Májusi búcsúból a bajóti Öreg-kőhöz
Az OKT egyik leglátványosabb gerecsei szakasza érinti a bajóti Öreg-követ. A vakító fehér mészkőcsúcsról felejthetetlen a panoráma, a hegy gyomrában pedig embermagasságú barlangokat fedezhetünk fel.
A Kéktúra ikonikus szakaszán, a Tokod feletti panorámás sziklákon tett kirándulásunk kiegészítéseként választottuk ezúttal a bajóti Öreg-követ. A Gerecse keleti nyúlványai között találjuk Péliföldszentkeresztet, amely a Komárom-Esztergom megyei Bajót településrésze. Környéke már ősidők óta lakott, amit mi sem bizonyít jobban, mint a közelében található Berényvár, valamint az Öreg-kő barlangjaiban talált régészeti leletek.
Az 1200-as évek írásos oklevelei Peel (Pél) néven említik a napjainkra jól ismert búcsújáró helyet. 1763-ban a nazarénusoknak épített kolostor később többször cserélt gazdát, a pálosokat a Don Bosco Szaléziak követték. Az államosítás éveitől eltekintve szakrális zarándokhelyként funkcionál. A korabeli, leromlott templom helyére 1735-ben emeltek újat. Az építtető, Eszterházy Imre hercegprímás nyilváníttatta hivatalos búcsújáró hellyé, mivel a monda szerint Péliföldszentkereszt nevéhez csodálatos, váratlan gyógyulások is köthetők.
Évente rendeznek hagyományos májusi Mária-búcsút, melyen a szaléziak szentmisével és családi programokkal várják az érdeklődőket. Érkezésünkkor egy ilyen forgatagban találtuk magunkat, meg kell, hogy mondjam, nem szándékosan. Szerencsére kora reggel még éppen csak szállingóztak az érdeklődők, és az árusok is csak akkor pakolták a portékáikat. A hangos, vidám zenebona belerondított a hely meghittségébe, ezért igyekezve néztünk szét, hogy mielőbb bevehessük magunkat a természet sűrűjébe.
A felújított épületegyüttes nemcsak az itt élő szerzetesek élettere, de részben zarándokszállás is. A huszártornyos barokk műemléktemplom őrzi a szent kereszt-ereklyét. A mögötte lévő kálváriadomb szoborcsoportja a 18. századból származik. A különböző stílusban épült stációk Gáthy Zoltán építészmérnök keze munkáját dicsérik. Az egyházi épületeken túl egy idősek otthona és a szabadidő széleskörű eltöltését szolgáló pihenőbirtok található még itt.
A kolostor és a kerítéssel körbevett gazdaság mellett pár száz méterre találjuk a Szent kút-forrást. A hangulatos erdei tisztáson építette a harmincas években Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató a Lourdes-i barlangot. A majálisra szabadtéri mise helyszínének alakították ki. Az itt fakadó források friss vízével tankoljunk fel, mert később az Öreg-kő szikláinál igencsak megszomjazhatunk. A meredek löszfal vágatában kapaszkodtunk fel egy tágas szántóföld szélére. A fák közül kiérve kellemesen hatott a Furdalos dombján elénk táruló táj. A vetést megkerülve a birtok kerítése mentén folytattuk az utat, az Öreg-kő szikláit követve. Újabb erdei emelkedő után már a szikla lábánál lévő pihenőhelynél találtuk magunkat.
Innen a Kék élesen keletre, Mogyorósbánya irányába fordul, de tovább indulás előtt mindenképpen másszuk meg az Öreget. A barlangjelzés tájékoztat minket az irányról. A kaptató egyre durvább, majd betonlépcsőkön vezet tovább. Az Y alakú elágazódás jobb oldali szárán található az 1. számú zsomboly. A veszélyes aknabarlang csak szakvezetéssel, megfelelő felszereléssel látogatható. Az elágazás másik szárán folytattuk tovább a lépcsőzést.
Az első, tágas, ún. Baits-barlang szájába már be is tudunk lépni, de a mélyén ennek is feneketlen lyuk tátong. Könnyen észrevehető, hogy denevérek tanyája, mert időnként fel is reppen egy-egy bőregér. Feljebb már szinte csak fától fáig lépkedtünk, megragadva minden természeti elemet kapaszkodóul. A Jankovich-barlang kellemes meglepetés volt, monumentális termétől ámulatba estem. Az 1900-as évek elején végzett feltárás során a Dunántúl legjelentősebb paleolitikus lelőhelyének bizonyult. A napvilágra került leleteket - dárdahegy, vakaró, csontszerszámok - múzeumok őrzik.
A Gerecse hat fokozottan védett barlangja között ez az óriási csarnok bizonyosan elnyeri a túrázók tetszését. A bejárat feletti felszínre vezető kürtő beengedi a napfényt, ami még különlegesebbé teszi az amúgy is lenyűgöző látványt. Mélyebbre sétálva erősödik a denevérek hangja, és a fokozódó kellemetlen illat is jelzi, hogy nagyobb kolónia szálláshelye lehet. Bármilyen nehéz is, de hagyjuk magunk mögött a barlangot, mert az előttünk álló sziklacsúcs is impozáns látványt tartogat. Óvatosan másszunk tovább az Öreg-kő tetejére. A leleményes kirándulók már több helyen járható ösvényeket tapostak ki, ezek egyikét kövessük. A hegy észak-dél irányú gerincvonulata Bajót felől is megközelíthető. Nyugati oldala szelíden lankás, míg keleti fala meredeken törik le, megvillantva a szikrázóan fehér mészkövet.
A bércen csodálatos kilátás nyílik a Duna vonalára és a Getére. Szép időben az esztergomi bazilikát is megpillanthatjuk. A keleti, csaknem függőleges mészkőfal nemcsak geológiai érdekesség, de a sziklamászók is felfedezték maguknak. Jól mutatnak a fehér köveken színes ruhákban kapaszkodó mászók. Mivel természetvédelmi területen járunk, elvileg találhatunk botanikai érdekességeket is. A sziklai perjét vagy az augusztusban virágzó gurgolyát most nem figyelhetjük meg, találunk helyettük pompás kosbort, vagy nagyezerjófüvet.
A sok látnivaló és a marasztaló panoráma ellenére el kell hagynunk a hegyet. Lefelé menet is legyünk óvatosak, mert könnyen gatyafék lehet a lejtőn. A Kék Jankovich-barlang pihenőhelyén irányt váltva folytattuk utunkat. Vegyes erdő fái között sétáltunk lefelé, majd szélesebb szekérúton folytattuk a túrát. Mogyorósbánya előtt a kék kereszt jelzésen söntöltünk vissza Péliföldszentkeresztre. A tópart és a hatalmas birtok már nem volt annyira csendes, mint reggel. A Mária búcsú sokadalma benépesítette a kedves tornácos épületek környékét, és parkoló autónk sem állt már egyedül.
Miután beszereztünk némi frissítőt a vurstli árusaitól, kerestünk egy csendesebb zugot, ahol békésen szemlélődve idéztük vissza a mögöttünk álló kirándulás emlékezetes pillanatait.
Képek és szöveg: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább