Reggel háromnegyed hat körül, már régóta a Bakony éjjeli hullámai között autózva, egy túlságosan is jól ismert női hang hívja fel a figyelmem: „Érkezés a célhoz!”. Bár az alapértelmezett közlekedési módom szigorúan a közösségi közlekedés, néha mégis „különjárattal” érdemes elindulni, hogy a másként elérhetetlen helyen és időben kezdődjön a nap. Így kerültem a hajnali sötétben a hegység legmagasabban futó országútjára, a Hárskút és Lókút közti dombtetőre, több mint 550 méter magasba. Ilyenkor, ahogy közeledik az elméleti navigációs szürkület kezdeti időpontja, az éjjel legálmosabb órájában mindig furcsa félelem jön elő valahonnan legbelülről: vajon tényleg közeledik a világosság? Vagy a természet felfoghatatlan erői éppen most fognak tréfát űzni a föld nevű bolygóval? Vagy egyszerűen csak rossz naptárat néztem, és igazából még egy óra hátra van?

Veszprém fényei fölött

Szerencsére az álmos démonokat gyorsan eloszlatja a közeli hegyoldal sötét körvonalainak látványa: tényleg indul a nap! Az út szélétől rövid séta vezet fel a Borzás-hegyre, ahol a lámpára bár egyre kevésbé van szükség, a tájat még Veszprém város fényei uralják. Szemben valahol ott a cél is, a Papod 644 méter magas csúcsa, rajta a kilátóval - csak itthon lett látható, hogy a „valahol” valóban ott van: a kép bal oldalán látható a kilátó sötét kontúrja.

A Vitéz Bertalan Árpád-kilátó

Fél órán belül, már majdnem nappali fényben, meglepően hamar megérkeztem az út legtávolabbi pontjára. A hegytetőn 2013 ősze óta áll a Vitéz Bertalan Árpád-kilátó. Az ország számos pontján megtalálható, egységes típusterv szerint épült szerkezet pontos magasságát itt 1956 centiméterre tervezték, a forradalomra is megemlékezve az októberi átadási rendezvényen.

Felhők közt a Papod fölött

Bár a tegnapi időjárás előrejelzés csak minimális felhőborítást jósolt, idefent körös-körül felhők szaladgálnak az égen. Pedig a napkelte percében ennél érdekesebb látvány is fogadhatna...

..., amire aztán legnagyobb meglepetésre nem is kell sokat várni. Jobban belegondolva, ennél fényesebb napkelte nem is lenne igazán autentikus ezen az alul-fölül kékesszürke hegytetőn. A nap mintha csak átszaladna két felhősáv között, de a valóságban tényleg most kel: a napkorong alját nem felhő, hanem még hegyek takarják. Utólag, a térképen szerkesztve a helyük is meglett: a bő húsz kilométerre lévő, korábbról ismerős, Berhida környéki dolomitdombokat látjuk.

Amilyen félénken jött, olyan gyorsan el is tűnt a nap a felhők között. Bár a kilátó tetejéről tiszta időben a Balatont is látni, most „csak” a szomszédos hegytetőkig terjed a panoráma

A kilátó névadója, Vitéz Bertalan Árpád őrnagy, a két világháború között a hadsereg ejtőernyős elit alakulatának megszervezője volt, aki a közeli Jutaspusztán vesztette életét, amikor 1941-ben, a bevetésre induló osztagát szállító repülőgép, közvetlenül felszállás után balesetet szenvedett. A hadsereg ma működő, hasonló rendeltetésű alakulata szintén az ő nevét viseli.

A „10% felhőborítottság” tartalmú előrejelzés gyakorlati beválása, sajnos éppen a keleti égbolton. A távolban balra a Kis-Papod, jobbra a Déli-Bakony halvány csúcsai

Visszanézve a Borzás-hegy felé: tél, téllel. Szerencsére idén nincs hiány belőle

A hóhatár alatt: a gyulafirátóti katonai lőtér, mögötte Veszprém városa

A második napkelte

Egy óráig tartó, de sokkal rövidebbnek tűnő nézelődés után aztán érkezik a meglepetés, amin igazából a legkevésbé sem kellene meglepődni: a nap második napfelkeltéje, ezúttal már a felhők szintjén is túl. A csillogó fényben a figyelem egyből a nyár nyomaira terelődik.

Szinte egyik percről a másikra, teljesen más arcát mutatja a hegytető

A kiváló minőségben épült, és nagyvonalúan túlméretezett faszerkezeten, zord hegytető ide vagy oda, nem sok nyomot hagyott az elmúlt bő négy év: ha vigyáznak rá, a torony minden bizonnyal negyven év múlva is itt lehet majd.

A valódi világosságban már sokkal tisztább a kép: szemben a Borzás, és Hárskút környéke

Lassan eljön a visszaindulás ideje. A 15-20 centis hóban még éppen elegendő volt a magas szárú bakancs, de egész napos túrán már egy pár kamásli is elkélt volna

Visszafelé, az utolsó kép a szomszédos Borzás-hegyről, ugyanott, ahol a mai első fotó is készült. Az országúttól a hegytetőig vezető, könnyű, három kilométeres sétára jó időben a legkisebbektől a legidősebbekig bárki bátran vállalkozhat.

Hárskút a Borzás oldalából

Írta és fotók: Gulyás Attila

A cikk először 2018 februárjában jelent meg.

Kapcsolódó cikkeink:

Rejtett vadon a Bakonyban

Vaskeréken a Bakonyon át - A Cuha-völgyi vasút

Őserdő a Bakony szívében - Burok-völgy