Naszály, a Dunakanyar mostohagyereke
Vác sasbérce a mészkőbányája által megcsorbított Naszály, melynek peremszikláiról több helyen csodálatos panorámát élvezhetünk.
A Naszály távolról is szembetűnő tömbje a Dunakanyar mostohagyereke. A Duna bal partján való elhelyezkedése miatt kissé távolabb esik a legfrekventáltabb turistacélpontoktól, pedig három irányból is megközelíthető. A naszályi túrák legnépszerűbb kiindulópontja a Szendehely-Katalinpusztai Kirándulóközpont, ahol a Gyadai tanösvényről Kék kitérővel kapaszkodhatunk fel. A másik két irány: Vác-Gombás pihenő és Kosd település felől vezet.
Ez alkalommal az utóbbit választottuk, ezért Kosdra autóztunk. A katolikus templom mellől indíthatjuk a kört, ahol könnyedén parkolhatunk is. Az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom története a 13. századra vezethető vissza. Az átlagos falusi templomoknál díszesebb, nagyobb épület a kegyúr gazdagságát tükrözte.
A tatárok által megrongált templomot többször építették újjá az elkövetkező századokban, mígnem az 1900-as évek végén megtörtént a műemléki helyreállítás.
A kellemes templomkertből a hármas jelzésű turistaúton távolodtunk a lakóházaktól, majd a zöld körtúra jelet követve érkeztünk meg a Bánya-völgybe. A Kosdi pihenőnél még megigazíthatjuk a bakancsunkat, az emelkedő miatt nem árt egy bokát jól tartó lábbeli. A jellegtelen erdőben körülbelül tíz perc alatt érjük el a Bányász-emlékművet. A kopjafákkal ölelt kőoszlop az 1931-es bányaszerencsétlenség áldozatainak állít emléket.
A francia tulajdonú kosdi szénbánya nagy kitermelése és a vasútállomásig kiépített szénszállító pálya ellenére sem tudott gazdaságosan működni, ráadásul a folyamatos vízbetörések miatt veszélyes is volt. A fokozatosan emelkedő, kőből kirakott széles úton kényelmetlen a haladás. A balról leágazó sárga keresztnél dönthetünk a kör irányáról.
A Kékhez társuló zöld jelzést választva délkelet felől kezdtünk kapaszkodni a hegyre. Az egyre combosabb emelkedőn eszembe jutott, hogy előző látogatásunk alkalmával, a Vác felől induló sárga háromszöget még keményebbnek találtuk. A rövid szakaszon megtett majd 200 méteres szintkülönbség miatt jól jön a Kopasz-tető kínálta pihenési lehetőség. A meredek sziklatetőről előttünk hever a Cserhát, Börzsöny, távolabbról a Mátra hullámzó vonala.
A Násznép-barlang letérőnél hezitálva vágtunk neki a 100 méteres csúszós, sáros lejtőnek. A jól karsztosodó mészkőhegy harmadik legnagyobb barlangja a régészeti leletek ismeretében ősidőktől fogva ismert. A nagy mennyiségben talált edénymaradványok vezettek az elnevezéséhez is, utalva arra, hogy „nagy lakoma lehetett” valaha termeiben. Az ösvény bal oldalán lévő Sárkány-gödörnek csak a „száját” láthatjuk, ide bekúszni nyilván veszélyes.
A Naszályra vezető utolsó kaptató sem könnyebb, amikor már azt hisszük, hogy itt már nincs feljebb, ott is további emelkedő vár. A csúcson lévő elhanyagolt vasbeton geodéziai toronyba balesetveszély miatt tilos felmászni. A hetvenes-nyolcvanas években több ilyen földmérő torony épült, mára ezek szerepüket vesztették. Az újrahasznosítás remek példájával élen jár a börzsönyi Csóványos, melynek geodéziai tornyát 2014-től hivatalosan is kilátóként használhatjuk.
A naszályi torony kilátását csak elképzeltük, és tovább siettünk a metsző szél elől menekülve. A Kék lejtő sártengere nem adta könnyen magát, így a még befagyott vaditató tóig nehezebb volt az ereszkedés, mint a hegyre felfelé. A kék háromszög jelzést keresve azon sétáltunk ki a Látó-hegy felejthetetlen ormára. Mivel a Naszály csúcs benőtt, panorámával nem szolgál, cserébe a Látó-hegy nyújt kárpótlást. A természetes sziklás kiszögellésen egészen különleges szögből tekinthetünk szét. Alattunk Vác házai, szemben pedig a Dunakanyar magaslatai, a Budai-hegyek és a Visegrádi-hegység vonulata uralja a látóhatárt. A peremről kitekintve érthetővé válik a hegytömb elnevezése.
A különleges pihenőhely mágnesként vonzza a turistákat, a kedvezőtlen időjárás ellenére is kisebb tömeg gyűlt össze a kereszt körül.
Pár perces merengést követően, kerülve a tömeget, a sárga kereszt délkelet felé vezető ösvényére tértünk át. A Naszály alatt oldalazó szélesebb szekérúton jobbról, a fák közül még kilátás is sejthető. Egy-egy ritkásabban benőtt szakasznak egészen panorámaút „feelingje” van.
A Nagybánya-kőként említett Naszály-hegyi bányát az 1680-as években nyitották meg. Az itt kinyert úgynevezett Hárs-hegyi homokkövet építő és díszítő kőként használták. Vác és a környező települések épületein is tetten érhetőek. A bánya látványos sziklafalát semmiképpen se hagyjuk ki, a rövidke kitérő érdekesnek fog tűnni. A következő kanyar hasonló bányászati látványossága a Pádimenton-kő.
A Duna fölé sasbércként emelkedő Naszály a Duna-balparti rögök legmagasabb és egyben legjellegzetesebb hegye. Természetföldrajzi értelemben a Cserháthoz sorolják, bár földtani felépítése nagyban eltér a vulkáni kőzetekből is álló főtömegétől. E besorolás szerint a dachsteini mészkőből felépülő Naszály a hegység legnyugatibb és egyben legmagasabb tagja: fő csúcsa 652 méter magas, de a kisebb csúcsai (Szarvas-hegy 562 m, Látó-hegy 534 m, Kopasz-tető 527 m) is magasabbak a Dunakanyar ismert kilátópontjainál.
A helyi, pados elválású mészkövet népiesen naszályi márványnak nevezték, és az egykori püspöki uradalmi területen lévő kőfejtőben bányászták az 1800-as évek közepén. Kőfaragói főként járdalapként hasznosították, mely magyarázatul is szolgál a kőfal elnevezéséhez. (padimentum - padló) A sárga kereszt turistaút utolsó szakasza letér a jól járható panorámaútról, és az erdőbe vezet. Úttalan utakon értünk vissza a Bánya-völgyi elágazódásba, ahonnét a már ismert kikövezett úton csorogtunk vissza Kosdra.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
