A szállásunk Koscieliskóban volt, a völgy bejáratától pár száz méterre, így a szombati túránk nem is vezethetett máshova, mint az Ornak menedékházhoz. Az időjárás sajnos kicsit megviccelt minket, mert szombaton délelőtt úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Biztosan a húszas éveim elmúlását siratta ő is.

1 / 11

Kora délutánra viszont szerencsére normalizálódtak a körülmények, így 3 óra körül tudtuk megváltani a belépőjegyünket a völgy bejáratánál, aztán elindultunk túrázni. Az Ornak menedékházhoz végig egy széles, murvás úton vezet a zöld turistajelzés, amit el sem lehet rontani, ha az ember nem szeretne kalandos kitérőket tenni, amivel színesítheti az egyébként nem sok kihívással járó, de természetesen meseszép útvonalat. Nálunk több alternatíva is szerepelt a listán a túra tervezése során, a Krakkói-szurdok, a Sárkány-gödör és különböző barlangok, de a késői indulás és az idő szűkössége miatt végül csak egy kitérő fért bele az útvonalba, ami nem más volt, mint Útvesztő-barlang (Mylna Jaskinia).

2 / 11

A völgyben sétálva láthattuk azt is, ahogy a juhászok estére beterelik a bárányokat a karámjukba. Igen, az a rengeteg bárány mind befért, abba a (szerintem) nem túl nagy karámba... A bárányshow és a karám közelében lévő bódéból vásárolt meleg juhsajt elfogyasztása után folytattuk a sétát a völgyben. A zöld jelzésű turistaút végig hatalmas hegyekkel szegélyezve vezet a lustán kanyargó Koœcieliskoi-patak mellett. Ahogy egyre beljebb haladunk a völgyben, úgy kerülnek a fenyővel sűrűn benőtt hegyoldalak és az égbe törő, néhol már havas hegycsúcsok is egyre közelebb hozzánk.

3 / 11

Nagyjából egy órányi sétára a völgy bejáratától, ahol már egész közel érezhetjük magunkhoz a természetet, és egyre sűrűbb erdő vesz körül minket, jobbra találjuk a barlangokhoz vezető piros és fekete jelzésű útelágazást. Itt vált ketté a kis csapatunk, ugyanis a barlangtúrát már csak hárman vállaltuk be a társaságból, a többiek inkább a menedékház melegét és a forró húslevest választották.

4 / 11

A felfelé vezető út első szakasza elég meredek, láncokkal biztosított, ami engem majdnem el is ijesztett, szóval tanakodtunk kicsit, vajon kell-e ez nekünk és biztonságos-e. De mivel többen mentek felfelé és jöttek lefelé, így elindultunk mi is. Gondoltuk, mi baj történhet, ha más megcsinálja, nekünk is menni fog. Szerencsére mindössze pár métert kell így megtenni felfelé, utána romantikusan kanyargó, lépcsős, köves út vezet pazar kilátással fűszerezve egészen a barlangokig.

5 / 11

Végig a piros jelzést követtük, ahogy haladtunk felfelé, és útközben benéztünk a Jaskinia Obłazkowa, vagyis kitérő gödör névre hallgató barlangba is, majd attól nem messze találtuk meg az Útvesztő-barlang (Jaskinia Mylna) bejáratát.

6 / 11

Itt tábla jelzi, hogy a barlang egyirányú (és nagyon hosszú), szóval jól gondolja meg az ember, hogy be akar-e menni, mert ha belevágott, nincs visszaút. Az utazás előtt kicsit utána olvastam a barlangoknak, és be kell valljam, a képek alapján, amiket találtam, kicsit azért tartottam tőle, hogy jó ötlet-e kipróbálni a barlangászkodást. Mindenesetre fel voltunk szerelkezve fejlámpával, elemlámpával és esőkabáttal, így ismét arra jutottunk, hogy nagy bajunk csak nem eshet. A leírások alapján különösebb képzettségre nincs szükség a túrához, mindössze arra figyelmeztetnek mindenhol, hogy világító eszköz mindenképpen legyen nálunk, mert a hegy belsejében értelemszerűen sötét van.

7 / 11

A barlang eleinte elhiteti velünk, hogy kedves, tágas és nem túl nagy. Csodálkoztunk is, hogy vajon miért olyan koszosak az emberek, akik innen jöttek lefelé. Néhány méter megtétele és a csodás kilátásban való gyönyörködés után viszont rájöttünk, miért is kapta az útvesztő nevet. Az első meglepetés akkor ért, amikor egy olyan alacsony réshez érkeztünk, ahol jóformán csak hason csúszva, de legalábbis négykézláb, majdnem fekve lehetett csak átjutni. Amikor ezt megláttuk, elég erőteljesen elgondolkoztunk rajta, hogy megfutamodunk, és inkább visszasétálunk a völgybe. De a csapatszellem és az önfejűség (na meg az előttünk haladók) arra sarkalltak minket, hogy legyünk bevállalósak, és csináljuk meg. Így miután megszavaztuk, hogy visszafordulunk, teljesen logikusan mégis belevágtunk a kalandba.

8 / 11

Szerencsére a hason kúszós rész nem volt túl hosszú, mindössze 1-2 méter. Igazából pont annyi, hogy el tudja riasztani az embert, ha nem túl határozott. Leguggolva ugyanis pont nem látszik a szakasz vége, és azt hihetjük, hogy végig így kell majd haladnunk. Ezután már inkább csak maximum olyan részek következtek, ahol guggolva, törpejárásban lehetett közlekedni, de hason csúszásra nem volt szükség.

A barlang neve tényleg találó, ugyanis nagyon figyelni kell, merre megyünk, nehogy eltévedjünk. Több alakalommal is előfordult, hogy keresnünk kellett az elágazásban, merre van felfestve a piros jelzés. A legfélelmetesebb rész azt hiszem, az volt, ahol egy nagy szakadék mellett láncban kapaszkodva kell végigsétálni. Én itt elő se mertem venni a telefonom, hogy akárcsak egy képet is készítsek.

Nem tudom, mennyi ideig tartózkodhattunk a hegy belsejében, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, és alig vártam, hogy kiérjünk. Nem volt bennem rossz érzés, de a tudat, hogy nem vagyok vele tisztában, meddig tart még a sötétség, kicsit frusztrált. Megnyugtató volt azonban, hogy voltak előttünk és utánunk is más turisták, így nem aggódtunk afelől, hogy bajunk lesz. Nagyon örülök, hogy végül nem futamodtunk meg, mert klassz élmény volt így végigjárni egy barlangot, és mindhármunkat különösen nagy elégedettséggel töltött el, hogy megcsináltuk.

9 / 11

Annyi biztos, hogy fejlámpa, és vízhatlan ruházat nélkül nem érdemes nekivágni ennek a kalandnak, de ezeken kívül másra, például előképzettségre tényleg nincs szükség. Előnyt jelent továbbá, ha nem túl nagy a táskánk, vagy leginkább, ha mi magunk is kicsik vagyunk. Hátrányos helyzetből indulnak viszont, akik nem szeretik a szűk, bezárt helyeket és a sötétséget. A barlang kijáratánál viszont a völgyre néző mesés panoráma fogad minket, ami maximálisan megkoronázza a kijutás örömének euforikus élményét.

10 / 11

Innen szintén egy kövezett, keskeny kis úton juthatunk vissza a völgybe, és valamivel hátrébb bukkanunk ki a zöld úton, mint ahol elindultunk felfelé. Innen már csak körülbelül 30 percnyi séta választ el minket a finom húslevestől, a hideg sörtől vagy a forró teától, és a menedékház kellemes melegétől.

11 / 11

A túra időtartama: kb. 4,5 óra (a menedékházig kb. 1,5 óra alatt tettük meg az utat a zöld jelzésen, plusz 1 óra kitérő volt az Útvesztő-barlang a piros jelzésen)

A túra hossza: kb. 12 km
Szintemelkedés: kb. 250 m

Szöveg és fotók: Bubcsó Tímea

Bubcsó Tímea blogját ide kattintva böngészheted.