Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban
Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.
"Isten ott van az esőcseppekben..." Az álmos, eső áztatta rétsági utcákon a Cserhát lankái felé lépdelve csupán ez a valahonnan az emlékeim mélyéről felbukkanó rövidke félmondat volt az egyetlen vigaszom. A szinte teljesen homogén, sötétszürke égbolt a csendesen kopogó esővel nem sok jót ígért azon a tájon, amely egyébként is arról híres, hogy az óvatlan turista még a legmelegebb nyári napokon is bármikor bokáig merülhet a vendégmarasztaló sárban.
A rétsági plébánia reggel nyolckor, a rajtnál
A Rétsági Szent-András Plébánia Alapítvány által szervezett túra tematikája azonban nagyon érdekelt, így aztán még ez a rossz idő sem tudott megakadályozni abban, hogy a zuhogó esőben, és a dagonyaként cuppogó sárban megcélozzam a Cserhát hegyei közt csendben meglapuló Felsőpetényt. Hosszas sárdagasztást követően előbb az esőfüggöny mögül felsejlő Naszály látványát, majd a Pusztaszántói-patak felduzzasztásával kialakított tavacskát is magam mögött hagyva viszonylag jó tempóban értem el a kéktúra által is érintett, egykor agyagbányájáról híres szlovák telepes falucskát.
Irány a Cserhát lankái!
Az aprócska főtérhez érve ezúttal sem volt valami felemelő érzés látni, hogy a kéktúrázók körében régebben oly népszerű kis kocsma – ahol 2009-ben és 2013-ban még magam is bélyegezhettem – már évek óta zárva van, ahogyan a mellette lévő bolt is. Mindez finoman szólva sem a töretlen fejlődés jele. Továbbhaladva a kék jelzések mentén, a település Alsópetény felőli végén található az 1902-ben Spett Vince által építtetett kastély, amely az 1949-es államosítás előtti utolsó tulajdonosáról az Almásy-kastély nevet viseli. Közel hetven esztendeje ebben a kis kastélyban volt elzárva egy teljes éven át Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek. Az épület jelenleg magántulajdon, ennek ellenére állapota és leharcolt környezete alapján sokkal inkább tűnik gazdátlannak. Reménykedjünk abban, hogy sorsa hamarosan megnyugtatóan rendeződik.
Horgásztó Felsőpetény határában
Az Almásy-kastély a történelem színpadán
Az 1948 december 26-án letartóztatott, később megkínzott, majd koncepciós perben elítélt Mindszenty Józsefet betegsége és a hatalmas külpolitikai nyomás miatt 1955. július 14-én könnyített házi őrizetbe vették, melynek keretében 1955 november 2-tól 1956 október 30-ig az ÁVH felügyelete mellett a felsőpetényi Almásy-kastélyban helyezték el. A bíboros tartását és emberi nagyságát jól mutatja, hogy több éves kínzást és raboskodást követően sem vesztette el méltóságát és humorérzékét, emlékirataiban ugyanis így ír felsőpetényi tartózkodásáról:
Felsőpetény utcáin
1956 őszén a fővárosból szervezkedés indult kiszabadítására, melyről értesülve az ÁVH-s őrök – tartva a forradalmárok bosszújától – inkább szabadon engedték. Kiszabadulásában és később a fővárosba érkezésében fontos szerepet játszott a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnöke, Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy. Az arisztokrata származású katonatiszt nagy tisztelettel és megbecsüléssel bánt a bíborossal.
Jól érzékelteti mindezt az a tény is, hogy a rétsági laktanyában nem Pálinkásként, hanem eredeti nevén, Pallaviciniként mutatkozott be neki, megnyugtatandó ezzel a kiszabaduló, ám igen zaklatott egyházfőt.
A szabadságharc leverése után Mindszenty az USA nagykövetségén kapott menedéket, a kiszabadításában részt vevőket azonban az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával perbe fogták és elítélték. Az elsőrendű vádlott Pallavicini Antal lett, akit nemesi származása alapján ideális osztályellenségként lehetett a népnek bemutatni. Az alig 35 éves őrnagyot 1957. december 10-én végezték ki, Mindszenty megrendülten emlékezett meg róla emlékirataiban. Pallavicini Antalt a rendszerváltás után rehabilitálták, posztumusz ezredessé léptették elő, emlékét mind Felsőpetényben mind Rétságon -Mindszenty bíboros emlékével karöltve- márványtáblák és szobrok is őrzik.
A felsőpetényi Almásy-kastély, Mindszenty bíboros házi őrizetének helyszíne
Cserháti tájakon Felsőpeténytől Rétságig
A 30 km-es táv a kék jelzések mentén Alsópetény, majd a Romhányi-hegy érintésével egy jókora vargabetűt leírva kanyarodott vissza Bánk, majd Rétság felé. Az általam is preferált 20 km-es túra útvonala viszont a kastélytól visszafordulva, Felsőpetényt ismét átszelve, a Mező utcán hagyta el ezt a szebb napokat látott falucskát. A két táv a Bánk felett magasodó Hársas-tetőnél találkozott újra. Azt ugyan nem tudom, hogy a 30-asoknak miféle megpróbáltatásokban volt részük, azt viszont igen, hogy nekem, mint a húszas táv prominens képviselőjének régen látott hatalmas sárdagasztásban volt részem a Felsőpetény feletti szántókon éppen úgy, mint a Hársas-tető felé kapaszkodó sáros-agyagos mélyúton.
Matricák a Hársas-tetőn
A Hársas-tetőt elérve beragasztottam a matricát, majd a gerincúton kanyargó egykori bánki zöld jelzés nyomvonalán a közelmúltban felfestett sárga szignók segítségével hamarosan a festői szépségű Bánki-tó partjához ereszkedtem. Az eddigi útviszonyok után kifejezetten üdítő érzés volt a part menti sétány aszfaltcsíkján trappolni.
A környező dombok kagylóhéj-szerű ölelésében gyöngyszemként megbújó festői kis tó ezúttal is csodaszép látvány volt, olyannyira, hogy a part mentén kialakított igazolópont mellett a legnagyobb nyugalommal szépen el is sétáltam.
A festői szépségű Bánki-tó
Mire észrevettem ezt az aprócska hiányosságot már magasan a falu felett, a Rétság határában emelkedő TV-torony közelében jártam. A sárga sáv jelzéstől elköszönve, egy mélyúton leereszkedve hamarosan el is értem a település szélső házait. A Nógrád vármegye nyugati peremén fekvő Rétság szépen rendezett kertvárosi utcái szinte idillikus képet mutattak a felszakadozó felhők mögül kandikáló langyos tavaszi napsütésben.
A 2-es főúton átkelve pillantottam meg először a Babusa János szobrászművész által megalkotott, 2016-ban felavatott Mindszenty-Pallavicini emlékművet, amely számomra a túra talán legnagyobb hatású élménye volt.
Kialakításában és mondanivalójában is lenyűgöző hatású a rétsági Mindszenty-Pallavicini emlékmű
Bevallom őszintén, régen láttam ilyen elképesztően kifejező és látványos emlékművet, melynek mondanivalója és kialakítása egyaránt igazi mestermunka. Az arcok tökéletesen élethűek és kifejezőek, éppen úgy, mint az eredetihez teljesen hűen ábrázolt öltözékek. Mindszenty és Pallavicini egy kapuban találkoznak, melyen a bíboros éppen kilép, a túloldalon az őrnagy vigyázállásban, fedetlen fővel, tisztelettel fogadja. Valószínűleg a felsőpetényi kastély ajtajának stilizált ábrázolása lehet ez a kapu. Az összkép mindenképpen drámai.
A laktanya, ahol a bíboros első szabad éjszakáját töltötte
Az emlékműtől továbbindulva egy kertvárosi körséta keretében felfedezhettem még az egykori rétsági laktanya épületeit, ahol a bíboros első szabad éjszakáját töltötte. Bár a főépület 1997, a honvédség kivonulása óta pusztul a kisebb melléképületek felújítva, új funkciót nyerve úgy tűnik megmenekülnek az enyészettől. Egy látványos tank-kompozíció mellett elhaladva érem el a túra utolsó ellenőrzőpontját. A laktanyán belül létrehozott aprócska emlékparkban Pálinkás-Pallavicini Antalra emlékezve 1991-ben egy kopjafát állítottak, egy évvel később, 1992 október 30-án pedig felavatásra került a mellette látható Mindszenty-emlékmű is.
Mindszenty-emlékmű a laktanya udvarán
A dombtetőn álló laktanyából gyors ereszkedéssel pár perc múlva már a célnál voltam. Egy pillanatra felnéztem a Szent-András templom tavaszi napfényben tündöklő keresztjére. Ez a nem várt csillogó látvány méltó záróképe volt ennek a nagyszerűen sikerült túrának, melynek során bepillantást nyerhettünk egy megalkuvást nem ismerő ember életének talán legnehezebb időszakába.
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább