Mesés hóesésben Óbányától a Rékavárig
A Keleti-Mecsek gyöngyszemétől, Óbányától, az ősi Rékavárig bejárt körtúránkon megkaptunk mindent a természettől, amiben reménykedtünk, és azt is, amiben csak titkon bíztunk.
Elbűvölt a zord hegyek ölelte völgy mélyén megbújó békés kis zsákfalu, tetszett a Belátó-kilátó csoda szép panorámája, megfogott a legendás Rékavár elfeledett történelme, majd minderre a koronát a hatalmas pelyhekben hulló, régen látott hóesés tette fel.
Az Alföldön, ahol élünk, mostanában ritka vendég a dunyháját rázogató, jó öreg Holle anyó, így a kirándulás tervezésekor az egyik legfőbb szempont az volt, hogy ha csak egy kis időre is, de ízelítőt kapjunk az igazi, hamisítatlan téli világból, a hófehérbe öltözött hegyvidék végtelen nyugalmából. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet talán legfestőibb szegletében, az Óbányai-völgyben, és a falu feletti hegyek kristályruhát öltő erdeiben maradéktalanul megtaláltunk mindent, amiért ezen a szép napon elindultunk.
A bágyadt, téli napfény bizonytalan sugarai éppen csak átszűrődtek a Mecsek hegyei fölé lassan, méltóságteljesen kúszó hófelhők egyre szűkülő résein, amikor megérkeztünk a mesés fekvésű Óbányára. A meghitt csendbe burkolózott, kis utcákon jókedvűen vágtunk neki rövidke, ám annál élménydúsabbnak ígérkező körtúránknak.
Az elmúlt napok havazásának nyomai csupán a kertekben, az út szélén és az északi fekvésű lejtőkön maradtak meg, de mi már ennek is nagyon tudtunk örülni.
A római katolikus templom ajtaján nem mulasztottam el megkeresni az évek óta kint lévő, csodálatosan szép, és ideillő Reményik Sándor-idézetet, majd a rövidke katarzis hatására feldobódva csatlakoztam az Öreg-patak félig befagyott gázlóján immár átjutott feleségemhez és a túraterveinket nem teljesen felhőtlen örömmel fogadó yorki kutyánkhoz.
Meredeken emelkedő, széles szekérúton hamar elértük a Belátó-kilátóként ismert, fából épített kilátótornyot, amely beszédes nevét arról kapta, hogy a felső szintjéről tökéletes rálátást kapunk a völgykatlanban szerényen megbújó Óbányára. Bár Holle anyó már elővette dunnáját, még éppen elcsíptük a hóesés előtti utolsó pillanatokat, amikor semmi nem zavarta a Mecsek egyik legszebb fekvésű falucskájára nyíló, pazar kilátást.
A kilátóból leereszkedve a zöld háromszög jelzésen, fiatalos tölgyesben indultunk tovább a Langehöhe, magyarosabb nevén a Hosszú-bérc tetején immár egészen a Rékavárig kanyargó út felé.
A gerincutat elérve az itt futó Mecseki Zöldtúra jelzését fogadtuk magunk mellé kalauzul, majd lassan, de biztosan újabb vendéget is kaptunk: az egyre sűrűbbé váló, régen látott, nagy pelyhekkel érkező hóesést. Igazi, hamisítatlan téli hangulatban lépdelve élveztük, amiért jöttünk, a csendes téli erdő végtelen nyugalmát és békéjét. Nem sokkal a Rékavár kettős sáncárka előtt egy szépen kialakított pihenőhely fogadott, ahol pár szelet csoki erejéig megpihenve tovább gyönyörködtünk a várva várt hóesésben.
Az Óbányai-völgyet meredek hegyoldalaival katlanná szűkítő Hosszú-bérc keleti gerincnyúlványán egy méltatlanul elfeledett vár romjai lapulnak a mindent vastagon borító avar- és törmelékréteg alatt. Az egykor lenyűgöző méretű Rékavárban ásatások alig voltak, szinte semmit nem tudunk róla, még az építési ideje sem teljesen tisztázott. Kora középkori eredete mellett szól a még ma is jól kivehető, kerek kaputornya, az itt-ott kibukkanó rakott kőfalai, de egyes feltételezések szerint építési ideje akár évszázadokkal korábbi is lehet. Történelmének európai jelentőségű fejezete Szent István király idején íródott.
Vasbordájú Edmund angol király Magyarországra menekült gyermekeit, Edwardot és Edmundot Szent István királyunk fogadta be, később Mecseknádasd környékén birtokot is adományozott nekik. Innen ered a környék évszázadokig használt elnevezése is: „terra Britannorum de Nadasch”, azaz Nádasd, a britek földje. Birtokuk központja a kissé eldugott helyen lévő, igen jól védhető Rékavárban volt. Edward herceg a magyar királyi udvarból választotta feleségét, Ágotát, aki a legendák szerint I. István király leánya volt. Három gyermekük született, Edgár, Krisztina és Margit, mindannyian az akkor már teljes pompájában álló Rékavárban gyerekeskedtek.
Leghíresebb közülük a skótok legendás királynője, Véreskezű Malcolm király felesége, Skóciai Szent Margit lett, aki amellett, hogy szépen lassan megszelídítette harcias férjét, óriási befolyással bírt a középkori Skócia egyházi és világi életére egyaránt.
Olyannyira, hogy a skót egyház egyik vezetője ezekkel a szavakkal emlékezett meg róla: „Sok minden, amit Margit tett Skóciában, hasonlít ahhoz, amit Szent István tett Magyarországon.” Emlékét a vár romjai közt egy emlékkő és a nevét viselő, Pécsváradtól Mecseknádasdig kanyargó, kissé már megkopott jelzésű túraútvonal őrzi.
Bár a vár területét mára teljesen visszafoglalta az erdő, a romok közt lépdelve szépen kirajzolódnak az egykori falak és a várat védő sáncárkok nyomai. A térből magasan kiemelkedő, kerek kaputorony maradványainak magassága egyes feltételezések szerint még ma is eléri az eredeti magasságának a felét. A mindent vastagon borító törmelékréteg alatt körös-körül jelentős falszakaszok lapulhatnak még a mélyben, amelyeket kiásva, konzerválva, a leleteket feltárva pontos képet kaphatnánk a történelmi jelentőségű erősség életéről.
A Rékavár elfeledett romjait magunk mögött hagyva pengeéles, meredeken ereszkedő, keskeny ösvényen, fától fáig zuhanva ereszkedtünk le a közeli Mecseknádasdot Óbányával összekötő aszfaltburkolatú útig, amely a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala is egyben. Az eseménytelennek ígérkező visszaúton kaptuk a nap talán legszebb meglepetését. Az addig is szépen szállingózó hó egyre nagyobb pelyhekben, egyre nagyobb intenzitással kezdte maga alá gyűrni a téli álmot alvó mecseki tájat. Óbánya közelében már egyenesen mesébe illő volt a mindent hófehérbe burkoló, sűrű hóesés, amely még a hazaindulást követően is hosszan elkísért utunkon.
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
2025.01.17.Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
