Mátyás király nyomában a Börzsönyben

Bejártuk a Királyháza és a Csóványos közti összes utat: négy hegygerinc látnivalóit gyűjtöttük be, és még pár kitérőt is tettünk.

Egy aranyos kis telep a Börzsöny közepén Királyháza, hajdanán Mátyás király kedvelt üdülőhelye, ahonnan vadászni járt ki a végtelen vadonba, ma pedig néhány vendégház, vadászház áll itt. Két, helyenként összeérő körtúrára indultunk erről a bázisról ketten szigorúan munkavégzés céljából – de ez azért az a fajta munka, amit csak azért nem tudnánk minden nap csinálni, mert néha ki is kell pihenni a kilométereket.

Van Királyházán egy nagyon jó információs tábla: egy óriási madártávlati fotó látszik rajta a Magas-Börzsönyről, ami pont Királyháza fölött készült. A szemünkkel végigkövethetjük a keleti irányból a Csóványosra felmászó hegygerinceket, a központi kalderát támasztó gigászi vonulatokat. Az öt szóba jöhető gerincből négyen a Természetjáró két legújabb munkatársa, azaz mi (Falvi Péter és Vörös Attila) szaladtunk végig, hogy az útba eső POI-kat, azaz látnivalókat (point of interest) befotózzuk, ellenőrizzük.

Kiváló infótábla Királyházán

1 / 22

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Sokat járunk emiatt mostanában a Börzsönybe, és úgy döntöttünk, hogy praktikus okok miatt ezúttal együtt indulunk el. Királyháza a legjobb kiindulópont a műsoron levő POI-k behúzására, így ezúttal autóba szálltunk – hiába vagyunk tömegközlekedés-pártiak, az engedélyköteles Diósjenő–Kemence erdei úton nem jár busz.

A parkolóban leosztottuk a gerinceket: fölfele Petié a P◼, enyém a Z+, a Csóványos alatti Rózsa-forrásnál találkozunk jó másfél óra múlva. Az első kilométert még együtt tettük meg, aztán elváltak útjaink: rám a Nagy-Oros bérc kilátópontja jutott (spoiler: gyér a kilátás), majd már a kalderán a Magosfa, más néven Tátralátó következett (spoiler: nincs kilátás), Peti pedig a Rakottyás-nyereg kilátópontjait csekkolta, és rövid kitérőt tett a József Ágost főherceg emlékműhöz. A véletlen úgy hozta, hogy már a forrás előtt találkoztunk, szinte egyszerre érkeztünk meg a Csóványos alatti Magosfa válla elágazáshoz.

Végre egy szép, összefüggő bükkös, amit megkíméltek a favágók

6 / 22

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A kaldera északkeleti pereme, azaz a Csóványos főgerince elég nehezen adja magát, egyben viszünk be úgy 600 m szintet Királyházáról, amihez az eltérő útvonalak huplijai hozzá is tesznek még legalább 100-200-at. Az útviszonyok egyébként kiválóak voltak: nem volt sár, és jegesre sem fagytak az ösvények,

úgy 800 m fölött még egy kis porcukor is fényesítette a talajt.

Ez az időnként szállingózó nagyon finom porhó és a fák ágairól lefújt zúzmara laza keveréke, hógolyó gyúrására nem különösebben alkalmas fajta. Azt azért a Börzsönybe látogatók mindig tartsák szem előtt, hogy igencsak meredekek a hegyoldalak, a talaj pedig nagyon sokfelé apró törmelékes, kőgörgeteges. Így fölfele a meredekség miatt nehéz haladni, lefele meg a minden időjárási körülmények közt csúszós talaj miatt. A Börzsöny Speciális Mentők száma: +36 20 851 55 95, a Csóványoson már van térerő...

A merítős foglalású Rózsa-forrás ezúttal is elapadt

7 / 22

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A korábban említett forrás lefotózása után hamar a Csóványoson találtuk magunkat, ami rá is világít a Rózsa-forrás érdekességére:

ez a legmagasabban fakadó börzsönyi forrás.

