Lungau felfedezése nyáron
Télen ezüstbe öltözött hegycsúcsok kínálta síparadicsom, nyáron alpesi virágmező. Békésen legelésző tehenek, tengerszemek, mérsékelt turistaforgalom, kellemes kirándulóutak - mindez Lungauban, a télen-nyáron is vonzó osztrák régióban.
Télen síparadicsom, nyáron virágszőnyeg
Az év eleji hónapokban síelni többször is megfordultunk a környéken, de mindig kíváncsi voltam, hogy a Mauterndorf, Mariapfarr környéki hegyek milyen képet mutatnak a hómentes időszakban, ezért az idei kikapcsolódást ide szerveztük meg.
Budapestről 5-6 óra alatt végig autópályán lehet megtenni a kicsit több mint 500 km-es utat.
Lungau régió Salzburg, Karintia és Steiermark háromszögében fekszik, ahol három jelentős síközpont - Katschberg, Fanningberg, Grosseck - található. De nem szabad elfeledkeznünk Obertauernről sem, amely egyrészt arról híres, hogy az egyik leghóbiztosabb terület az országban, másrészt a Beatles 1965 márciusában itt forgatott jeleneteket a nagy sikerű Help című filmjéhez. Lungau további előnye, hogy a régió átlagosan 1000 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, s összesen 60 magashegyi tó található a területén.
Twenger Almsee
Első kirándulásunkat a baljós időjárási viszonyokra tekintettel az Obertauern közeli parkolók egyikéből indítjuk. Ami télen élettel teli nyüzsgő parkoló az most, üresen kongó, építkezési terület - ez fogad minket, ha egy síközpontból startolunk. Úti célunk a 4 kilométerre lévő Twenger Almsee, amire 4-5 órát szánunk. Bár kezdetben úgy tűnik, hirtelen emelkedik az út, ez csak egy rövid szakaszt érint, ezért az ösvényre inkább az egy szinten való haladás a jellemző. A fenyvest hamarosan színes virágmező és cserjés váltja fel. Az élénk rózsaszín virágú, örökzöld alpesi rózsa mellett bőven találni itt árnikát, nefelejcset, különféle tárnicsot és kosbort.
Lassan elérjük a Twenger Alm épületét, ahonnan még jó másfél óra az út felfelé a csordogáló erecske mentén. Skóciát idéző élénk színű legelőn törünk egyre feljebb, amíg végre meg nem látjuk a keresett tengerszemet. A gleccser vájta tó különleges látványt nyújt, amint a völgy forrásként elnyeli a belőle csordogáló erecskét, s mindez egy kicsit feljebbről, a 2247 méter magason levő Gollitsch Spitzéről élvezhető igazán. A hegy tetején itt-ott még találni egy-egy jegesre fagyott hófoltot. A kilátás magával ragadó, főleg, hogy veszélyes manőver nélkül is biztonsággal sétálhatunk a hegygerincen, és számolhatjuk a szomszédos völgyek tengerszemeit. A szürke, fenyegető fellegek elől azonban gyorsan visszatérünk a Twenger Almhoz, ahol igazi helyi tejtermékekből és húskészítményekből kapunk ízelítőt.
A Lessach-patak nyomában
Mivel Lessachban, egy közeli zsákfaluban szállunk meg, ezért úgy döntünk, hogy a mögöttünk elterülő hegyekre és völgyre is vetünk egy pillantást, így az irányt a Gralatisee felé vesszük. Egy 15 perces erdei aszfalt, majd földút vezet egészen a Laßhoferhüttéig, innen már gyalog kell továbbmennünk. Míg bal oldalt a fenyves erdő, addig tőlünk jobbra a patak menti, gazdag flórájú ingoványos sáv kísér bennünket. A patakon átkelve az erdőszint ritkul, s lassan elérjük az alpesi legelőt, a békésen kérődző tehenek birodalmát. Útközben egy-egy karbantartott, teljes mértékben fából készült hétvégi kiadó házat látni.
Egyre feljebb érve nemcsak a tehénlepények száma nő, de a kilátás is egyre fenségesebb. Balról hangos vízesés formájában zuhog a mélybe a korábban csendes Lessach-patak, míg mögötte a Hochgollling csipkés bércei takarják el a napot. Miután a villanypásztoros kerítést is sikerül legyőznünk, végre megérkezünk a keresett katlanba, ám a tavat, akármennyire is meresztgetjük a szemünket, nem látjuk. Nem, valóban nem mi tévedtünk el, hanem a tó tűnt el. Pontosabban a Gralatisee helyén jelenleg egy attraktív zöld láp van. De, sebaj, a délutáni szieszta így is kellemes környezetben telik, és a kirándulás ismét esőmentes, ezért a Lasshoferhütte sem zár be vacsoraidő előtt.
Esős napokra
Amennyiben változékony, inkább esős időre számíthatunk, érdemes Obertauern hegyeit választani. Felvonóval vagy anélkül (aszfaltozott jó úton) elég gyorsan fel lehet jutni az első állomásig. A síparadicsom ilyenkor is gondol az üdülőkre: a Grünwaldseeben csónakázhatunk vagy épp vízibiciklizhetünk (!), míg az extrém kalandokra vágyók Mountain Skyver-túrákon vehetnek részt. A kevésbé fáradtabbak azonban még tovább tudnak sétálni a hatszemélyes Hochalm Sesselbahn felső állomásánál található panorámakilátóig. Tényleg megéri idáig felsétálni, hatalmas fa napozóágyakról gyönyörködhetünk a hegy egyik legmagasabb pontjáról.
Mi még azzal egészítjük ki a napi programot, hogy hazafelé megállunk Mauterndorfban. A bájos település belvárosában felújított, középkori hangulatot árasztó, műemlékvédelem alatt álló házak sorakoznak. A fából és kőből készült épületek homlokzatán, több helyen érdekes díszítések, festmények, alakzatok találhatók. Mauterndorf már a római időkben is fontos kereskedelmi központ volt, s ez a szerepe a középkorban még tovább erősödött. Az 1200-as években épült mutatós vára a 15. században a salzburgi érsek nyári lakhelyéül szolgált. Későbbi érdekesség, hogy a vár 1939 és 1945 között családi örökség révén Hermann Göring tulajdonát képezte.
Szöveg és fotó: Péntek Zsófia
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázást közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább