Mindig a hajnal a legszebb
Egy Diósjenőn végigfotózott esküvő után nem bírtam ellenállni a Csóványos hívásának. Érdemes volt fölkaptatni az éjszaka közepén a Börzsöny legmagasabb pontjára, még ha pont a tervezett napkelte nem is volt kellően giccses.
Motiváció
Két tényező is amellett szólt, hogy az éjszaka közepén nekiinduljak Diósjenőről a Börzsöny keleti oldalán a Csóványos megmászásának. Az egyik a „ha már úgyis itt vagyok” faktor: egy nagyon kedves esküvőt volt szerencsém fotózni szombaton, ahol a műszakot éjjel 1 óra után kicsivel fejeztem be. Ki akar késő éjszaka simán haza vezetni, még ha csak alig 70 km is a távolság?!
A másik szempontom sokkal szentimentálisabb. Ezen a hétvégén rendezték meg a Kazinczy 200 teljesítménytúrát, ahol egy barátom ekkor már vagy másfél napja és 150 km óta vitézkedett. Ne bandukoljon már egyedül az erdőben, így ha nem is ugyanott, de ugyanakkor én is egy kellemes kaptató megmászásába kezdtem. Néha cseteltünk is egymással, kinek mikor volt ereje és térereje hozzá.
Telihold Dömös fölött
Nekem ezzel kevésbé volt gondom, mert bár agyilag már rég zokni voltam, fizikailag nem annyira fáradtam el az esküvőzésben. Viszont annyira alkalmas cuccom nem volt egy éji túrához, nem lett volna rossz például egy fejlámpa vagy egy kényelmesebb hátizsák. Ez van, maradt a nem kényelmes, izzadós hátú zsák és a telefonom LED-világítása, ez is elég a börzsönyi széles utakon való tájékozódáshoz. A kocsiban mindig van egy terepfutó cipőm, és egy liternyi vizet is magammal tudtam vinni.
Éles váltás
A lagzi helyszínéről elautóztam az erdő széléig, a diósjenői szabadidőpark parkolójáig, ami tényleg a falu utolsó háza, onnan már a vadon a folytatás. Ezt kapásból éreztették a fura és vad hangok, amik a parkolásnál-átöltözésnél fogadtak konkrétan arról a fáról, ami alá sikerült leparkolnom. Gyanakodtam, hogy tán bagolyfióka lesz, a Birdnet alkalmazás meg is állapította a macskabaglyok jelenlétét.
Jó, ezek nem fognak megenni, aggodalomra nincs ok, amíg egy egérnél nagyobb vagyok.
A harsány diszkófények után negyed órával a koromsötétben matatva szoknom kellett az új miliőt, de mivel a természet az eredetibb előfordulási helyem, hamar átálltak az érzékszerveim és az agyam az erdőre. Holdvilágos éjszaka volt, így ahol a fák nem borították teljesen az utat, még akár szabad szemmel is el lehetett tájékozódni. De 99 százalékban azért a sűrű erdőben vezetett az ösvény.
A piros X sífutó úton terveztem elérni a Csóványos csúcsa alatti Hubertusz-tisztást, ahonnan a kéken fejeztem be az utolsó pár száz méteren a 938 méterre felvivő túrát. A telefon világítása megfelelő volt, és bár nincs akkora fénye, mint az ezer lumenes futólámpámnak, de az ösvény követéséhez azért elég volt. Ahogy arra is elég volt, hogy megzavarja az éjjeli lepkéket, akik rendszeresen rendeztek már-már zavarba ejtő rajzást a kezem körül. Ilyenkor egy kicsit lekapcsoltam a fényt, vártam, aztán mentem tovább.
A 916 m magas Magosfa. Az előtérben a szélvihar mozgatta be a fák fiatalabb, mozgékonyabb hajtásait
Éji vadak
Bár mindenféle rémkép élhet az emberekben az éjszakai Börzsönnyel kapcsolatban, az igazság az, hogy az arasznyi meztelencsigák voltak a legnagyobb állatok, amiket láttam. Se maci, se farkas, semmi izgalom, még egy kósza őzike sem keresztezte az utamat, nem csak nem láttam, de a megiramodásuk hangját sem hallottam a nagyobb gerinceseknek.
Az alacsonyabban fekvő szakaszokon nyüzsögtek ezek a meztelencsigák
A lepkék viszont nagyon idegesítőek voltak, a kezemben tartott telefon körül nyüzsögtek, óhatatlanul szétcsikizve a kézfejemet. A lepkék és a meztelencsigák aktivitása között nagyjából félúton voltak a barna varangyok és erdei békák, akik az érkezésemre vagy sehogyan sem reagáltak, vagy egy-két ugrással arrébb remélték biztonságban magukat.
Tulajdonképpen nagyon kellett figyelnem, rá ne lépjek egy-egy bekómált varangyra.
Meglepődések
Mivel nem volt nagyon melegem, élénkebb tempóban hódítottam meg a Csóványost. Diósjenőről a távolság kb. 7,5 km, és 600 m körüli szint volt az odaút, ezt nagyjából két óra alatt tettem meg. Egy órával hamarabb odaértem a kilátóba, mint amikor elkezd pirkadni, hát ez van, megvárom.
A kilátó előtt két sátor is állt, óvatosan settenkedtem el mellettük, hogy a frászt ne hozzam a lakóira. Felkaptattam a kilátó 133 lépcsőjén a tetőre, ahol jól rám ijesztett egy ismeretlen forrásból érkező emberi hang. Kétszer is körbementem, hogy vannak-e fent rajtam kívül, de senkit sem láttam. Közben a hang irányát is sikerült belőni, a fejem fölül jön, ahova már csak létrán és egy lezárt csapóajtón lehetne kimászni az antennákhoz. Pár perc után arra is rájöttem, hogy egy gépi hangról van szó, ami ugyanazt ismételgeti 5 másodpercenként angol nyelven, ha jól értettem ezt: kész a statisztika, az eszköz újraindul. Jól van, mondogasd csak, elleszünk.
Holdlemente
Ezt a ministresszt túlélve magamra vettem a kabátomat, ami eddig a táska mélyén lapult, és a teleobjektívet bugyoláltam be vele. De most ruhaként is jó szolgálatot tett: a kilátó hőmérője szerint 15 fok van, de az irgalmatlan erejű, viharos szél miatt nem nagyon érződött többnek 8-9 foknál.
Na, most már körül is nézhetünk akár. A csóványosi kilátó 360 fokos panorámát kínál, de a déli, nyugati irány a leglátványosabb. Június 22. éjszakáján pont telihold volt, lehet, nem is csoda, hogy a lepkék és az éji túrázók is teljesen odavoltak. Minden esetre a Hold Dömös fölött készült épp lenyugodni a nyugati égbolton, addig pedig még teljes erőből világította át a minimális fátyolfelhős réteget, ami előtte volt.
A telihold új megvilágításba helyezte a napkeltés giccsprojektemet: ez itt sokkal izgalmasabb, ritkább és látványosabb, mint egy sima átlagos börzsönyi napkelte.
Nem is baj, hogy korábban fölértem a hegyre! Budapest-Vác felől egy-egy kósza villám jelezte, hogy 40-50 km-rel arrébb kevésbé nyugodt a légkör, míg kelet felől masszívabb felhők érkezése volt jósolható a szélirány és a szemmérték alapján. Egyébként a kilátóban tökéletesen erős jelű 4G-s internet elérésem volt, így az ébren levő barátaimmal tudtam néhány szót váltani cseten, illetve válaszolni pár esti felvetésre. Laci közben rendületlenül haladt előre a Kazinczyn, bár elkapta egy zivatar, az sem szegte kedvét. Itt el is döntöttem, hogy akkor jövőre én is összeszedem magam a 200-as távra!
Vác és környéke, plusz Budapest fényszennyezése
A képek közben készültek a telihold által bevilágított hegyekről, aztán a Hold elé beúszó felhős tájról, majd az egyre kivilágosodó környezetről. A viharos szél egyszer egy nagyobb felhővel kedveskedett, vagy húsz percen át tartott, amíg a nyirkos, sűrű légtömeg átvonult a Csóványoson. Szurkoltam, hogy minél előbb kotródjon el, közben sejteni sem lehetett, hogy érdemes-e várni erre egyáltalán. Aztán egyik pillanatról a másikra pucolódott ki a levegő, és nőtt meg a látótávolság két nagyságrenddel.
