Megkövesedett kincseket rejt a Bakony legrövidebb szurdoka

A Bakonyban, festői környezetben elhelyezkedő Csesznek az országjárók egyik kedvelt és közismert célpontja. A legtöbb turista a középkori vár romjait keresi fel vagy éppen via ferrátázik egyet a környékbeli sziklafalakon. Ha viszont geoturistaként érkezünk a bakonyi településre, évszázmilliók üzeneteit olvashatjuk ki az utunkba eső kőzetekből.

Ha a cseszneki Várhegy környékét megkeressük egy földtani térképen, akkor lila, barna és sárga színnel ábrázolt területeket fedezhetünk fel rajta, amelyek egyenesen berajzolt, „kockás mintázatú” piros vonalakkal határolódnak el egymástól. Ezek az eltérő színű, sűrűn váltakozó egységek viszonylag kis területeket fednek le, s egy rendkívül bonyolult földtani és szerkezetföldtani helyzetet tükröznek.

Csesznek térségében a legidősebb kőzetek a késő triász Dachsteini Mészkő Formációhoz tartoznak.

215–210 millió évvel ezelőtt a mai Bakony területét hordozó lemeztöredék, a Dunántúli-középhegységi-egység valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között terült el, több ezer km-re mai földrajzi helyzetétől. Ez alapvetően az Afrikai-kőzetlemez északnyugati sávját jelentette, a Tethys elnevezésű óceán délnyugati partvidékét.

A rendkívül szűk, mészkősziklák közé ékelt szurdok alján csobog az Aranyos-patak mellékága

1 / 7

Fotó: Gulyás Attila / MTSZ

Tehát a Bakony triász mészkövei nem a mai helyükön rakódtak le, onnan a lemeztektonikai folyamatok hatására „utaztak” jelenlegi földrajzi pozíciójukba – tudniillik a Föld szilárd litoszféráját alkotó kőzetlemezek mozognak. Fiatalabb mezozoos (középidei), azaz jura és kréta képződményeket nem ismerünk a cseszneki Várhegy térségéből, a triászra közvetlenül középső eocén rétegsorok települnek.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy közel 180 millió év kőzetekbe zárt információi hiányoznak Csesznek vidékéről.

A középkori vár maradványai a korábban már bemutatott késő triász Dachsteini Mészkő Formációból álló, normál vetődések közé zárt, kelet–nyugati csapású, a környezetéből kiemelkedő kőzetblokk sziklataraján magasodnak az ég felé. Fent a kapubástya természetes szálkőzetén kiválóan tanulmányozhatók az egymásra kenődött eocén és triász karbonátos kőzetek vetőkarcokkal díszített felületei. Érdemes a vár falainak építőköveit is áttanulmányozni, hiszen a Várhegy és térségének (döntően) triász, valamint eocén kőzetei köszönnek vissza.

Kevés olyan erődítménye van hazánknak, amely romos állapotában is lenyűgöző látványt nyújt, de a cseszneki vár ilyen

2 / 7

Fotó: Gulyás Attila / MTSZ

A vártól nyugatra húzódó gerinc 50 m hosszú és 10–15 m magas függőleges sziklafalán napjainkban via ferrata segítségével mászhatnak végig a kalandvágyó látogatók. Ezt a hosszú gerincet vágta át, befűrészelve medrét a lassan emelkedő területbe az Aranyos-patak napjainkban már gyér hozamú kis mellékpatakja.

A Bakony legrövidebb szurdoka címet viselő Kőmosó-szurdok tényleg valóban egy „miniszurdok”, hiszen hossza alig 200 m, mélysége viszont annál jelentősebb, helyenként az 50 m-t is eléri.

A döntően a középső eocén Szőci Mészkő Formációban futó szurdok az eocén kőzetek korához képest fiatal, hiszen csak a jégkorban formálta ki a vízfolyás jóval nagyobb vízhozamú őse, lépést tartva bevágódásával az emelkedő területbe. Az emelkedés még napjainkban is tart, hiszen a patak több m-es kőzetlépcsőkön vízesésekkel zúg le az alsó kőmedencébe (természetesen csak megfelelő vízhozam esetében). Az egyik ilyen kőmedence a „Török fürdő” névre hallgat, amelyet Bél Mátyás már 1731-ben említett (nevét Török Bálintról, a vár egykori uráról kapta).

A Bakony egyik legrövidebb, mégis páratlanul látványos szurdokát néhány perc alatt végigjárhatjuk, de lépkedjünk óvatosan, hiszen egy kisebb esés is balesetveszélyes ezen a területen

7 / 7

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

A patak korábbi, „vízdúsabb” évszázadaiban és évtizedeiben ebben a természetes kőmedencében nyaranta hangos zsivallyal pancsoltak a cseszneki gyerekek. A szurdok meredek és sziklás falai, mohos kőtömbökkel tarkított medre misztikus hangulatot kölcsönöz a nyirkos, hűvös mikroklimatikus völgynek.

Érdemes a völgytalpon kószálva nyitott szemmel járni, hiszen az eocén sekélytengeri élővilág (például nummuliteszek, kagylók) kővé vált maradványaival is találkozhatunk fosszíliák formájában. Napjainkban a szurdok oldalában is húzódik egy via ferrata, amely egyébként hazánk első “vasalt útja”.

Az aláhulló víz örvénylése által kikoptatott üstökben, kőmedencékben korábban (a 18. századtól néhány évtizeddel ezelőttig) fürödni is lehetett, ma azonban túl alacsony a vízhozam ehhez

4 / 7

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

A Kőmosó-szurdokban kisebb-nagyobb barlangokat is tanulmányozhatunk, amelyek az eocén mészkőben oldódtak ki. A szurdok nyugati oldalában találjuk az ovális bejáratú, 3 m hosszú és 2 m magas Cseszneki-sziklaodút vagy más néven Kecske-likat.

Az üreg nem más, mint egy hajdani nagyobb kiterjedésű járatrendszer gömbfülke-maradványa.

Az ösvény nehezebb szakaszait drótsodronnyal is biztosították - igaz, ennek leginkább csak esős vagy havas, tehát csúszós időben vehetjük hasznát

5 / 7

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Vele szemben, a Várhegy oldalában tátong a Ceszneki- vagy Kőmosó-barlang. A nehezen járható, alacsony bejáratú, kúszójárataival együtt 30 m-es hosszúságú üreg falán cseppkő- és mésztufa-bekérgezések figyelhetők meg. Nagy hasadékterméből egy napjainkban agyaggal eltömődött járat vezetett valaha a felszínre (régészeti leletek is előkerültek az üregrendszerből). A járatot Bél Mátyás is ismerte, a néphit a vár titkos kijáratának tartotta.

Innen délkeletre, a bokros Várhegy oldalában nyílik a 6 m hosszú kétnyílású barlang, a Cseszneki-átjáró.

A szurdok barlangjai a karbonátos kőzettest gyomrában keveredési korrózióval alakultak ki, természetes nyílásuk nem volt a felszínre, a bevágódó patak eróziója nyitotta meg a kőzettest mélyén „bujkáló” üregeket. A barlangok kioldódásához nagyban hozzájárultak a kőzetekben húzódó törésvonalak is, hiszen ezek mentén intenzívebb volt a keveredési korróziós oldódás.

6 / 7

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Ha megnéztük a szurdokot és a vár maradványait, érdemes még elugrani a település délkeleti szélén található, parkolónak kialakított felhagyott kőfejtőbe is. Itt a szurdokban már megfigyelt eocén Szőci Mészkő rétegsorát tanulmányozhatjuk, egy átbuktatott helyzetben lévő antiklinális (boltozat) formájában. Ősmaradványokat itt is találhatunk.

Még több érdekes cikkért, és a Kőmosó-szurdok, valamint környékének részletesebb bemutatásáért, keresd fel a Kövek mesélnek oldalt!

Kapcsolódó cikkek