1 / 21

Itt-ott víz csobog, források, csermelyek, patakok szabdalják a hegyoldalt. Mind kristálytiszta, mind iható. A fű haragosan mélyzöld, selymes simogatása nem gátolja a rajta mozgót, s a földet sem takarja ki sehol. Énekesmadarak füttye, vándorló sziklagalambok turbékolása zendül. Pár vadló ugrik félre, de egy-egy kérődző kecske is elő-előbukkan. Elképesztően érintetlen a táj, rendezett harmóniájában kevés a civilizációs törés. Mélyen megérint a természet, miközben a szél a mítoszok szavait súgja a fülembe.

2 / 21

A rajt után nem kezdtem gyorsan, de így is hamar élen találom magam. A nyugalmat árasztó reggeli levegő eloszlatja a bizonytalanság utolsó foszlányát is. Érzem, hogy ez a nap most nem a versenyről vagy az eredményekről fog szólni. Pár kilométer aszfaltút, és belépünk a természet csodákkal teli földjére. Kettőszáz lépcsőn keresztül emelkedünk a különleges Yanartas területére. A mészkőlapok ferde emelkedése között az apróbb lyukakból több tucat, fél méter magas lángoszlop kígyózik felfelé. Ezeket Yanartasnak, azaz „lángoló kőnek” nevezik, és Homéroszt is megihlették, amikor az Iliászt írta. Itt futunk most át, a 2500 éve égő, lángoló, mitikus kőmezőn, amit tudományosan a világ legnagyobb abiogén metánkibocsátójának tartanak. Mondjuk, nekem jobban teszik a legyőzött és itt hétrész mélyen eltemetett Kiméra, azaz oroszlán-kecske-kígyókeverék, lángokádó lény legendája.

3 / 21

4 / 21

Jól megy a futás, hamar emelkedünk pár száz métert. Jön egy frissítő, bőséges választékkal. Feltöltöm magam, de szerencsére nincs meleg, így pár decivel is „elműködik a motor”. Egyre szebb a táj, ösvények és szekérutak váltják egymást virágokkal, fűszernövényekkel, illatos leanderbokrokkal övezve, pár fügekaktusszal meghintve, no és a mindent átölelő csodafenyvesekkel megszórva. Hihetetlenül dús és változatos a vegetáció. Csak a Tahtali vidékén 865 féle növény él, amiből 23 faj csak itt található meg a világon.

5 / 21

6 / 21

Tovább emelkedünk, feljebb és feljebb, majd kiérve a meseerdők övezetéből, ráfordulunk Zeusz és az istenek téli palotájaként számon tartott Tahtali csúcsára. A hegyet egyébként Olymposnak is hívják. Itt már nincs se fű, se virág, csak kő kő hátán. Kies és szeles csupaszság fogad, amit néhány vidám hófolt próbál „színesíteni”. Gyorsan fordulok a csúcson, visszaereszkedve a feljárati úton, hiszen közben alig pár fokra hűlt a hőmérséklet, és a szél is mintha simogatósból ostorozósra váltott volna.

7 / 21

Jön 18 kilométernyi dörgő lejtő, a szokásos érintetlen, természetes tájon. A nap kisüt, visszamelegítve elgémberedett ízületeimet. Jól haladok, nézelődöm, ismerkedek minden kanyarral. Újabb frissítő után ismét rá- illetve „felfordulok” a Tahtalira, de most csak 1500 méterig emelkedem. Jól ismerem már ezt a részt, hiszen előző nap pont itt tévedtem el a Vertikál versenyszám a közben a ködben.

8 / 21

Ismét beborul, de most már „dulván”, és villámok szórják meg a hegyoldalt. Eszembe jut Zeusz, és halandó ember lévén mondok felé pár imát, hogy nehogy kapjak tőle egy istennyilát. Milyen érdekes, hogy az ember félelmében hamar istenhívővé válik. Amiről aztán meg is feledkezik, ha már körülveszi a civilizáció és a biztonság.

9 / 21

Az eső lecsap, csúszós és folyékony réteggel bevonva mindent. Elképesztően hosszú és magányos ereszkedésbe kezdek, egy hihetetlenül technikás lejtőn. Próbálgatom a tudásomat, de öröm az is, ha nem botladozok túl sokat. Kitartok és szerencsésen leérek a következő frissítőhöz, ami a felvonó alsó végállomása is egyben. Ki gondolná, de egyébként ez Európa leghosszabb felvonója. Tovább ereszkedem, le egészen Tekirova városába, a nullás méterű tengerszintre (ez pontosabban 3 méter). Következik az utolsó 28 kilométer, ami a szintdiagram szerint majdnem sík. Na, és itt jön egy nagy lópuszi.

Kezdetben még kellemes, széles dózerúton hullámzunk fel és le a tengerpart mentén. A kilátás pazar. Aztán idővel egyre magasabbra és mélyebbre süllyedve keresztezzük az összes hegygerincet és völgyet, amelyek valahogy mindig újra és újra előkerülnek. Közben a kilátás több mint pazar. Újabb völgy- és gerincáradat következik. A kilátás már nem érdekel… Hihetetlenül determináló ez fejben.

10 / 21

Az egyik spori megszámolta, tizennégy ilyen hullám van jó 20 kilométeren. Mind egy-kétszáz méter magas. Alattunk a tenger kéken, pontosabban annak ezernyi árnyalatában pompázik, míg a fenyvesek zöld pontokként egyenletesen színezik a hol fehér, hol vöröses tájat. Ember sehol, civilizációnak alig valami nyoma. Na, az ilyen tengerpart is ritka.

11 / 21

Az utolsó hat kilométerből négy még durvább. Klasszikus, vékonyka hegyi ösvény, tisztán sziklás felületen, ahol minden egyes méterért meg kell küzdeni. Komolyan, néha már az is megfordul az ember fejében: inkább leveti magát a tengerbe, hogy ne kínlódjon itt tovább. Szóval 82 kilométer után van a pálya legtechnikásabb és legnehezebb része, miközben egy-egy gerincről feltűnik a távolban húzódó homokos tengerpart aranyló ságra csíkja… a cél.

12 / 21

Azért szerencsésen végigértem ezen a részen is, majd leereszkedve Ciraliba már csak végig kellett futnom azon a két kilométeren, amit a világ 10 legszebb tengerparti szakasza között tartanak számon. Érdekesség, hogy több száz álcserepes teknős (Caretta caretta) szokott itt fészkelni május vége és augusztus között, és fejenként kb. 100 tojást raknak le 40 cm mélyen a homokba. A kisteknősök aztán két hónap múlva kelnek ki, majd azonnal elindulnak a tenger felé, hogy aztán 20-30 évvel később visszatérve ők is lerakják a tojásaikat.

13 / 21

Nekem nem volt ennyi időre szükségem, hiszen hamar végigértem ezen az utolsó két kilométeren, hogy aztán a közönség elismerő éljenzése közepette célba érhessek. Nagyon sok élménnyel és megismeréssel gazdagodtam, egy természetességében változatos tájon. Érintetlen, ugyanakkor kiépített vidék ez, de csak annyira, hogy az ember megtalálja benne az Európából mára már hiányzó naturalitást. Keveredik a mitológia a tudományos valósággal, miközben világszinten is egyedülálló dolgokat láthatunk. Mindenütt tisztaság, béke és nyugalom. Mindenki barátságos, bár a kutyák azért még itt is megugatják a futót.

14 / 21

Ajánlom ezt a remek eseményt és tájat azoknak, akik kalandot keresve más vidéket, történelmet, kultúrát szeretnének megismerni, az eredmények száraz hajkurászása helyett.