Mátyás király íjászainak nyomában

 

Első utunk a Bakony egy igazán mesés helyszínére, Európa második legnagyobb tiszafásához, a Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Területhez vezetett. A tiszafáról azt érdemes tudni, hogy egy hűvös, párás klímát kedvelő fafajta, amely a Kárpát-medencében a jégkorszakok idején volt igazán jellemző, az éghajlat melegedésével azonban azóta jórészt kihalt. Köszönhetően azonban egyes északi hegyoldalak hűvös mikroklímájának néhol azért még maradt mutatóban. Ilyen hely a Szentgál melletti Miklós Pál-hegy és Balog-szeg meredek, párás északi lejtője is, ahol elegyedve a bükkel egy egész erdő maradt fent ebből a kifejezetten lassan növő, különös, göcsörtös fából.

 

 

Mi a 8-as főút mellett fekvő Bándról indultunk, ahol gyors pillantást vetettünk a könnyen megmászható Esseg-várra, majd kissé odébb, a híd előtt hagytuk autóinkat. Innen a piros kereszt jelzésen mentünk neki szinte szó szerint a hegynek. Közelebb érve a mezőről már látszott is a területet bemutató 3,9 km hosszú, 9 állomásból álló új tanösvény meredek kaptatója (a hegyet elérve jobbra forduljunk!). Alapvetően egy szép, vadregényes bükkerdőt képzeljünk el, amelyben felfele haladva egyre több (még) sötétebb folt kerül a látótérbe: a tiszafák hol egy szikla, hol egy évszázados bükkfa oltalmában növő kisebb-nagyobb csoportjai.

 

 

A leghosszabb életű európai növénynek tartott fa különös látvány: törzse általában göcsörtös, csavarodott, sokszor egészen a földig hajol, fája vörösesbarna, s a lassú növekedésből adódóan igen kemény. Hosszú élete miatt a tiszafa az örök életet jelképezi. Meg is ihlette csapatunkat, a gyerekek rácsodálkoztak a különös fákra, este pedig remek mese kerekedett belőle. De legyünk óvatosak, mert a tiszafa szinte minden része mérgező!

 

 

Felérve az emelkedő tetejére a tanösvény egy pihenőhöz és egy bámulatos famatuzsálemhez lyukad ki, majd itt jobb kéz felé kanyarodik (balra fordulva kitérőt tehetünk a Miklós Pál-hegy tetején álló új kilátóhoz is, ahonnan a Bakony és a Balaton-felvidék fenséges panorámáját élvezhetjük - piros háromszög jelzés vezet fel). A tanösvény tovább kavarogva a hegyoldalban végül levezet a hegy lábánál található rétre, ahonnan a hegylábat követve jutunk vissza kiinduló pontunkhoz.

 

 

Amúgy Szentgál mellett található az általunk most kihagyott, de overallos barlangtúra keretében látogatható látványos Szentgáli-kőlik barlang is, amellyel ötvözve a túrát igazán klassz, egész napos kalandot szervezhetünk (bővebb információ a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján).

A varázslatos fás legelő

 

Második napi utunk az Olaszfalu melletti Eperjes tanösvényhez vezetett, amelyet ugyan menetközben elvesztettünk, de nem baj, fő célunk amúgy is az ország egyik legszebb fás legelőjének meglátogatása volt. Különösen, hogy ez a gyönyörűséges fás legelő aktív „kezelésben” van, s a gyerekek legnagyobb örömére az állatok mellől mellénk szegődött két kedves pásztorkutya is.

 

Na de, mi is az a fás legelő? Elődeink egészen a huszadik század elejéig a lombos erdőket legeltetés céljára is használták, az erdei legeltetés és makkoltatás révén pedig különleges élőhelytípusok jöttek létre. Míg a legelőerdő még erdő, és manapság már nem nagyon találni ilyen élőhelyet, a fás legelő ligetesen álló, szabályos koronájú, óriási fák, facsoportok, valamint cserjések és gyep alkotta mozaikból áll, és igazán különleges hangulatú hely, hiszen átmenetet képez a gyep és az erdő között, ezért itt egyaránt megjelennek az erdőre, illetve a gyepre jellemző és a mozaikos élőhelyeket kedvelő növény- és állatfajok. Különleges, de egyben rendkívül sérülékeny is: a mezőgazdaság intenzívvé válásával, a legeltetés hiányával a fás legelők fokozatosan becserjésedtek és beerdősültek az elmúlt évtizedekben. A fás legelők fenntartásában kiemelkedően fontos a hagyományos állattartást végző gazdálkodók szerepe, mint amilyennek a Major utca végében található lovas udvar is tűnik.

 

 

A karsztos formakincset bemutató tanösvény a Major utca folytatásaként, nyílegyenesen halad tovább a két, villanypásztorral elkerített legelő között. Körülbelül kétpercenként álltunk meg: amíg a gyerekek a lovakkal és bárányokkal beszélgettek, a felnőttek a terebélyes fákat csodálták. A térkép által is jelzett pihenőnél visszafele fordul az ösvény, s a legelő túloldalán halad tovább, de a következő balkanyart mi már elvétettük, így végül is egy klassz legelőkerülő séta lett a program. Sose nagyobb bajt. Magyarországon jelenleg egyébként mintegy ötezer hektárnyi fás legelő található, megóvásuk érdekében természetvédelmi program indult nemrég.

Ha Bakony, akkor szurdok

 

A Bakony leghíresebb karsztos formakincsének a szurdokokat tartják, így harmadnap mi a bakonyi szurdokok legfélelmetesebbikét, az Ördög-árkot terveztük bevenni. Annál is inkább, mert a gondosan kiválasztott, gyerekes csapatok számára szinte tökéletes szállásunkról, a gézaházi Hubertus Fogadóból mind a Cuha völgye, mind a szelídebb Kő-árok és az Ördög-árok gyalogosan elérhető.

 

 

A sütik és kekszek ígérete egészen az Ördög-árok elejéig vitte az aprónépet, ahol gyors feltöltődést követően már ugrálhattak is a patak kövein. Nem számoltuk hányszor keltünk át rajta: a gyerekek a szurdok minden lépését élvezték, a hisztit egyszerűen hátrahagyták. Ha éppen nem a köveken ugráltak, akkor a vízben lakó tegzeseket és rákokat nézegették. Szerencsére meleg volt, a pár félrelépés nem okozott nagyobb gondot. Aztán amikor már átmásztunk egy nagyobb sziklatorlaszon, s azt hittük vége, előttünk tátongott az Ördög-gát mélysége, meg a sodronykötél a falon. Viszonylag új turistakalauzunk nem jelölt láncos útszakaszt, mi meg ezek szerint nem voltunk kellően felkészültek, de már késő volt: a gyerekek már teljesen rápörögtek a mászásra. Úgyhogy nem volt mit tenni, körbeölelve őket egyenként másztunk le velük a kicsi, de - felülről legalábbis - nem is annyira egyszerű via ferratán.

 

Kalandból tehát nem volt hiány, s ez meg is látszott a társaságon, mire Bakonyoszlopra érkeztünk. Az ebéd Cseszneken azért meghozta a kedvét a kis lovagoknak és várkisasszonyoknak, úgyhogy a fantasztikus cseszneki vár sem maradt ki végül a programból.

 

 

Ha már szurdok, akkor egy másik nap a Bakonynána melletti Római fürdő vízesését vettük célba, amely szintén remek gyerkőcös táv, az országban általunk eddig felfedezett legjobb fagyökér mászókával, csak nem értettük, hogy miért engedik be az autókat a vízeséshez, nem kis tumultust generálva ezzel.

A barlang, a csillagda és a medveréb

 

Természetesen megnéztük a Pannon Csillagdát is Bakonybélen, amely előzetes elvárásainknak megfelelően szintén kiváló programnak bizonyult. Bakonybélen a kultúrprogramot egy alapos pataktanulmányozással, illetve a látványos Odvaskő-barlang felkeresésével, na és persze a barlangi medve megidézésével tettük teljessé. Visszasétálva az autóhoz a szóillesztő játék legfőbb sztárja a barlangi medvéből kiindulva a medveréb lett, a mi titkunk pedig az, hogy ez a rejtélyes állat még mindig él a sűrű bakonyi erdők mélyén.

 

 

Szöveg és fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc