Egyik nap délután, megcsörren a telefonom. Garancsi István, a Természetjáró Szövetség Elnöke hív és gyors tanácsot kér tőlem, hogy merre induljon kerékpározni a Bükkben.

Mert éppen itt van, és szeretne valami kellő fizikai kihívást és látványilag is sok szépet tartalmazó jelzett útvonalat végigtekerni. Persze nekem rögtön beugrik számtalan szebbnél szebb útvonal, de a jelzett kerékpáros útvonal szóra kissé megtorpanok.

Futnak a fejemben az emlékképek, a több mint százezer Bükkben megtett kilométer kapcsán, de valahogy ebbe a jelzett kerékpárút fogalomba csak ürességet találok. Homályosan beugrik pár itt-ott látott jelzés, de sehogyan nem tudnám őket egy vonalra felfűzni.

Persze lehet az is gond, hogy a túrázó, vagy a futó gyalogos szemével szűrtem eddig főként a kilométereket, de azért ez nem lenne szabad, hogy elbizonytalanítson.

 

No, akkor egy kis segítség gyanánt, rákeresek az interneten található útvonalakra. Nem sok infót találok, ami van az is hiányos vagy nem éppen friss és aktuális. Valahogy kivágom magam Istvánnál olyan félig megoldással, mert hát „bükki emberként” mégsem mondhatom azt, hogy szép, látványos és jelzett kerékpáros útvonalat most úgy hirtelen nem is tudok ajánlani…

Mert útvonalat, kört, ismerek ezer fajtát, de kerékpárosként jelzettet már alig-alig… Pedig tényszerűen ismerhető, hogy a Bükkben található zöld, sárga, kék és piros színű kerékpáros jelzés. A jelzett utak hosszúsága azonban teljesen ismeretlen. István közben nekivág, de pár óra múlva újból hív, hiszen sikerül jól eltévednie. Valahogy útba igazítom, de később újból és újból megismétlődik az eset. Szerencsére szép vidéken karikázva történik mindez, és így nem mérgelődik túlságosan az elkavarások miatt.

 

Nem hagy nyugodni a Bükk ismeretével kapcsolatos apró kudarcom, másnap tüzetesebben keresgélni kezdek. Persze találok jelzett kerékpáros utakat a turista térképeken, (csak az újabb kiadásokban) de hogy melyik honnan hová tart, milyen hosszú és milyen nehézségű, arról már szinte semmilyen információ nincs. Sőt ezek a kis kerékpáros piktogramok szinte teljesen beleolvadnak a turista térkép vonalaiba így hát ember legyen a talpán, aki eligazodik rajtuk. Áttekinthetetlen és felfoghatatlan az egész. Létezik ugyan egy olyan térkép verzió, amin a jelzett kerékpáros útvonalakat külön is bemutatják, de ilyet több napos utánjárás után sem tudtam szerezni a városomban…

 

Na, akkor marad a „cserkész ösztön”, és a gyalogosan megszerzett tapasztalatok. Elhatározom, hogy olyan „lájtos” laikusként végigkerékpározok egy olyan” jó ebéd előtti étvágygerjesztőnek” számító, úgy 40 kilométerre saccolt útvonalat. Semmi kalózkodás, fegyelmezett és tudatos túrázóként, csak az arra jelzett útvonalon haladva. Így hát megkeresem a házunkhoz legközelebb eső kerékpáros túrajelzést, és azon egy városszéli autó parkolót választva kiinduló és érkező pontnak. (körtúrát szeretnék)

Úgy tervezem, hogy helyismeretem lévén a lehetőségekhez mérten a legtöbb szépséget és látnivalót gyűjtöm össze, miközben csak a jelzett kerékpáros utakat használom.

 

 

Hát nem volt könnyű a dolgom.
Hamar rátaláltam egy jelzésre, ami a Bükk felé indult, sőt szerencsésen egy másik jelzés is becsatlakozott ebbe, egy másik irányból. Ez alapján az ezen megyek-, azon jövök lehetősége máris megteremtődött. Csak el kell dönteni az irányt. Gyors tájékozódás a gyalogos térképen és aztán hajrá, már tekerek is felfelé. Minden szép, de meglepetésként ér a kereszteződésekben található jelzéshiány. Sok esetben teljesen meg kell állni, hogy lássa az ember a követendő útirányt. A nyíl kialakítású jelzés ilyen helyeken alig-alig. Bezzeg egy-egy faluban, vagy lakott területen, vagy egyenes aszfaltozott kereszteződés nélküli útrészen van jelzés bőven. .. Számomra mégis a legnagyobb talány az, hogy melyik színű jelzés honnan hová tart, mikor vált és ágazik ki más színű jelzésként, és mi alapján merre is forduljak akkor. Olyan az egész, mintha egy labirintus játékban szeretném a végcélt elérni.

Bevetem minden tudásom és tapasztalatom.

 

 

Érzés és ösztön szerint váltok jelzésről jelzésre. Közben figyelem a távolságot és az idő múlását.

Van elképzelésem a követendő útvonalról, de ennek ellenére a tervezett táv felét elérve kénytelen vagyok visszatérő pályára állni.

Sikerül is szépen. Csak hát kerékpárral más minden, mint gyalog.

Olyan helyen megyek lefelé, amin optimálisabb lenne fölfelé mennem, és ott megyek fel, ahol lefelé nagy élmény lenne a gurulás. Szétrázott kézzel és vesével tanulom meg, hogy nem mindegy az útvonal abszolválási iránya… Szóval könnyebb az élet, ha van az útvonalunknak ajánlott iránya, és bölcs az, aki ezt betartja.
Távolságot mutató útjelző táblákról persze már álmodni sem merek. Mint ahogy egy adott helyről történő kör, vagy céltúra megjelenítésről sem.

 

 

Így viszont van most a felfedezés és a kaland gyakran kellemetlen sokasága, amit a szegény kerékpáros kénytelen elviselni. Mert vagy elviseli és alkalmazkodik hozzá, vagy úgy elmegy az egésztől a kedve, hogy nem teker ismeretlen útvonalon többet.
Alább találjátok a bejárt útvonal rövid leírását, szerkesztve és kiegészítve némi fotóanyaggal. Egynek ez is jó, de még jobb lenne, ha lenne több, sok, sőt az egész Bükk tematikusan megvolna. Lemérve, feldolgozva, rendszerezve, ami alapján bátran neki vághatunk. Remélem közben a jelzések és a táblák is a helyükre kerülnek…
 

Érdekes ez a kerékpáros turizmus.

Jól ismerem a Bükköt, de most mégis úgy éreztem maga, mint ahogy egy nagy sikerű film szereplője mondta: „Nem értek a gyémánthoz. Antwerpenben terem?”…

 

 

Helyszín: Miskolc, Mexikóvölgy bejárata-Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt-Lófő-tisztás-Hór-völgy-Hollóstető-Bükkszentkereszt-Fehérkőlápa-Papírgyár-Miskolc, Mexikóvölgy bejárata
Táv: 40400 méter
Szintemelkedés: 827 méter
Idő: 3-4 óra (túrázgatva)
Nehézség: könnyű-közepes, rázós, köves szakaszokkal, de tolós szakaszok nélkül. MTB ajánlott.
Aszfalt/köves, makadámút arány: kb. 2/3-1/3 arány.
Track: connect.garmin.com/activity/342264549
A völgy bejáratánál lévő kavicsos parkolótól indulunk a piros kerékpáros jelzést követve. A völgyben végig emelkedve jutunk el először Bükkszentlászlóra, aztán tovább, miközben 4.5kilométernél becsatlakozik a sárga jelzés.

 

Innentől már ezen folytatjuk az utunk és végig emelkedve a 9. kilométert után érkezünk fel Bükkszentlászlóra. A falu elején a sárga jelzés jobb és baloldal irányába letér, de mi kövessük a faluba bevezető utat. Leérve a falu aljába balról becsatlakozik a sárga jelzés. Mi feltekerünk a meredek falubéli emelkedőn, amíg a tetején a zöld jelzésbe be nem csatlakozunk. Ezen balra fordulva kiérünk a híres Lófő tisztásra.

 

A 14. kilométerünket elérve az aszfalt útról jobbra térünk a zöld jelzést pirosra váltva egy makadám útra. Szép réteken és rázós úton gurulunk további bő másfél kilométert, majd újból aszfaltosra vált az utunk. Itt már a gyönyörűséges Bodzás-réten gurulunk lefelé a Hór-völgy irányába.

 

A 17. kilométerre el is érjük azt és itt az aszfaltozott útról jobbra fölfelé kanyarodunk.(piros és kék kerékpáros jelzés) Az esőzések által kimosott makadám úton emelkedünk egészen Hollóstetőig. Itt, elérve az aszfaltozott Eger-Miskolc közutat, azon jobbra, majd újból jobbra fordulunk Bükkszentkereszt irányába most már a zöld jelzést követve.

 

Pár kilométer múlva visszaérünk a faluba, és ismét a sárga jelzésen (amin fölfelé is jöttünk) legurulva annak aljába. Itt viszont most jobbra kanyarodunk és végig enyhén emelkedve, elhagyva a falut, a sárga jelzésen haladva felérkezünk a falu felső végéhez.

 

 

Itt szembe egy makadám útra térünk és a falu szélét követve ezen haladunk tovább.(marad a sárga jelzés) Szép kilátással övezve először az Áfonyás-réteken gurulunk át, majd hamarosan a Fehérkőlápa turistaház következik.

 

Innen döntően lejtős és elég rázós makadám úton ereszkedünk le Miskolc határáig, ahonnan már aszfaltozott úton tudunk a városban haladni. A városba való leérkezés után pár száz méterrel a sárga jelzés balra élesen elkanyarodik, így mi innentől a már becsatlakozó zöld jelzést követve juthatunk vissza a Mexikó-völgy bejáratához, ahonnan a túránkat kezdtük.

 

 

Az egész túra teljesítése igényel kellő fizikai és kerékpáros felkészültséget, de mivel a nyomvonal jellege nyolcas alakú, ezért fáradság esetén, Bükkszentkereszten le tudjuk rövidíteni a távolságot.

Szép, sok látnivalót és kellő fizikai kihívást rejlő útvonal.

Esőben, és rossz időben is teljesíthető…

Jó kerékpározást, jó túrázást!