Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2024. július 3.

Mályinkai kőtúra pazar panorámákkal

A Bükk kevésbé ismert, ám annál látványosabb panorámával szolgáló szikláit barangolhatjuk be egy Mályinkáról indított körtúrával.

A Bükk-vidékkel ismerkedők bizonyosan nem Mályinkát fogják választani az első találkozások alkalmával. A hegység peremvidékén számtalan népszerű település várja a túrázókat, felkapott természeti látnivalókat kínálva. Kevés ellenfele akad Lillafürednek, vagy éppen Szilvásváradnak, ami a Szalajka-völggyel viszi is a prímet.

Ha már többedszerre választjuk a Bükköt, és inkább csendesebb időtöltésre vágyunk, akkor kerül képbe Mályinka.

A hegyvidék északi oldalán megbújó község hozza a Bükkre jellemző kedvelt természeti jegyeket, a karszthegység különleges formavilágú kövei visszaköszönnek a település szűk környezetében.

Az őskor óta lakott Mályinka első írásos említése az 1200-as évekre datálható, és a kezdetek szorosan fonódnak a dédesi várral. Napjainkban a Bükki Nemzeti Park közelsége, az áthaladó Országos Kéktúra nyomvonala, vagy a lezárt Begyeleg-kilátó okán ismerhetjük jobban. A kirándulásunk tervezésekor áttanulmányoztam a környék turistatérképét, jelzett és jelzetlen útjait, készülve a Bükk csalóka magassági viszonyaira.

Mályinkáról indítottuk a kört, ahol a református templom volt az első állomás. A fehér, puritán külsejű épület eltéveszthetetlen, 1785-ben építették.

Laikus szemmel is feltűnő, hogy eltérően a szokásos formáktól, az épületnek hiányzik a tornya.

A korabeli türelmi rendelet magyarázza a különálló fatornyos haranglábat, mely szintén különleges építészeti jegyeket rejt. A Kék első információs oszlopa, mely a Harangláb nevet viseli, pár száz méterrel arrébb, az út másik oldalán található. A jelzés szerint kevesebb, mint öt kilométert fogunk távolodni a házaktól a Verebec-nyeregig.

A háztetőkre rálátva emelkedtünk felfelé, elhaladva egy pisztrángos mellett. A község határában 2014 óta áll kilátó, ami sajnálatos módon hosszabb ideje nem látogatható. A kb. 8 méter magas Begyeleg-kilátó különleges szemszögből tárná elénk a Bükkalját. Elvileg tiszta időben még a Tátra is megvillan, de sajnos ezeket mellőzni kényszerültünk. Elnevezésére rákeresve, csak az állagromlásáról szóló cikkek tömkelegét dobta a gép. Nem volt miért sokáig időzni, ezért belevetettük magunkat az erdőbe.

A Kéktúra jelző oszlopai meglehetősen sűrűn sorakoznak egymás után, így a kilátó fölé magasodó Bagoly-hegy lábát is jelölik. Szép szálerdőben haladtunk tovább, ahol hamarosan a Szőlő-kő kínálja az első kilátópontot.

A várhegy és a Baróc-patak völgye is kivehető a hullámzó bükki erdőségből.

Érdekes módon ennek a kőnek nem a panorámás csúcsa, hanem a sportmászók által jól ismert oldalfala népszerűbb. A pár éve kiépített mászóút több sportolót vonz, mint a kilátópont kirándulót. Mi a kisebbséget képviselve, csak a tetőről néztünk szét, nem kerestük a függőleges fal kínálta izgalmakat.

A vadregényes Baróc-völgyben mellénk szegődött a patak csobogó hangja, de többnyire inkább csak hallani lehetett, mint látni.

A Pirító-kő monumentális sziklaalakzata is csak így alulról szemlélhető, de érdekes földtani adatokról árulkodik. Utánaolvasva, nem véletlen a térség gazdag kőkincse, ugyanis a Kék ezen szakasza a Bükk legidősebb földtani tömegét szeli át. A dédesi vár környezete az úgynevezett karbon Mályinkai formáció része, formálódása nem véletlenszerű. A bővizű Vár-forrásnál, a tervezettel ellentétben nem a benőtt (sárga sáv, kék kereszt) ösvényt, hanem továbbra is a kék sávot választottuk. Nem volt betervezve, hogy a nehezebb kaptató áll majd előttünk.

A Verepce-tető nagy kiterjedésű őskori erődített telepének északi részén emelkedik a dédesi vár romja. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság táblája részletesen ismerteti az erősség történetét. A dédesi kisvár kúpja természetvédelmi okból nem látogatható.

