Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2017. június 15.

Meglátogattuk az ország egyetlen vidramenhelyét

Árnyas erdei földúton döcögünk Lábod község határában, be az erdő mélyére, ahhoz a tórendszerhez, ami Magyarország egyetlen vidraparkjának ad otthont. A területen menhely is működik, így izgatottan várom, hogy Balogh Márta, a vidrák gondozója és pótmamája mit fog mesélni a vidranevelés rejtelmeiről.

 

Talán a macskanyávogás, a madárcsipogás és a kutyanyüszítés keverékeként lehetne leírni azt a hangot, amivel a vidrák üdvözlik a gondozójukat - aki egy vödör hallal felszerelkezve érkezik -, és minket, kíváncsiskodó idegeneket. Ilyet életemben először itt, a Petesmalmi Vidraparkban hallottam, és nem is gondoltam volna, hogy ezek a kis, aranyos állatkák ekkora ricsajt tudnak csapni. Valójában már abban sem vagyok biztos, hogy láttam-e egyáltalán valaha európai vidrát. Mivel éjszaka aktív, természetes környezetében nehezen megfigyelhető, és most Mártától megtudom, hogy a magyar állatkertekben is inkább csak ázsiai rokonával találkozhatunk.

 


Pedig hazánk egyébként vidranagyhatalom, a fokozottan védett állat főként a Dél-Dunántúlon van jelen nagy számban. Sajnos Európa sok országából teljesen eltűnt, de jó néhány helyen próbálkoznak a visszatelepítésével. Ez a játékos, ricsajozó bagázs populációfrissítés végett Hollandiába kerül majd egy hatalmas természetvédelmi területre, amire már volt is példa az utóbbi években.

 

Petesmalmi Vidrapark - Magyarország egyetlen vidramenhelye from Turista Magazin on Vimeo.



Nem cirkuszi porond vagy üvegketrec

Somogy megye térségét egykor rengeteg vízimalom és malomtó pöttyözte. Míg előbbiek eltűntek, utóbbiak halastavakká alakultak, melyek tórendszereket alkotnak. Petesmalom is egy ezek közül. A 170 hektáros területet a Somogy Természetvédelmi Szervezet vette meg 1994-ben azzal a céllal, hogy megfelelő környezetet biztosítson a fekete gólyák és a réti sasok számára; kialakításához 1998-ban fogtak hozzá. Ezután kellemes meglepetés volt, hogy a helyszínen megjelent a vidra is.

 


Azóta a park célja a területmegóvás mellett, hogy a vidrákat saját természetes közegükben mutathassák be, ahogy Márta fogalmaz: nem üvegfal mögött vagy egy cirkuszi porondon. A 2005-ben itt kiépített tanösvény első állomása egy természetes mintára kialakított kifutó, ahol a két állandó lakó, Luca és Bendegúz rejtőzik. Bár ők napközben alapesetben alszanak, hallgatnak Márta hívó szavára, és készséggel megmutatják magukat.

 


A rövid, 3 kilométeres tanösvényt érdemes végigjárni, főleg a madárkedvelőknek fog nagyon tetszeni. Többek között récefélék, gólyák, gémek, kócsagok lakják a 14 kisebb-nagyobb tó környékét, ahol megfigyelőtornyot is felállítottak. A kedvencünk az a kis, nádfedeles kunyhó, ami a vízre benyúlva a legideálisabb leshelynek bizonyul. Akár órákig is el tudnánk itt üldögélni.

 



A vidramamának nincs könnyű dolga

A Petesmalmi Vidrapark harmadik feladata a már említett vidramentés, amit Márta lát el, jobbára huszonnégy órás „szolgálatban”. Úgy érzi, véletlen találkozása Luca vidrával szerelem volt első látásra. 2000 óta önkénteskedik a parknál, 2007 óta pedig hivatalosan is itt dolgozik. Azóta 23 kisvidrát nevelt fel és engedett szabadon. Ő itt, a Petesmalmi Vidraparkban találta meg a lelki harmóniát, annak ellenére, hogy munkája valóban teljes embert igényel. Meséli, hogy egy évben egyszer 3-4 napra elmegy nyaralni a Balatonra, de kikapcsolódni nem mindig sikerül, mert persze törvényszerű, hogy pont akkor találnak valahol elhagyott vidrakölyköt az ország valamelyik részén, amikor ő már bokáig a tóban áll. Vagy elhozzák az állatot, vagy ő megy érte, de mivel ez az egyetlen menhely itthon, előbb-utóbb biztosan idekerül.

 


Vidráéknál pedig elég nagy a rizikófaktor, hogy egy kölyök elkeveredik, ugyanis a nőstény már a megtermékenyüléskor elzavarja a hímet, nehogy az bántsa a kicsiket, így egyedül rá hárul az utódgondozás feladata. Ha pedig többen vannak a kisvidrák, már nehezebb rájuk odafigyelni, főleg, hogy a vidramama folyton költözteti őket. Így kisebb rá az esély, hogy ragadozók áldozatául esnek, viszont míg az egyik kicsinyét cipeli, gyakran megesik, hogy a másik elkóborol. Ez az egyik fő oka annak, hogy a vidraparkba kerül a kölyök, de sokszor előfordul, hogy az anya életképtelennek ítéli a kicsit, és olyan is lehet, hogy a nőstény halászhálóba gabalyodik, lelövik az orvvadászok vagy másképpen pusztul el.

A találkozástól az elengedésig

A kemény tél a vidrákat sem kímélte, idén három kölyköt is találtak. Az egyik különösen rosszul festett, Márta azt mondja, még sosem látott ilyen csúnya kisvidrát. A 8-9 hónapos állat szőre egyenesen a csontjaira száradt rá, természetesen azonnal állatorvosi segítséget, gyógyszert és infúziót kapott. Végül szerencsére meggyógyult.

 


A vidrák extracukik, és főleg kicsiként rengeteg törődést igényelnek, így nem csoda, hogy hozzánőnek az ember szívéhez. A vidranevelés legnehezebb része talán az lehet, hogy muszáj háttérbe szorítani az érzéseket, és szem előtt tartani, nekik az a legjobb, ha szabadok. Márta kifejti, hogy az első felnevelt kisvidra óta sokat tanult a saját hibáiból. „Akkor mindent csináltam, amit nem kellett volna. Viki kicsiként ágyban, párnák között aludt, pátyolgattam, ha vizes lett a bundája, gyorsan megtöröltem. Szerencsére az ösztönei jól működtek, és végül maradéktalanul egészséges, vad vidra lett belőle.” Vikiről egyébként Vidrasors címmel film is készült.

 

 


A kisvidrák gondozása nem egyszerű feladat: 2-3 óránként kell cumiztatni őket egészen 3-4 hónapos korukig. Márta szerint ekkor még a közelséget is igénylik, hiszen a természetben a mamájukra is szükségük van. Szilárd táplálékként először darált hal- és pulykahúst esznek, és ha rákapnak, Márta kivonja a szárnyast, így megszokják a halat. Ezután jön az elszakadás, az állat kikerül a kifutóba. Furcsa, de először minden kisvidra utálja a vizet - aztán nagyjából egy hét alatt hozzászoknak. Az etetésnél ekkor már élő halat kapnak, amit Márta sokszor a kis tavacskába dobál bele, így a vidrák szépen megtanulnak vadászni is.

 


Legutóbb egyszerre négy kölyökvidra érkezett, így a helyzet egyszerűbb volt, ők ugyanis összeszoktak és eleve kizárták az embert. Ha csak egy kölyök van, az keményebb ügy. „Nehéz, de nekem ez a legszebb dolog a világon” - mondja csillogó szemekkel Márta, és kedvesen invitál minket, jöjjünk el, ha legközelebb pici vidra érkezik. Mindenképpen szeretnénk látni.

 

Amit az európai vidráról (Lutra lutra) tudni kell
A Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszaka mutat aktivitást, így a természetben nemigen lehet látni. Magányosan él, kivétel ez alól a párzási időszak és az utódait nevelő nőstény. Étlapján a halak, kétéltűek, rákok, esetleg gerinctelenek (kagylók, vízi rovarok, lárvák), rágcsálók szerepelnek. Testtömege 3-14 kg, testhossza 46-82 cm. Nincs kifejezetten párzási időszaka. A nőstény általában két kölyköt hoz a világra, 3 hónapig szoptatja őket, de ennél tovább is együtt maradhatnak. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Hasznos állat, tisztítja a halastavakat, ugyanis beteg halakat, halászati mellékterméket fogyaszt. Sajnos a kilövése még manapság is jellemző, holott lehetne védekezni ellene elterelő etetéssel vagy villanypásztorral. Visszaszorulásához hozzájárult az élőhelyeinek átalakulása, a táplálék mennyiségének csökkenése és a különböző tévhitek is, például hogy sok halat eszik és gyorsan szaporodik. A vidra az egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
 
 

 

 

Ha a vidraparkba készülsz

Nyitvatartás: minden nap 10-től 18-ig
GPS koordináták: 46° 22,73’É, 17Âş 50,18’K
Telefon (Balogh Márta): +36 (30) 474-2491
E-mail: vidrapark@stvsz.com

 

Jegyárak
Felnőtt: 1000 Ft
Gyermek/diák/nyugdíjas: 500 Ft
Családi - 1 vagy 2 szülő és gyerek(ek): 2000 Ft
Támogató jegy: 2000 Ft

 

 

 

Írta: Hidvégi Brigitta

Fotók és videó: Dabis Balázs Silvius

Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”

Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”

2024.10.18.

Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.

→ Tovább