdőkért és a távoli Mátra bérceire nyíló pazar kilátásért.
A Kohászok Útjának igazolópontja az Ökör-hegyen
A főgerincről leereszkedve alig fertályóra alatt érjük el Vállóstanyát, az ózdiak egykori kulcsosházát, amely ma vadászházként funkcionál. Az itt lévő bővizű forrásnál feltöltjük kulacsainkat, majd egy hősies rohammal átkelünk a Vaskapu gerincén, és ezzel el is érjük a Váraszóig közel tíz kilométer hosszan kanyargó, nevét méltán viselő Hosszú-völgyet.
Vállóstanya, az egykori ÓKÜ kulcsosház ma vadászház
Dávidtanya düledező romjainál gyönyörű erdőkben tappancsolunk, majd Szalajkaház szépen felújított épületeinél keskeny aszfaltútra érünk. Kisvártatva a jobbról becsatlakozó Gemeruta-völgy torkolatánál végleg búcsút intünk a Kohász Kéktúra jelzéseinek, és immár jelzetlen, de egyértelműen követhető aszfalton érjük el a Váraszó határában, festői környezetben megbújó horgásztavakat.
A Szalajkaház szépen felújított épületei csodás erdei környezetben állnak
Hibás-tó, Ngoro Goron-tó és Forrás-tó. Bevallom, a túra tervezésekor nem kis fejtörést okozott a három név egyike. A Forrás-tó nevet érteni vélem, azt nem tudom, hogyan lehet hibás egy víztükör, no de Ngoro Goron-tó, ez vajon hogyan jött össze?
A festői környezetben megbújó Ngoro goron-tó
A késő délutáni lemenő nap aranysárga fényében fürdő őszi erdők lombsátra alatt csillogó víztükörrel hullámzó tavacskák fotózgatása közben aztán hála egy helybélinek, megoldódni látszott a rejtély is. Kiderült, hogy a tavak magánkézben vannak, és a középső tó tulajdonosa egész egyszerűen valamiért ezt a tanzániai eredetű, kissé szokatlannak tűnő elnevezést találta a legalkalmasabbnak.
A Ngoro goron-tónál
A Vajdavár-vidék peremén, a Hosszú-völgyi patak alsó folyása mentén települt, festői környezetben fekvő Váraszó legfőbb látványosságai a falu feletti legelők mellett található Árpád-kori eredetű kis kápolna és az 1899-ben Erzsébet királyné emlékére ültetett húsz gesztenyefa közül megmaradt kilenc, melyből néhány a templomtól pár lépésnyire, a temető bejáratánál található.
Az 1899-ben Sissy emlékére ültetett gesztenyefák őrzik a kis temető bejáratát
A hazai viszonylatban ritka, épségben megmaradt 13. századi, pazar természeti környezetben álló váraszói kis templom megkapó látvány, különösen ilyen vörösen izzó, őszi naplementében. Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy mennyire hasonlít a Kárpát-medence legrégebbi építményének tartott Kopcsányi templomra, melyet több mint ezerévesre becsülnek. Ez vajon mennyi lehet igazából? Az egyhajós, keletelt fekvésű kis kápolnát hosszas hányattatások után 1963-ban az Országos Műemléki Felügyelőség újíttatta fel, majd 2000 októberében a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére szentelte fel az egri érsek.
Váraszó Árpád-kori műemlék temploma festői környezetben fekszik
Váraszó Budapesttől alig másfél órányi autóútra fekszik. A fővároshoz való viszonylagos közelsége, látnivalói, gyönyörű fekvésű halastavai önmagukban is megérnek egy vasárnap délutáni autós kiruccanást, de a kis község kiváló bázis lehet a hegységet felfedezni szándékozó gyalogos és kerékpáros turisták számára egyaránt. Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy adjon egy esélyt ennek a gyönyörű, de kissé sorsára hagyott tájnak, fedezze fel, és ismerje meg Magyarország egyetlen egybefüggő, csodás látnivalókat rejtő, homokkő alkotta hegységét, a Vajdavár-homokkővidéket.
A cikk először 2019 októberében jelent meg.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