Annyi, hogy most nem fakadt, semmilyen vízhozamot nem mutatott, de egyébként kivezetőcsöve sincs az 1955-ben foglalt merítős forrásnak. Egy nézést nekünk megért, de kitérőt emiatt akkor tegyetek, ha már nagyon unjátok a Csóványosra északról felmászó P/Z/P▲/K▲ útvonalat.

A Csóványos ezúttal nem bújt felhőbe, úgyhogy föllépcsőztünk a már jól ismert betonhenger tetejére, hogy igazi kilátást, gyakorlatilag körpanorámát élvezhessünk. A belátott területen itt-ott napsugarak nyaldosták a tájat, az egyébként borongós napon még ránk is jutott egy kis napfény végül. Mindig nagy élmény belátni a Börzsöny néhai központi vulkánjába, és fölismerni a különböző csúcsokat, gerinceket. A hagyományos Vulkántúra útvonala innen szinte végig belátható, csak a Bánya-patak völgye és a királyréti szakasz van takarásban.

Kapcsolódó cikkek

Miért hívják Csóványosnak a Börzsöny legmagasabb csúcsát?

Tovább

Mindig a hajnal a legszebb

Tovább

A Csarna-patak fölé magasodó Jancsi-hegy és Holló-kő

9 / 22

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Továbbra is együtt haladtunk tovább, a Nagy-Hideg-hegy irányába caplattunk, és fotóztuk be a Vilma-pihenőt és a Szabó-köveket. A meredek lejtőn öröm volt belegondolni abba, hogy hamarosan itt visszafele is jövök majd. A Hangyás-bérc előtt váltunk el ismét: én a bércen levő kilátópontra mentem el, Peti pedig az alsó úton levő Spartacus-forráshoz. Én ezután a Csóványoson át a P▲ jelzésű ösvény gerincén ereszkedtem vissza Királyházára, érintve a grandiózus Pogányvárat, míg Peti a P jelzésen a Sasfészken és a Nagy-Mánán át közlekedett. Már csak a kicsit kieső Dobogó-bérc van vissza innen a környékről, legközelebb azt is útba ejti egyikünk.

A Csóványos alatti Vilma-pihenő

21 / 22

Fotó: Falvi Péter / MTSZ

Végül mindketten 20 km körüli távot mentünk, a szintemelkedés pedig 800-1000 m körül alakult fejenként. Szép, érdekes és fárasztó túraútvonalakon jártunk, itt nem lehet hibázni, bármerre is induljatok el. Az időjárás is kegyes volt, bár melegünk csak a legmeredekebb emelkedőkön lett. Egész nap nem esett semmi, és még egyszer-egyszer a nap is kisütött. A Börzsönynek ez a része talán kevésbé turistás, Királyháza és a Csóványos között egy lélekkel sem találkoztunk – bár az is igaz, hogy nem pont kedden számítunk nagy tömegekre az erdőben. A Csóványoson még sosem voltam egyedül, és ez most is így volt, valaki ott piknikezett a melengető tábortűz mellett. Rajta kívül egész nap még két favágót láttam a Rózsás-patak mellett.

Kapcsolódó cikkek

A börzsönyi kaldera csúszómászói

Tovább

Börzsönyi gerinctúra a négyzeten

Tovább

Masszív emelkedő megmászása árán érkezünk meg a Pogányvárba még a Csóványos irányából is – a patakvölgyek felől pedig még durvább a terep

14 / 22

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Mielőtt még hazarobogtunk volna Királyházáról, kihasználva az extra mobilitásunkat, leellenőriztük a kemencei emberevő cigányok emlékművét. A sötét és szomorú történetet nem akarom most feleleveníteni, de a Turista magazin korábbi cikkéből mindent megtudhattok. Ami azóta újdonság, hogy a mementó faoszlopa közben magánterületre került, és be is kerítették. Csak egy sűrű akácoson átverekedve magunkat férkőzhetünk az addig sem szem előtt levő, elhanyagolt emlékhely látótávolságába. Ahogy egy olvasónk jelezte, nemrég emléktáblát avattak a kemencei vármegyeházán, amit szintén fölkerestünk.