A csúcs alatt pár méterre található természetes kilátópont kárpótolja a felgyaloglókat a befásult tetőért.

Nem kellett sokat ereszkednünk a következő panorámapontig, mivel a Vásárhely-kő ismét gyönyörűen mutatja a látóhatárt.

Dél felé tartva találkozhatunk a Dédestapolcsány-Nagyvisnyó-Verepce-bérci tanösvény megállóival, újabb tudást merítve. A Verebec-nyereg elágazásában az újabb keletű felfestést, a kék háromszöget választottuk. A Nyír-kőre vezető emelkedő látványos, ligetes nyírerdőt szel át. A Baróc-patak-völgyére tekintő szolid kiszögellés nem rossz pihenőhely. A vadászház csinos kőépülete elhagyottnak tűnik.

A nagyjából szintben vezetett útvonal a 2513-as közútig vezet. Az aszfalt keresztülfúrja magát a sziklaáttörésen, amit rövidesen elhagytunk a Kapu-bérci-nyereg kedvéért.

A kilátópont a változatosság kedvéért a Vár-patak völgyrendszerére tekint.

Mivel a közúttól csak egy ugrásnyira van, jóval látogatottabb, mint az eddig felkeresett társai. A Lajos-forrásnál jelzetlen csapáson rövidítettük le az út hajtűkanyarját, és érkeztünk meg egy újabb csomópontig.

Következő célpontunkat a sárga háromszögre kanyarodva közelítettük meg. A Kemesnye-hegy gerince újabb szép kilátást tartogat. Az élményért meg kellett dolgozni, mert a kaptató bevezető szakasza embermagasságúra nőtt lágyszárú bozóton vezet át. A Csondró-völgy fölé magasodó hosszas sziklagerinc több pontja is széles panorámával szolgál. A meredeken letörő fal kiszögellései különleges látványt nyújtanak.

Rövid pihenőt követően, fogyó folyadékkészleteinkre és a hőségre való tekintettel újabb döntést kellett meghoznunk. A Bükk alattomos domborzata miatt kis távolság alatt is nagy szintkülönbséget jártunk be, így az elszaladt idő sem volt társunk abban, hogy túránkat a Csondró-völgyben zárhassuk. Alternatív útvonalként a Kemesnye-hegy északi ereszkedőjét választottuk, amit csak megfelelő navigációs eszköz segítségével ajánlok. A meredek hegyszáron oldalazva ereszkedtünk le a kék kereszt mályinkai szakaszára, ahol már biztos útvonalon csorogtunk vissza az autónkhoz.

Ha kedvet kaptál a környék felfedezéséhez, itt van a Természetjáró kínálatából egy hasonlóan élménydús körtúra Mályinkából indulva:

A Júliai-Alpok legszebb menedékházában aludtunk

A Júliai-Alpok legszebb menedékházában aludtunk

2024.07.06.

Fenyőillat, frissen csörgedező patakok, távoli kolompszó a hajnali ködben – talán hasonló kifejezésekkel kezdené Jókai, ha a Júliai-Alpokról kellene tájleírást adnia. Kora nyári túránk esetében azonban a kevésbé giccses „szaharai por” és a „mentőhelikopter-berregés” kulcsszavakat is muszáj lesz használnunk. Ottalvós csúcsmászás via ferratával, haladóknak.

→ Tovább
Rapid túra a Pinka szurdokában

Rapid túra a Pinka szurdokában

2024.06.27.

Akár évmilliókról is beszélhetünk, míg kialakult a ma látható meseszerű, vadregényes Pinka-szurdok, mely persze csak igen jóindulattal vethető össze más nagy testvéreivel, de érintetlensége minden évszakban más báját mutatja meg, így Vas vármegye legmegejtőbb túraútvonalát fedezhetjük fel, ha eljutunk Felsőcsatárra, ahol más titkos csodákat is lesz módunk megismerni.

→ Tovább
A cárok festőjének nyomában Külső-Somogyban –  2. rész

A cárok festőjének nyomában Külső-Somogyban – 2. rész

2024.06.23.

A Dél-Dunántúli Piros Túra Bábonymegyer-Kapoly közötti szakaszáról szóló beszámoló második részében Bótapusztától folytatjuk a túrát, elidőzünk a somogyi dombok rejtőzködő gyöngyszemében, Zalában, Zichy Mihály festőművész szülőfalujában, majd Kapolyon fejezzük be túránkat.

→ Tovább