Magyarkúti kéktúra
A Börzsöny legmagasabb csúcsait sorakoztató központi tömbjén kívül, az alacsonyabb fekvésű peremvidékein is találunk igazán látványos kilátóhelyeket. A Nagy-Kő-hegyi Lokó-pihenő szelídebb magassága ellenére is hozza a tökéletes panoráma élményt, és még nagyon meg sem kell izzadnunk érte.
Budapest felől közelítve a Dunakanyar bal oldali nyitó települése, Verőce. Ha egy kicsit messzebbre tekintünk a Duna-parti vendéglátóhelyek és a kerékpárút mindig forgalmas sávjától, Magyarkúton idilli kirándulóhelyet találunk. A község külterületi részei – Magyarkút, Aranyoskút – nem mindig voltak a Börzsöny szabadon látogatható kirándulóhelyei. A 19. század vége előtt a püspökség és a nagymarosi uradalom elzárt erdőbirtokai feküdtek itt.
1889-ben, a Verőce fellendítésében szerepet játszó, főként budapesti nyaralótulajdonosok, mint például a vasgyáros Swadló Ferenc (aki mellesleg Verőcén borászkodott is), lánya gyógyulásáért forrást emelt. Magyarkút szíve, a megépülő Irma-forrás és az 1900-as évek elején felavatott drégelypalánki vasútvonal magyarkúti állomásai a fellendülő turistaforgalmat szolgálták. Az ezt követő időszakban a majálisozó tömeg vette birtokba, ami az egykori szocialista világban is fő attrakciója volt a szabadidő eltöltésének.
A harmincas évek után gomba módra szaporodó nyaralók, üdülők gondoskodtak Magyarkút benépesítéséről. Az egyre növekvő látogatottsághoz vendéglátóhely is dukált, amit a magyarkúti csárda testesített meg. Az 1930-as Váci Hírlap így jellemezte a helyet: „Ahol megszámlálhatatlan pohár sörök tűntek el a jó országúti portól kitikkadt torkokon”. Az idők során a hangulat ugyan változott, de a helyszín maradt, napjainkban a gyermekes családok „szabadidőparkja”. Tavaly januárban adták át az Országos Kéktúra (Nagymaros és Nógrád közötti OKT-szakasz) itteni állomásának játszóterét, melyet pályázati pénzből koordinált az Ipoly Erdő Zrt.
Összességében minden feltétel adott egy kellemes túra indításához.
A minimális szintkülönbséget bejáró könnyű körtúra vadregényes természeti környezete, gyönyörű, ligetes szálfaerdői révén mégsem hagynak hiányérzetet bejáróikban.
A kéktúraállomás pecsételőhelye a Pipás kocsma kerítésén található. Miután megtettük a szükséges előkészületeket, magunkhoz vettünk némi elemózsiát, a kék négyzet jelen indultunk el a játszótér bal oldalán. Egy rakodó mellett pár méternyire fel is tűnik a Kék jól ismert útjelző oszlopa (Magyarkúti letérő), mely balra irányított minket.
A Keskeny-bükki-patak csordogáló vizét átugorva, a Vizkelety Lászlóról elnevezett szakaszon kezdtük meg az emelkedést. A 70 éves Kéktúra-mozgalom egyik kezdeményezője méltó névadója az útvonalnak. Jól járható széles földúton kapaszkodtunk felfelé a Magas-hegy lapos gerincére. Hátunk mögött már egészen szép kilátás bontakozott ki. A ligetes jellegű fennsíkon elvész a magasság szerepe, a természet szépségét a 300 méter egyáltalán nem csorbítja.
Kellemes sétautunkról a Szokolya felé ágazó kék kereszt hamarosan leválik, ezt az útvonalat évekkel korábban már szintén bejártuk. A Magyarkúttól kb. 3 kilométernyire álló Magas-hegyi jelzőtábla is csak 266 méteres magasságot mutat, jelezve a szelíd domborzati viszonyokat. Alig 120 méter szintkülönbséggel már el is értük túránk „csúcspontját”, a Nagy-Kő-hegy panorámás ormát.
A Zsuffa Kálmán építészmérnök tervei alapján épült esőbeállót 2009-ben a Lokomotív Turistaegyesület 60. jubileumára emelték. 2017 óta pedig újabb kéktúrás pecsételőhellyel is gazdagodott a mozgalom. A Lokó-pihenő „Józsi padjával” együtt alkalmas pihenőpont a panoráma élvezetére.
Kelet felé fordulva folytattuk rögtönzött kéktúránkat Nógrád felé. A Les-völgyben zakatoló, Szokolya és Berkenye közti vasút feletti gerincen megmaradt a fennsík ligetes jellege. A Kis-Kő-hegy nyergénél az informáló oszlopról a pár évvel ezelőtt még meglévő útjelzők eltűntek, maradt a QR-kód, ha valaki keresné az irányt. Továbbereszkedtünk a Nagy-Kő-hegy oldaláig, ahol a Les-völgyben elértük a sínpárt. Éles jobb kanyarral a kék keresztre váltva ismét emelkedőbe kezdett utunk, felkapaszkodva a Kis-Kő-hegy oldalába. A Téglás-kúthoz vezető jelzések lekoptak, így ezt a kitérőt elvétettük.
A kék jelzésre való visszacsatlakozás ismét egy nagyon kellemes sétányszerű utat hozott. Az Aranyoskúti-völgy széles, árnyas földútját a mellette kanyargó Keskeny-bükki-patak teszi még hangulatosabbá. Az Aranyoskút melletti pihenőpadokat Magyarkút közelsége teszi még vonzóbbá. Ide akár még babakocsival is könnyedén el lehet sétálni, így téve teljessé egy családi kirándulást. Magyarkútra visszaérve nem tudtunk ellenállni a kocsma illatainak, így kénytelenek voltunk pótolni a ledolgozott kalóriákat.
Túránk zárásaként elkanyarodtunk az Aranyoskúti kilátóhelyhez, mely akár gyalog vagy autóval is megközelíthető. A magas sziklaperem egészen szokatlan szögből mutatja a Dunakanyart, mely így tette teljessé magyarkúti túránkat.
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább