A 9.07-es vonattal indultam a Nyugati pályaudvarról, majd Vácon átszálltam a kis Bzmot „tömdödömre” Nógrádig. Ott az első utam a várba vezetett egy fotózásra. Belépő, pénztár nincs, nyugodtan fel lehet menni bármikor. Éjszakára ki szokták világítani a várat.

1 / 19

A vasútállomástól a kék L jelzés visz fel egy sétányon, majd utcácskákon át a vár feljáró útjáig. Lent, a vár tövében Béla bácsinál enni is lehet. (Mi kihagytuk, mert éppen zártkörű rendezvény volt az iskolai ballagás napján.) A vár bejárata mellett a hét vezér fából kifaragott mása áll. A vár területe igazából egy nagy rét, ennek a szélén lehet körbesétálni. Remek a kilátás innen Nógrádra és a környékre több irányban is.

A vár megtekintése után lejöttem a hegyről, és a szemközti utcán átsétálva elmentem az evangélikus templomhoz. Pont dolgoztak az udvarban, így volt, aki a kedvemért kinyissa a kaput.

2 / 19

Ezután összetalálkoztam Gyurival, aki a túratársam volt másnap délutánig. Együtt bekukkantottunk a katolikus templomba is.

3 / 19

Ezután visszasétáltunk a vasútállomás felé, majd a sorompótól induló Kossuth utcán hagytuk el Nógrádot. A pálinkafőzdénél kellett balra menni. Egy tisztásra kiérve elszakadtunk a jelzéstől. Egy nagy fán van egy „kék balra” jelzés, itt ne menj el a rét tetején futó kerítés, fák (és méhkaptárak) felé, hanem a nagy fa (és a trágyahalom) melletti gazos ösvényen menj be a fák közé. Az út lefelé tartott, míg el nem értük a patakot. Itt a hatalmas sár miatt lementem inkább a patakhoz, és pár kő összehajigálásával csináltam egy átlépőt.

A patak után rögtön kereszteztük a vasútvonalat, majd elhagytuk a kék kereszt jelzést. Innen lényegében végig emelkedett az út. A Kis-Kő-hegy nyergének elérésekor már kopárabb, ritkább erdőbe értünk. A kék háromszög és a kék bélyegző jelzéseknél csak pár lépést kell kitérni a kis faházikóhoz, itt van a Lokó-pihenő, remek kilátással Szokolya felé, balra a visegrádi Duna-szakasszal a távolban. A pihenő Ispánovity Márton indítványára a Lokomotív Turista Egyesület alapításának 60. évfordulójára Zsuffa Kálmán építészmérnök tervei alapján épült közadakozásból és az egyesület pénzéből 2009-ben.

4 / 19

5 / 19

Bélyegeztem, leültünk enni-inni, aztán mentünk is tovább, miután egy színes, farkát vesztett gyíkot is sikerült lencsevégre kapni a pihenőnél.

6 / 19

Mivel a Lokó-pihenő egy magaslati kilátópont, innen értelemszerűen lefelé folytatódott az út, amelyet Vizkelety Lászlóról neveztek el. Az úton figyelni kell, mert többfelé vannak leágazások a „megszokott” ösvényről, szekérútról. A kék kereszt elérése után fiatal, sűrű szálerdőben sétáltunk, helyenként szenvedve a sártól - de azért nagyobb baleset nélkül megúsztuk. Ahol leértünk egy patakhoz, átkeltünk rajta, és már ki is tértünk az úton jobbra Magyarkút felé. Az Irma forrás mellett van egy vendéglő, ami ambivalens érzéseket hagyott bennem: az adag bőséges volt, de csak nehéz, magyaros kaják vannak. A mobilvécét pedig jobb nem is említeni. Az étterem bejáratánál van bélyegző, akkor se feledkezz meg róla, ha nem ülsz be enni-inni. A bejárat melletti Irma-forrásnál a vizespalackot is meg lehet tölteni.

7 / 19

8 / 19

Visszatértünk a Kékre. Innen a patak medre mentén visz az út jó hosszan a völgyben. Nekünk ez jókora sarat jelentett az úton. Ahol három pad tűnik fel balra, ott van az Aranyos-kút, itt megint lehet palackot tölteni.
Idővel egy hosszan elnyúló tisztás váltotta a sűrű erdőt. Itt már figyelni kell, mert a jelzés egyszer csak letér jobbra a szekérútról. A patak felett fahídon (pallón) átkelve jobbra kell kanyarodni, a kerítés mentén emelkedve. Fent, a tisztásra kiérve egy vadászles után kis kápolnát találtunk.

9 / 19

10 / 19

11 / 19

Ezután beértünk a falu első házai közé. A Mező útra balra, majd ennek a túlsó végén, a keresztnél jobbra kell kanyarodni. Amikor kiérsz a forgalmas 2-es útra, a templommal átlóssal szemben találod a Szepi Fogadó jókora épületét, ennek a sarkán, a bejáratnál van a bélyegző.

Itt nem ültünk be, mert már kezdett későre járni. A fogadó oldalában nyíló utcán vitt le a jelzés. Az út alján (elágazásoknál figyelni kell!) egy 1830-as Nepomuki Szent János szobor akadt még az utunkba, majd egy új kerékpárútra „tévedtünk rá” egy fantasztikusan kifestett régi ház mellett. A szállásunk a katalinpusztai diáktáborban volt, odáig kellett kisétálnunk. A diáktáborban egy 2 fős faházat foglaltam, de végül a tanári főépületben kaptunk egy szobát. Így a reggelinél vagy száz tányérból válogathattunk, és a tanári zuhanyzót is használhattuk. Micsoda exkluzivitás!

Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.

Az OKT 18. szakasza: