Természet, társaság, turistamenedék – ezen fogalmak hármasa alkotott bennünk harmóniát a Kelet-Mecsekben töltött túránk során, melynek csúcspontját a Zengő tömbjének lábánál megbúvó völgykatlanban élhettük át. Itt áll ugyanis a Réka-kunyhó, régi-új kedvencünk, amely kettős titulusát annak köszönheti, hogy idén felújításon esett át, mi pedig újból kipróbáltuk az idilli környezetben fekvő erdei lakot. Az üdítő változás plusz kényelmet teremtett, a ködös időjárás pedig télies bűvöletet, ami még bensőségesebbé tette az erdőben töltött időt.

Két patakvölgy találkozásánál fekszik a Mecsek egyik legszuperebb erdei menedéke

2 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Bivakkunyhók eldorádója a Mecsek hegyeiben

Tovább

A Vértes táborozásra csábító helyszínei

Tovább

Csodás mecseki menedék

A Réka-kunyhó fő vonzerejét a földrajzi helyzete, elszigeteltsége adja. A Zengő északi tövében, patakvölgyek találkozásánál fekvő katlanban, az Etelka-forrás mellett találjuk, tökéletesen elzárva zajtól és térerőtől, lehetővé téve a zavartalan kikapcsolódást. Mi is erre a békére vágytunk, kiegészítve egy kis testmozgással, ami egy rövidke körtúrát jelentett a környék egyik legszebb látnivalójával, az Óbányai-völgy zúgókkal és vízesésekkel vadított szurdokával.

Törpapa kunyhója a Mecsekben

1 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Reggel azonban az első dolgunk a Réka-kunyhóhoz való eljutás volt. Hosszú autózást követően Pécsvárad felől közelítettük meg a házat, érintve a sokak által Törpapa kunyhójaként emlegetett kis kőházat, ami eredetileg erdészeti gazdasági célokat szolgált, hivatalos neve pedig Komlós-völgyi vadászház. A házikó zárva van, semmilyen módon nem szolgálja a turistákat, azonban mellette paddal, tűzrakóval pihenőhelyet hoztak létre. Itt nem sokáig szemlélődtünk, hamarosan bevettük magunkat a Bodzás-völgybe, ahol a csordogáló patakot követve kisvártatva elértük a hőn áhított erdei menedéket.

Miután megérkeztünk, kíváncsi nézelődésbe kezdtünk, s ahányan voltunk, annyi felé tekeregtünk a csenddel bélelt katlanban, hiszen legutóbb, amikor itt jártunk, még nem így nézett ki a helyszín. Az újdonságot nemcsak a ház jelentette, az épület közelében több nóvumot is felfedeztünk, köztük egy bivakszállást, ami a réten álló esőbeálló csúcsos tetejében kapott helyet.

A Réka-kunyhó melletti tisztáson egy esőbeállót találunk, aminek a teteje bivakszállás

4 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Ezt a létrán elérhető, zárt nomád lakot bárki szabadon használhatja, mellette pedig tűzrakót is találunk.

Betódultunk a sötét lakba. Gyors szemrevételezéssel felmértük a helyiségeket, elégedetten konstatáltuk a látványt, majd munkához láttunk.

A megújult Réka-kunyhó

19 / 28

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Mindenki tudta a dolgát, mint egy hajó rutinos legénysége: sorra nyíltak a spaletták, a kémény kisvártatva füstöt eregetett, a holmik helyükre kerültek, ezzel együtt pedig az egész belső tér otthonossá vált.

A kényelem minden eszközével fel van szerelve a kulcsosház

25 / 28

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Kényelembe azonban még nem helyeztük magunkat, mert várt minket az erdő, ami párás szürkeségével is kimondottan hívogatónak hatott számunkra. Persze, az ilyen természeti élmény akkor a legvonzóbb, ha túra után behúzódhatunk egy olyan remek menedékbe, mint amilyen a Réka-kunyhó is.

Nem terveztünk nagy túrát, de a ködfátylas rengeteg misztikus hangulatát semmiképpen sem akartuk kihagyni. Ilyenkor a legcsendesebb az erdő, a téli párába zárt komorságnak pedig megvan az a meghitt varázsa, amelybe jóérzéssel szeretünk belemerülni.

Téli párába zárt komorság ült a tájon

9 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Elindultunk a háztól a Réka-völgy patakátkelős, kényelmes ösvényén, majd némi kaptatással felértünk a magányosan álló, és ottjártunkkor ködbevesző Ötös-úti-kunyhóhoz. Innen a mélyen bevágódott Döngölt-árok mentén ereszkedtünk le Óbányára, a hegyek közé zárt takaros kis településre, ami igen felkapott turistacélponttá vált az elmúlt időszakban.

Még az ilyen ködös tájban is sok részletre lel az ember

10 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Mi cseppet sem bántuk jelenlegi, télies kihaltságát, bár ennek okán a vendéglő sem volt nyitva, ahol frissíteni terveztünk. Sebaj! Erdei lakunkban annál jobban fog esni a magunkkal hozott elemózsia, gondoltuk, majd ezzel a lelkesedéssel bevettük magunkat a Kelet-Mecsek talán legnépszerűbb turistalátványosságának számító Óbányai-völgybe.

Kapcsolódó cikkek

Csendbe zárt menedékélmény a bükki vadonban

Tovább

Igazi erdei menedék a Bükk nyugati lábánál

Tovább

Óbánya vízeséses katlanában

Bár legekkel dobálózni elcsépeltnek tűnhet, az Óbánya és Kisújbánya között húzódó Óbányai-völgy tényleg kiemelkedik az országos mezőnyből, és jellegében sem hasonlítható más „társaihoz”.

Látványos "sziklakert" az Óbányai-völgyben

13 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Patakjának számos sziklalépcsőn kell átverekednie magát, ezért zúgók és vízesések vadítják a bükkerdő árnyékába burkolózó, mély árkot. A völgyet elég sok turista látogatja – erre halad többek között a Dél-dunántúli Kéktúra is –, de vadregényes hangulata ez alkalommal csak a miénk volt.

Az Óbányai-völgy híres látnivalója a Ferde-vízesés

14 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Kisújbánya alsó határáig kísértük a völgyet, ahol a kék négyzet jelzés balra kiágazik a falutól délre fekvő legelőre. Itt is részünk volt a ködös misztériumban, ami remek fotótémákat szolgáltatott, de a csendbe zárt télies bűvölet csak ezután következett, miközben felhágtunk a Somos-hegy nyergébe. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ösvényünktől nem is oly távol szarvasbikák figyelik halk menetünket. Mozdulatlan érdeklődésük sejtelmes alakokat rajzolt a fehérlő tájba, mintha nem is evilági lények lettek volna. Ösztönük idővel azonban nem hazudtolta meg természetüket, s néhány fényképezőgép-kattintás után komótosan nekieredtek a hegyoldalnak.

Szarvasbikák figyelték halk menetünket

17 / 28

Fotó: Gulyás Attila

Ahogy az idő előre haladt, egyre kevesebb fény szűrődött át a ködfátyolon, ami a Réka-kunyhó felé közeledvén már hamuszürke lepelként fedte be az erdőt. Ennek az árnyalatnak a hangulata egyre jobban fokozta bennünk a kunyhó melegsége iránti vágyat. Ekkor már felgyorsult léptekkel trappoltunk a meredek ösvényen, mígnem a Bodzás- és a Réka-völgy találkozásánál ismét megpillantottuk kényelmet adó menedékünk.

Esti hangulat a kulcsosháznál

28 / 28

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A menedékben

Hogy a ház miben más a korábbiakhoz képest? Megújult, de modernségében is a klasszikus, önellátó erdei kulcsoházak hangulatát nyújtja. Bent tiszta falak, új bútorok, és némi térrendezés, azaz újonnan két szoba (egy kétágyas, és egy négy emeletes ággyal bíró), egy kényelmes társalgó és egy jól felszerelt konyha lett kialakítva.

Átgondolt terek, kényelmes fekhelyek jellemzik a házat

26 / 28

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Összesen 10 ember tudja itt álomra hajtani fejét, és ugyanennyien tudnak kényelmesen helyet foglalni a bejárattal szemközti közösségi térben. A tetőre szerelt napelemnek köszönhetően villanyvilágítás van a házban, feltéve, ha van elég napsütés. Nekünk ez nem is hiányzott, saját lámpákkal és gyertyákkal teremtettünk hangulatos fényárt. A szobákat továbbra is vaskályhákkal lehet fűteni, tapasztalataink szerint kevés fával is igen gyorsan.

Tél révén hamar esti üzemmódra váltottunk. Korán eljött a vacsoraidő, egy-két ital is előkerült a hátizsákokból, beindultak a sztorizások, a hangulatot a duruzsoló kályha melege és fénye tette meghitté. A hálózsákok már a nap eleje óta kiterítve várták, hogy gazdáik belefeküdjenek, de erre csak későn került sor. Még ha fáradt is az ember, nehéz ilyenkor elengedni a hangulatot: a kulcsosházak elszigetelt szabadságélményét kár alvással elpazarolni.

Éjszakába nyúló kulcsosházas hangulat..

21 / 28

Fotó: Lánczi Péter / MTSZ

Kényelemben és barátságban teltek az esti órák, és csupán a reggel ébredés oszlatta szét az idillt. A kevés alvásért a kellemes esti emlék kárpótol, de amikor az ember már talpon van, és nekilát a ház rendberakásának, el is száll a nyűg. Végül bezártuk és magára hagytuk a kis erdei lakot, aminek békés elevensége a kéményből felszálló füsttel együtt elszállt. Újból kihalt csend honolt a völgykatlanban, minket pedig hétköznapi gondolataink és teendőink miatt gyorsan kivetett magából az erdő.