Ha Nina és Nóri beszélni tudnának, akkor talán elmesélnék mitől volt lélegzetelállító a Nyugat-Börzsöny dagadókúpjaihoz szervezett túra. Talán a nap végén ők nyerték volna meg a kvízjátékon az aszalt szilvát, mert napközben megtanulták volna tőlem, hogy mi is az a dagadókúp. A két alig másfél éves pici lány azonban még vár az ékes magyarsággal és a kvízjátékokkal. Nekik egyelőre tökéletesen elég volt a túrán anya és apa hátán a hordozóban ülve nézelődni, jót aludni, friss levegőt szívni.

A fent említett fiatal hölgyek a második "Lélegzetelállító túra a Börzsönyben" résztvevői voltak, ugyanis a nagy érdeklődésre való tekintettel már két alkalommal tettük tiszteletünket a körtúra kezdő és végpontján, Márianosztrán. Az elsősorban búcsúhelyként ismert települést a transzbörzsönyi erdei vasúttal közelítettük meg október végén, a második etapban már csak busszal volt erre lehetőség. A 22 kilométeres távon közlekedő kisvonatok festői környezetben zakatolnak Szob és Nagybörzsöny között, március közepétől november első hétvégéjéig.

1 / 8

Márianosztra nevének eredetét a források két irányból közelítik meg. A Nosztra névrészt V. Lajos adománylevele után az in noster azaz sajátból, míg a Mária névrészt a czestochowai Fekete Mária-kegykép után származtatják. Ez utóbbi másolata a pálos rendi templomban ma is megtalálható.

2 / 8

Túránk a templom előtti térről indult a Mária jelzésen, majd a Kossuth úton becsatlakoztunk a zöld jelzésre. Alig nyolcperces aszfaltséta után kiértünk a községből, és elkezdtük a „lélegzetelállítás” első felvonását; egyenletes, de tartós emelkedőn haladtunk a Sarok-rét és a Galambos-rét mellett egészen a Kopasz-hegy lábáig. Az 539 méter magas hegyre kaptatva elhalkult a csapat, a légzésünkre és mindig csak a következő lépésre koncentráltunk. A hegytetőre érve következett a második felvonás, a Visegrádi-hegység vonulatai, előtérben a Dunával. A Hegyes-tető, a Nagy-Galla és a Magas-Börzsöny erdőségeinek meseszép látványától lenyűgözve szuszogtunk.

3 / 8

Az 1940-es évek elején hazánkba menekült, gazdálkodással foglalkozó lengyel menekültekről elnevezett Lengyel-réteken át folytattuk utunkat, továbbra is a zöld jelzésen. Következő állomásunk az 584 méter magas Sós-hegy volt. A füves, sziklás hegyháton szaporán kapkodtuk újra a levegőt, én a túratársak előtt leplezve, némán elátkoztam a pillanatot, amikor kitaláltam a túra útvonalát. Nálam mindig van egy pont, amikor átértékelem a dolgok miértjét. Ez általában akkor jut eszembe, amikor légszomj szorítja a tüdőmet, amikor már szúr a combom vagy a vádlim, esetleg mindkettő, és amikor szakad rólam a víz. Nem vagyok rest feltenni ilyenkor néhány kérdést. Miért jó ez? És miért is kell ez nekem? Megnyugtatásként mondom, hogy soha nem adok választ ezekre a butaságokra. Azért nem, mert a Sós-hegyen fogadott látvány kontra nyavalygás versenyben a hegy győzött. Mindig ő győz. Vagy a rét. Vagy a völgy. Vagy a folyó.

4 / 8

A túránk harmadik és egyben utolsó hegycsúcsa a Nagy-Sas hegy volt, ami a Nyugat-Börzsöny legmagasabb pontja a maga 609 méterével. Ezen kívül 400-600 méteres vulkáni kúpok (dagadókúpok) jellemzőek a tájra. A kutatások szerint 14-16 millió évvel ezelőtt a mai Magas-Börzsöny helyén egy ősvulkán állt, amely a szerkezeti mozgások miatt beszakadt. Az így keletkezett kaldera peremét a jelenlegi Magas-Börzsöny csúcsai (pl: Csóványos, Nagy-Hideg-hegy) alkotják, míg az előzőekben említett dagadókúp-lánc ugyanezen vulkanikus folyamat során alakult ki.

5 / 8

A hegyről leérve, elhagytuk a zöld jelzést, következett a zöld négyzet. Nagyirtáspusztán kipihentük az előző órák fáradalmait, majd erőre kapva viszonylag sík, egyenletes terepviszonyok között haladtunk tovább a piros kereszten. Kitértünk az 1960-ban Vasas Természetbarát Egyesület által épített Vasas-kúthoz. Alig öt kilométer volt hátra a tizenötből. A korai sötétedés miatt nem kockáztattam meg a Magyarországon egyedülálló márianosztrai rabtemetőhöz való kitérőt, amely attól különleges, hogy fogvatartó és fogvatartott ugyanazon a területen nyugszik.

6 / 8

Szép, kora őszt idéző délután volt, mikor visszaértünk a pálos templomhoz. Hogy Nina és Nóri miről álmodhatott aznap éjjel? Talán hegyekről. Talán őszi pompába öltözött fákról. Talán anya és apa biztonságot adó melegéről. Nem tudom. Csak egy dologban vagyok biztos, az élménydús nap után nem kellett hosszan ringatni a túra legifjabb résztvevőit.

7 / 8

8 / 8

Írta: Jónás Beáta

Fotók: Kalmár Gábor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!