1 / 39

Mivel idén ez volt az első kéktúrázós hétvégém, a 24 kilométeres 7. szakaszt nem akartam egyben letudni, inkább csináltam egy könnyedebb túrát. Pénteken sikerült elérnem Budapesten a 15.30-as gyorsvonatot, azzal másfél óra alatt leszánkáztam Veszprémig - egészen kellemes körülmények között. Ott majdnem lekéstem a helyi buszt, de aztán csak mázlim lett, egy 2-es busszal be tudtam jutni a buszpályaudvarra.

Nem tudtam szállást foglalni Nagyvázsonyban, így a szép nevű Balatoncsicsó széléig sodort a sors és a helyi Volán-társaság. Nem bántam meg, mert cserébe a Juhfark Fogadóban csodás ellátást kaptam egy remek helyen. A ház az eredetileg építészmérnök tulaj gondosságának példája, a gazdag vacsora és reggeli pedig a feleségéé. Másnap reggel még - pusztán szívességből - be is vittek Nagyvázsonyba.

2 / 39

A túrázást így szombaton már ismerős helyen kezdtem. Itt, a vár tövében fejeztem be tavaly a kirándulást. Nem mentem be újra a várba, hanem a pénztár és az épület közötti kis ösvényen nekivágtam az útnak. Közben az jutott eszembe, hogy ha valaki rázza a tút, akkor az a túrázás. Csoda, hogy hamar elfáradok?

Eleinte csak a falu szélén, cikk-cakkban vezetett az út, majd elértem a település vége táblát, és ott a Veszprémi Közúti Igazgatóság forgalomszámláló állomását. Ezután az aszfaltúton kellene gyalogolni, de én inkább pár méterrel felette mentem, távolabb a forgalomtól. A jelzés egy útszéli ház után tér le jobbra, egy földútra, ami a térképen is jelzett szennyvíztisztító telep mellett elhaladva a Kab-hegy felé veszi az irányt. Ha innen csendben mész a hegyig, egy csomó őzet és nyuszit láthatsz.

3 / 39

A pusztaságot idővel erdős rész váltja - bár az utóbbi idők intenzív fairtása, erdészeti gazdálkodási tevékenysége miatt ritkul az erdő. A jelzések jól fel vannak festve, de azért figyeljünk, több helyen kell az egyik nyiladékról a másikra váltani! Itt a távolban sorra mentek át előttem őzek vagy szarvasok, óvatosan, egymás után, egyesével (csak egészen távolról láttam őket).

4 / 39

Már a K+ jelzést is elhagytam és felértem egy aszfaltúthoz, amikor visszapillantva sikerült végre lencsevégre kapni egy tapsifülest. Aztán ő eliszkolt a fák közé, én meg belevágtam az utolsó, meredekebb szakaszba a hegycsúcsig. A kerítések egyike-másika árammal is meg van erősítve, vigyázzunk! A távolból még csak a két torony látszik, de a hegy alatt már felbukkan egy fiatalabb kistestvérük, egy fa kilátótorony is.

5 / 39

6 / 39

Fent először egy irtás mentén a vaskosabb, vasbeton rádiótoronyhoz értem. Az aszfaltúton jobbra kell kanyarodni, majd a kapu előtt balra lesz egy szűk ösvény a kilátóhoz, ki is van táblázva. Mellette padok vannak, akár egy tízfős társaság is le tud ülni. A kilátóból ottjártamkor pont szembe sütött a nap, délután már jobb viszonyok között lehet fotózni. De azért így is széles panorámában tudtam gyönyörködni.

7 / 39

Ezután lefelé indul az aszfaltút. A vadászháznál majd elájultam, hogy a minden belátást elzáró kerítés mögött micsoda luxus épül, az erdészet nem sajnálja a pénzt! Az építkezés miatt a bélyegző a szemközti oldalon, egy romos garázs oldalában van most.

8 / 39

9 / 39

A Kab-hegyi út nevű táblánál csak akkor érdemes letérni az aszfaltútról, ha száraz az idő, a földút ugyanis eső után egy héttel nem túl hívogató. Ha csapadékos időben jársz erre, akkor kerülni tudsz a kevésbé forgalmas aszfaltúton maradva. Így kihagyod ezt a részt, de legalább száraz marad a lábad. A K jelzés egy idő után majd kitér jobbra, egyenesen a K+ indul.

10 / 39

Egy kerítés megkerülése után nem sokkal el is érünk egy letérő kék barlang jelzéshez, itt egy víznyelőhöz (Tönkölyös víznyelő) lehet rövid, pár tíz méternyi kitérőt tenni. Szerintem nem túl érdekes látvány.
Ezután már csak néhány kilométer van hátra Úrkútig. Az úttól balra a távvezetéket leszámítva nagyon szép a kilátás a földek felé. Ottjártamkor nagyobb méretű hangyák tömkelege rohangált az úton, náluk is biztos nemsokára lejár az EU-s pályázatok elszámolási határideje, vagy már csak pár napjuk maradt az adóbevallásuk elkészítésére.

11 / 39

Átsétáltam a nagyfeszültségű vezeték alatt (hallani is lehet a zúgását), majd pár lépés, és egy törmelékes, szemetes bekötőúton beértem Úrkútra. Egy kis terecske fogadott, itt le lehet ülni, lehet olvasgatni a faluról. Amikor ott voltam, a kútból nem folyt víz.

12 / 39

Feljebb balra rátér a jelzés a főutcára, ez visz beljebb a faluba. A kéktúráról elnevezett vendéglátóipari egység ablakában van a kihagyhatatlan bélyegző. Itt már eléggé fáradt voltam, és egy busz is pont pár perc múlva jött, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek Ajkára, a szállásra, és onnan folytatom a túrázást másnap.

13 / 39

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu 

Az előző szakaszról itt olvashatsz.