Mályinkai kőtúra pazar panorámákkal
A Bükk kevésbé ismert, ám annál látványosabb panorámával szolgáló szikláit barangolhatjuk be egy Mályinkáról indított körtúrával.
A Bükk-vidékkel ismerkedők bizonyosan nem Mályinkát fogják választani az első találkozások alkalmával. A hegység peremvidékén számtalan népszerű település várja a túrázókat, felkapott természeti látnivalókat kínálva. Kevés ellenfele akad Lillafürednek, vagy éppen Szilvásváradnak, ami a Szalajka-völggyel viszi is a prímet.
Ha már többedszerre választjuk a Bükköt, és inkább csendesebb időtöltésre vágyunk, akkor kerül képbe Mályinka.
Az őskor óta lakott Mályinka első írásos említése az 1200-as évekre datálható, és a kezdetek szorosan fonódnak a dédesi várral. Napjainkban a Bükki Nemzeti Park közelsége, az áthaladó Országos Kéktúra nyomvonala, vagy a lezárt Begyeleg-kilátó okán ismerhetjük jobban. A kirándulásunk tervezésekor áttanulmányoztam a környék turistatérképét, jelzett és jelzetlen útjait, készülve a Bükk csalóka magassági viszonyaira.
Mályinkáról indítottuk a kört, ahol a református templom volt az első állomás. A fehér, puritán külsejű épület eltéveszthetetlen, 1785-ben építették.
Laikus szemmel is feltűnő, hogy eltérően a szokásos formáktól, az épületnek hiányzik a tornya.
A korabeli türelmi rendelet magyarázza a különálló fatornyos haranglábat, mely szintén különleges építészeti jegyeket rejt. A Kék első információs oszlopa, mely a Harangláb nevet viseli, pár száz méterrel arrébb, az út másik oldalán található. A jelzés szerint kevesebb, mint öt kilométert fogunk távolodni a házaktól a Verebec-nyeregig.
A háztetőkre rálátva emelkedtünk felfelé, elhaladva egy pisztrángos mellett. A község határában 2014 óta áll kilátó, ami sajnálatos módon hosszabb ideje nem látogatható. A kb. 8 méter magas Begyeleg-kilátó különleges szemszögből tárná elénk a Bükkalját. Elvileg tiszta időben még a Tátra is megvillan, de sajnos ezeket mellőzni kényszerültünk. Elnevezésére rákeresve, csak az állagromlásáról szóló cikkek tömkelegét dobta a gép. Nem volt miért sokáig időzni, ezért belevetettük magunkat az erdőbe.
A Kéktúra jelző oszlopai meglehetősen sűrűn sorakoznak egymás után, így a kilátó fölé magasodó Bagoly-hegy lábát is jelölik. Szép szálerdőben haladtunk tovább, ahol hamarosan a Szőlő-kő kínálja az első kilátópontot.
Érdekes módon ennek a kőnek nem a panorámás csúcsa, hanem a sportmászók által jól ismert oldalfala népszerűbb. A pár éve kiépített mászóút több sportolót vonz, mint a kilátópont kirándulót. Mi a kisebbséget képviselve, csak a tetőről néztünk szét, nem kerestük a függőleges fal kínálta izgalmakat.
A vadregényes Baróc-völgyben mellénk szegődött a patak csobogó hangja, de többnyire inkább csak hallani lehetett, mint látni.
A Pirító-kő monumentális sziklaalakzata is csak így alulról szemlélhető, de érdekes földtani adatokról árulkodik. Utánaolvasva, nem véletlen a térség gazdag kőkincse, ugyanis a Kék ezen szakasza a Bükk legidősebb földtani tömegét szeli át. A dédesi vár környezete az úgynevezett karbon Mályinkai formáció része, formálódása nem véletlenszerű. A bővizű Vár-forrásnál, a tervezettel ellentétben nem a benőtt (sárga sáv, kék kereszt) ösvényt, hanem továbbra is a kék sávot választottuk. Nem volt betervezve, hogy a nehezebb kaptató áll majd előttünk.
A Verepce-tető nagy kiterjedésű őskori erődített telepének északi részén emelkedik a dédesi vár romja. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság táblája részletesen ismerteti az erősség történetét. A dédesi kisvár kúpja természetvédelmi okból nem látogatható.
Nem kellett sokat ereszkednünk a következő panorámapontig, mivel a Vásárhely-kő ismét gyönyörűen mutatja a látóhatárt.
Dél felé tartva találkozhatunk a Dédestapolcsány-Nagyvisnyó-Verepce-bérci tanösvény megállóival, újabb tudást merítve. A Verebec-nyereg elágazásában az újabb keletű felfestést, a kék háromszöget választottuk. A Nyír-kőre vezető emelkedő látványos, ligetes nyírerdőt szel át. A Baróc-patak-völgyére tekintő szolid kiszögellés nem rossz pihenőhely. A vadászház csinos kőépülete elhagyottnak tűnik.
A nagyjából szintben vezetett útvonal a 2513-as közútig vezet. Az aszfalt keresztülfúrja magát a sziklaáttörésen, amit rövidesen elhagytunk a Kapu-bérci-nyereg kedvéért.
A kilátópont a változatosság kedvéért a Vár-patak völgyrendszerére tekint.
Mivel a közúttól csak egy ugrásnyira van, jóval látogatottabb, mint az eddig felkeresett társai. A Lajos-forrásnál jelzetlen csapáson rövidítettük le az út hajtűkanyarját, és érkeztünk meg egy újabb csomópontig.
Következő célpontunkat a sárga háromszögre kanyarodva közelítettük meg. A Kemesnye-hegy gerince újabb szép kilátást tartogat. Az élményért meg kellett dolgozni, mert a kaptató bevezető szakasza embermagasságúra nőtt lágyszárú bozóton vezet át. A Csondró-völgy fölé magasodó hosszas sziklagerinc több pontja is széles panorámával szolgál. A meredeken letörő fal kiszögellései különleges látványt nyújtanak.
Rövid pihenőt követően, fogyó folyadékkészleteinkre és a hőségre való tekintettel újabb döntést kellett meghoznunk. A Bükk alattomos domborzata miatt kis távolság alatt is nagy szintkülönbséget jártunk be, így az elszaladt idő sem volt társunk abban, hogy túránkat a Csondró-völgyben zárhassuk. Alternatív útvonalként a Kemesnye-hegy északi ereszkedőjét választottuk, amit csak megfelelő navigációs eszköz segítségével ajánlok. A meredek hegyszáron oldalazva ereszkedtünk le a kék kereszt mályinkai szakaszára, ahol már biztos útvonalon csorogtunk vissza az autónkhoz.
Ha kedvet kaptál a környék felfedezéséhez, itt van a Természetjáró kínálatából egy hasonlóan élménydús körtúra Mályinkából indulva:
bükk / mályinka / dédesi vár / Szőlő-kő / Pirító-kő / Nyír-kő / begyeleg-kilátó / túra / kéktúra / gyalogtúra / körtúra / csondró-völgy
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