A felhőrétegek között Visegrád tűnik elő
Bár a képeslapra illő napkeltéhez túl sok volt a vastag felhő pont az északkeleti égbolton, a hegyeken a felhők tánca nagyon vastagon megérte ezt a kirándulást. Mire a nap előkerült, már olyan magasan járt, hogy nem festette lilásan-narancssárgásan hunyorgó árnyalatokkal szépre a felhőket, a finálé most elmaradt.
Az elvonuló felhő nyomában tisztuló látkép
A Csóványos lakói
Olyan fél öt körül hidegrázós hangok kezdtek érkezni a kilátó betoncsövének belsejéből. Mire rájöttem, hogy valaki elkezdett fellépcsőzni… Nemsokára meg is jelent egy tizenéves forma srác mezítláb, felrobbant hálózsákjába gabalyodva – hát mondom, nem vagy semmi te sem! Beszéltünk pár szót, aztán mivel a napkelte őt sem fogta meg annyira, vissza is bújt vackába aludni még egy kicsit. Haverjaival egy többnapos börzsönyi expedíción járnak, ők lakják a kilátó tövénél felállított két sátrat.
Csak így tovább srácok, nagyon jól nyomjátok!
A völgyből felúszó felhők
Visszaút
Mire kellően kifotóztam magam és átfagytam (utóbbin az sem segített, hogy párszor föl-lementem a kilátó lépcsőin), már teljesen világos volt. Hogy ne ugyanazon az úton ereszkedjek le Diósjenőre, mint amin érkeztem, a zöld sávon indultam el. A hangulatos erdőben az út eseménytelen volt, csak a sok lejtő már nem esett jól, jobban szeretek fölfele menni.
Kora reggeli hosszú árnyékok
Hogy kicsit érdekesebb legyen az út, rövid kitérővel megnéztem a Csehvárat, ahol gyakorlatilag semmilyen, a laikus szemnek felismerhető jele nem maradt a néhai erősségnek. Közben a zöld út rácsatlakozott a diósjenői tanösvényre, így kerekedett némi érdekes olvasmányom is útközben.
A Csehvár oldalában
Itt találkoztam reggel 7 óra előtt két túrázóval, akik a Csóványosnak indulhattak neki. Furán méregettek, hogy mit keresek én ilyenkor itt, a váratlan irányból. Ha olvasnak minket, akkor most megnézhetik a fotótermést, mert ezt.
csóványosi kilátó / insta_linkinbio / csehvár / Diósjenői tanösvény / börzsöny / csóványos / diósjenő
Matekozás száztíz kilométeren a Balaton-felvidéken
2024.06.24.Elmentem a Tanúhegyek teljesítménytúrára, és miközben e sorokat írom, is szépülnek az emlékek, apadnak a vízhólyagok.
→ Tovább
A Dunakanyar járatlan ösvényein Királyréttől Verőcéig
2024.06.21.Nehéz a Dunakanyarban olyan kiránduló-útvonalat találni, ahol nem futsz bele lépten-nyomon túrázókba, de úgy tűnik, nekünk most mégis sikerült. Királyréttől csorogtunk le Verőcére patakvölgyeken keresztül, és még egy levendulást is útba ejtettünk.
→ Tovább
Családias Duna-parti település, amelynek mesés a környéke
2024.05.27.Itt van az ország legnagyobb Petőfi-emlékfája, ami gyönyörű, plusz az egyik leghangulatosabb parti sétány a Kis-Duna mentén, egészen közel a vízhez. Ám ennél jóval több is. E Duna-parti nagyközséget azok számára ajánljuk, akik a kisebb, nyugisabb települések hangulatáért kerekednek fel, és nyitottak új dolgok felfedezésére. Ha szeretsz csak úgy sétálni, épp amerre tetszik, hidd el, Dömsödöt kedvelni fogod.
→ Tovább
