Túránk kiindulópontja a Börzsöny északnyugati lábánál fekvő Perőcsény volt. A faluba érkező utazót egy hangulatos pincesor fogadja, de sok szép régi házat is látni még a településen. A falu furcsa hangzású neve szláv eredetű Prečani szóból származik, melynek jelentése a „túlsó parton lakók”.

A túra Perőcsény központjából indul

1 / 23

Fotó: Tóth Judit

Kicsit több mint 11 km-es túránkat a piros négyzet jelzésen kezdtük meg, az első méterek a falu középkori eredetű, szép temploma mellett vezetnek el. A 14. században, gótikus stílusban épült templomot a későbbi századokban barokk, majd romantikus stílusban építették át, a 17. század eleje óta a reformátusok használják azt.

A falu temploma egy kis dombon áll, és már messziről látszik

2 / 23

Fotó: Tóth Judit

Az időjárás-előrejelzés szerint ezen a napon tulajdonképpen bármi lehetett volna, szitáló eső, köd és felhők mögül kikandikáló napsütés is, így bízva abban, hogy még akár szép idő is lehet, nekiindultunk.

Alig értünk be az erdőbe, rákezdett az eső, először csak diszkréten, amitől még pont elhiszi az ember, hogy ez nem fog sokáig tartani, de aztán egyre sűrűbb és nagyobb cseppek kezdtek hullani ránk. Előkerültek az esőkabátok, és jó sokáig maradtak is rajtunk. A sár is egyre nagyobb lett, ahogy a kapaszkodtunk felfelé. A hegy gerincére érve aztán a köd is útitársunkká szegődött, és egyre jobban átszőtt mindent körülöttünk.

Az esőkabátra szükség volt

3 / 23

Fotó: Tóth Judit

A túrára nyolcéves kisfiam is eljött, és a kezdeti körülmények nem nagyon voltak ínyére, nagyon úgy tűnt, nem sok kedve van ázni-fázni és 11 km-t gyalogolni. Aztán, a már jól bevált túra közbeni történetmesélés, amit az apukájával mesteri szintre fejlesztettek, megint átlendítette őt a mélyponton, és onnantól kezdve – mintha varázsütésre történt volna – már jókedvűen dagasztotta tovább a sarat. Az is nagyon jó ebben a közös mesefűzésben, hogy a történet alakulását nagyban befolyásolja az aktuális környezet és a látottak, így az állandó szereplők mellett egy út mellett növő erdei pajzsikának, egy fura sziklaalakzatnak vagy egy közeli település vasútállomásának éppúgy szerepe lesz benne.

Gyönyörű panoráma helyett mindent beborító fehérség

5 / 23

Fotó: Tóth Judit

A 627 méter magas Jancsi-hegy tetején, ahol – a terv szerint – gyönyörű kilátásban lett volna részünk, tejfehér köd fogadott bennünket, mintha reggel valaki elfelejtette volna széthúzni a függönyt, ami mögött a nagy látványosság rejtőzik. Így távlatok helyett a közeli szépségekre figyeltünk, a hegygerincen növő gyönyörű zuzmókra, mohákra és a sejtelmes ködben szürreális alakokká átalakuló kopár fákra.

Ha távol nem találunk látnivalót, körülnézünk a közelben

6 / 23

Fotó: Tóth Judit

Hogy itt egykor egy kis vár állott, arról csak a Várak a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalom kis táblája árulkodott, amit egy sziklán szúrtam ki. Ásatások során késő bronzkori és Árpád-kori leleteket is találtak. Az itteni telep védelmét szolgálhatta a védvonal, amit ma már csak árkok és kisebb kőrakások jeleznek.

Kapcsolódó cikkek

Vártúrák a Börzsönyben

Tovább

Börzsönyi élménytúra, avagy az alapponttól a csúcsig

Tovább

Ezután következett az egyik kedvenc részem, az Ökör-orom, ahol hosszan elnyúló kőrengeteg és elképesztő sziklák között vezet az ösvény. A jégkorszaki felszínformálás nyomán keletkezett kőfolyások köveit ma is aprózza a fagy. Bár idén ezzel a tevékenységgel még nem sokat foglalkozott a tél.

Börzsönyi köderdő a Ökör-oromnál

10 / 23

Fotó: Tóth Judit

Én egyébként nagyon szeretem a ködbe burkolózó erdőket, de itt a ködfátyolon átsejlő sziklatömbök, az élénkzöld mohaszőnyegbe burkolt sziklák és idős fák még az átlagnál is misztikusabbá és izgalmasabbá tették ezt a túrát. Persze, az nagyon jó lett volna, ha a 685 méter magas Holló-kőre érve az egyre erősebbé váló szél szétfújta volna a fehér ködtengert, és – ha csak egy pillanatra is – elénk tárult volna a fenséges hegyek látványa.

Elképzeltük, mit láthatnánk a Holló-kőről

13 / 23

Fotó: Tóth Judit

De hát, ne legyünk telhetetlenek, mindent nem lehet, ráadásul, ideérve már az eső is elállt. Ennek örömére meg is ebédeltünk itt, a 15–18 millió évvel ezelőtt beszakadt vulkán peremén, ahonnan szép időben a hegység egyik legszebb panorámája tárul a túrázók szeme elé. A Magas-Börzsöny nyugati része, a Jancsi-hegytől a Holló-kőn át a Kövirózsás-, illetve Vár-bércig, ahol a mi túránk is folytatódik, még ennek a kalderaperemnek a része. Szürreális, ha belegondol az ember ilyenkor, hol is sétálgat pontosan.

A ködbe burkolózó erdő meseszép

15 / 23

Fotó: Tóth Judit

Rövid ebédszünetünk után folytattuk tovább utunkat a Vár-nyeregbe, majd a piros háromszög jelzésen, a meredek és csúszós ösvényen felkapaszkodtunk a 715 méteres Vár-bércen található Salgóvárhoz, ami sokkal kevésbé ismert, mint a Salgótarján közelében fekvő, hasonló nevű másik vár.

Salgóvár romjainál

16 / 23

Fotó: Tóth Judit

A ködből egy hatalmas, 10–12 méter magas sziklatömb zord alakja rajzolódott ki, mellette egy kis falmaradvány húzódik, kicsit távolabb, a szikla másik oldalán még pár hasonlót látni. Nem pontosan tudtam elképzelni, hogy hol is állt itt a vár. A leírások szerint a 20 x 25 méteres felsővár a függőleges falú szikla tetején volt. Az a falmaradvány, amit a szikla tövében látunk, a szabálytalan alaprajzú középső várból származik. A kicsit lejjebb látható kis falmaradványok pedig az alsóvárból maradtak meg.

Az alsóvár falmaradványai

18 / 23

Fotó: Tóth Judit

A Vár-nyeregtől már csak bő egy óra Perőcsény

19 / 23

Fotó: Tóth Judit

Salgóvártól leereszkedve visszatértünk a Vár-nyeregbe, ahonnan a piros kereszt jelzésen indultunk vissza Perőcsénybe. Ahogy az már lenni szokott, túránk végére kiderült az ég, és kisütött a nap is, ahogy felszállt a köd az erdőből, olyan érzésem volt, mintha hirtelen kitisztult volna a látásom. Szinte furcsa volt ennyire élesen látni a körülöttem lévő világot azután, hogy órákon át fehér fátyol mögé bújt minden.

A túrák végére mindig kisüt a nap

21 / 23

Fotó: Tóth Judit

A sártenger viszont minden eddiginél nagyobb lett, különösen az erdészeit utakon. Méretes sárcipőkben értük el a falu szélét, és nagyon örültünk annak, hogy még világosban visszaértünk. Téli napokon azért ez mindig izgalmas kihívás a hosszabb kirándulásokon.

Az tény, hogy ez a túra, ahogy az a nagy könyvekben meg van írva, szép időben, szép kilátásokkal az igazi, de így, ködben, sárban, esővel és széllel is egy igazán remek, kalandos és emlékezetes túra marad számunkra. De hogy szép időben visszajövünk, az nem is kérdés, és kíváncsian várjuk, milyen arcát mutatja majd akkor ez a fenséges táj, amikor ezer ágra süt a nap, és a kilátást semmi nem zavarja.