Noszvaj, a Bükk „Fürede”
A Bükk déli kapujában, a Kánya-patak völgyében fekvő, értékekben gazdag Noszvaj Eger és Bogács méltó turisztikai vetélytársa. Ami a gyöngyösieknek Mátrafüred, az az egrieknek Noszvaj. Vendégszerető, hagyományait őrző közössége, látnivalói, ízei és főleg természeti környezete felejthetetlenek.
Az utóbbi időben számos olyan látványos kirándulóhelyen jártunk, amelynek kiinduló települése látnivalók tekintetében önmagában nem állta volna meg a helyét. A bükkaljai Noszvaj nem tartozik ezek közé, túrabakancs nélkül is érdemes idelátogatni. Természetesen ezúttal is a túrát preferáltuk, de levezetésképpen Noszvajon is szétnéztünk. A Felsőtárkányra átvezető változatos körtúránk hozta a tőle elvártakat.
A Bükk déli lejtői, Noszvaj jelenlegi területe régészeti leletek alapján már az őskorban lakott régió lehetett. Az első írásos dokumentuma az 1200-as évekből való. Neve a Noszvijj latin eredetű szóból származik, melynek jelentése a „mi falunk”.
Az 1930-as évektől kezdve az egri turistaegyesület tette kirándulóbaráttá a patakvölgyet, az Attila-forrás környezete megújult.
Síkfőkút, hasonlóan a többi ez idő tájt felkapott hegyvidéki üdülőhelyünkhöz, hamar népszerűvé vált. Mátrafüred mintájára Noszvaj-Síkfőkút a Bükk „Füredévé” formálódott. A gátrendszerrel elválasztott kettős tó felső részét – melyen jelenleg rekonstrukciós munkát végeznek – csónakázásra, vízibiciklizésre használhatjuk, míg az alsó tó a horgászok paradicsoma. A környéken fakadó kilenc forrás vize tölti fel a felső tavat, melynek első tagja a hatalmas tölgy alatti Szent Imre-forrás.
Noszvaj egykori birtokosa, a Galassy család jóvoltából ezek a források 1867-től foglalásokat kaptak, és a család tagjairól nevezték el őket. A kutak felfűzése egy túrává nem új keletű ötlet, már 2008-ban indult túramozgalom ilyen céllal. Tíz évvel később a település is meglovagolta ezt a témát, és létrehozta a Forrástúra tanösvényt. Több távon végigjárva rejtvényeket is oldanak meg a résztvevők, majd teljesítményüket jelvénnyel jutalmazzák. Ez a program is része a község szerteágazó kínálatának. A vendéglátók célja, hogy az ideérkezőket ne csak az egyedülálló földrajzi környezet ragadja magával, hanem a szabadidő színes eltöltésére is ötleteket adnak.
A Hotel Síkfőkút – egykori turistaház – melletti parkoló volt túránk kiindulópontja. A Kánya-patak mentén, a Bükkös-völgyben indultunk neki északnyugat irányban.
Az Attila-forrás környezete idilli pihenőhely. A forrás és a kis tavacska maga is számos természeti látnivalóval szolgál.
A népszerűségnek ára, hogy hétvégente nem számíthatunk magányra, éppen ezért gyorsan a Cseres-tető irányába tértünk le. A sárga sávtól eltérő nyomvonalon emelkedtünk egyre magasabbra.
A csúcs nagy izgalmakat nem tartogat, de azért egy kis szeletben szerényen ugyan, de a panoráma is megmutatkozik. A túloldalon a Novaji-kunyhóig ereszkedtünk, ahol a piros keresztre váltottunk. Az úgynevezett Zsérci úton található lepukkant épület „az 1800-as években épült, majd 1965-ben újították fel”. A mindenkori erdőbirtokossági gazdák pihenő- és szálláshelyéül szolgált. A Vasbányai-nyeregig hosszabb egyhangú séta következett. Ebben a csomópontban három irány közül választhatunk, mi Felsőtárkányra szavaztunk.
A környéket átszövő tanösvényrendszer egyik szakasza vezetett a Barát-völgyből érkező ösvényre, amelyen a Tárkányi-tó fölötti sziklakiszögellésig sétáltunk.
A Szikla-forrás tetejéről csodálatos rálátást élvezhetünk a tóra, illetve a környező házakra.
A hegytetőn vezető sétány a középkori Kő-közi erődítmény, a Vörös-sánc része. A tanösvény táblái részletesen informálnak a történelmi előzményekről. A tó csak egy rövid kitérőt jelent, ha kicsit ejtőznénk, akkor ez kiváló helyszín a pihenésre.
Minket nem tartóztatott a látvány, inkább délnek fordulva elgyalogoltunk az új Bambara, majd a régi Táltos hotelek mellett. A Felsőtárkányi tanösvényrendszert taglaló táblánál érdemes pár percre időzni, mert jó iránymutatóként szolgál. A felhagyott dolomitbánya tetejére combos az emelkedő, de a feljutóknak szinte 180 fokos panoráma a jutalma. Terveink szerint a bányát délről megkerülve az Arnót-kői tisztás lett volna a következő állomás, de a jelzetlen utat a biztosra cseréltük, és a Vár-hegyre kapaszkodtunk fel.
Fakuló emlékeink között elhalványult a csúcs (ahol már jártunk évekkel ezelőtt), de mire megérkeztünk, már beugrott, hogy miért nem voltak maradandóak a benyomásaink. Kilátás híján nem kellett sokat időzni, némi frissítő után a Kövesdi-kilátóhelyet céloztuk meg.
A Várkúti turistaház közelében ismét egyre több kirándulóval futottunk össze, ebben az elágazásban is sokan választanak irányt. Az öreg tölgyön még a régi útjelző táblát találjuk, árnyas lombja alatt kényelmesen pihenhetünk.
Kirándulásunk utolsó szakasza a Kánya-patak völgyében vezetett. A forrásokkal tűzdelt szélesedő völgy ereszkedik Noszvajig. Egymás után sorakoznak a foglalt források, Vár-kút, László-, István-, Ágoston-, majd végül Attila-kút. A források tipikus karsztforrások, de hozamuk erősen ingadozó. A foglaltakat megilleti a „kút” megjelölés is. Síkfőkútra érkezve tettünk egy kanyart a tavakhoz, majd az Imány-tetőn zártuk a túrát, ahonnét egészen más perspektívában csodáltuk meg a hullámzó vidéket. Noszvaj kihagyott látványosságai a biztosíték arra, hogy ide még bizonyosan visszatérünk.
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
2025.01.17.Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
