Ha egy komplett mecseki túraélményt keresel, akkor van számodra egy tuti tippünk. Nem árulunk zsákbamacskát, kapatatót és technikásabb részeket is tartogat ez a mindössze 15 kilométer hosszú túra, de azt garantálhatjuk, hogy a fáradság nem marad jutalom nélkül. A kérdés csupán az, mit is akarunk kihozni ebből a Pécset Orfűvel összekötő útból, amit rövidsége ellenére mi hálózsákkal jártunk be, azzal a szándékkal, hogy még teljesebb mecseki ingereket szerezzünk. A Pécshez tartozó Magyarürögről vette kezdetét a kaland, ami egyből a Nyugat-Mecsek egyik legfelkapottabb kirándulóhelyét, a városszéli erdős hegyek közé ékelődött Éger-völgyet tárta elénk.

A Mecsek oldalában
Az Éger-tó mesterséges víztározóját kényelmes sétányon lehet elérni, de a környezet kiépítettsége ellenére is vadregényesnek hat az öreg fák lombkoronája alatt megbújó idill. A völgyben kicsit feljebb érve kiépített forrást, és a komfortos piknikezéshez szükséges erdei bútorokat, tűzrakót találunk, sőt, még egy kis faházikót is, ami nem csupán esőben jöhet jól, ha gyerekes programról van szó. Persze, itt még közel van a város, így ha vadregényesebb táborozási élményre vágyunk, akkor mélyebben kell behatolnunk az erdőtájba.

A zöld turistautat követve kapaszkodhatunk fel az Éger-tető hatalmas tisztására, ahol a tér kialakítása lehetővé teszi a meghitt családi kikapcsolódást: hasonlóan a völgyi pihenőhöz, játékra, sütögetésre itt is lehetőség van. Sajnos a kilátótorony jelenleg le van zárva. Remélhetően hamarosan felújítják, és akkor a városra és a Mecsekoldalra nyíló panorámát is élvezni lehet.

Panoráma út

Az Éger-völgyi-parkerdőben továbbkövetjük a zöld jelzést, de a városias sétányhangulatot itt már szűkebb ösvények váltják. Egy kereszteződésben rátérünk a piros háromszöggel jelölt Panoráma útra, ahol már egy teljesen más arcát mutatja a városszéli Mecsek rengetege. Enyhén emelkedve kanyargunk a Jakab-hegy déli oldalában, kezdetben ligetes tölgyerdőben, később gyönyörű fenyvesben, ami köves környezetével óhatatlanul is más vidékek hangulatát idézik. Nevével ellentétben a Panoráma útról cseppet sem zavartalan a kilátás. A hegyoldal lombjai között csak néhol lehet kitekinteni a Mecsekaljára, illetve a közeli Cserkút és Kővágószőlős házaira, ennek ellenére a szűken oldalazó ösvény varázslatos miliőt áraszt.

Felejthetetlen sziklateraszok

Az ösvény folyamatos, de enyhe emelkedéssel vezet fel a Mecsek egyik legszebb természeti látnivalójához, a panorámás Babás-szerkövekhez, amit eddigi országjárásaim során valami megmagyarázhatatlan oknál fogva még nem kerestem fel. Ezek a hegység peremén magasodó különös formájú sziklák lélegzetelálló látványt nyújtanak a távolba vesző horizonttal. A kihagyhatatlan élményt adó sziklakincs vörös színű homokkő-tömörülés folytán keletkezett, és elképzelhető, hogy hajdanán emberáldozatok színhelye volt: innen eredhet a szerkő elnevezés.

A Babás-szerkövek anyaga triász időszaki kavicsos, keresztrétegzett homokkő (Jakabhegyi Homokkő Formáció), amely kőzetszemcséit kova cementálja össze. A rétegsor keményebb, ellenállóbb rétegét az erodáló erők nem tudták, illetve tudják olyan gyorsan pusztítani, mint a „puhábbakat”, ennek köszönhetően alkotta meg a természet ezeket a bizarr alakú sziklákat.

Miután erőt gyűjtöttünk az előttünk álló meredek, sziklás felmenethez, következhetett a Zsongor-kő természetes páholyt engedő sziklaterasza, ami szintén a Mecsek egyik kihagyhatatlan jelképének számít. Útközben többször is megálltunk megcsodálni a Jakab-hegy déli oldalát felépítő homokkő szemet gyönyörködtető rétegformáit, valamint az itt látható kőfejtő bámulatos sziklaudvarát.

A Zsongor-kő páholya
Eme bámulatos sziklakiszögellést a tériszonyosok örömére korlát biztosítja. A hely nevét egy legenda is magyarázza, mely szerint Zsongor párjával együtt menekült a törökök elől, amikor erre a lapos kőre érkeztek. A lóháton ülő legény a szorult helyzetben megsarkantyúzta az állatot, hogy az inkább a halálba ugorjon velük együtt, semmint hogy a törökök foglyaivá váljanak.

Ez a látványos, földmozgása következtében féloldalasan kibillent vöröshomokkő-terasz is hosszú percekre lekötötte a figyelmünket. Kevés ilyen látványos hely van hazánkban, amit mondhatni vétek kihagyni egy nyugat-mecseki felfedezőút során. A teraszra kivezető ösvény mellett találjuk a Remete-barlang egykori bejáratát, amit 2006-ban omlás zárt el. Több forrás szerint egykor valóban remeték lakták ezt a feltehetően mesterségesen tágított sziklaüreget.

A Jakab-hegy platóján
Az újabb panorámát megcsodálva visszakapaszkodtunk a Jakab-hegy gerincére, ahonnan a Dél-dunántúli Kéktúra jelzéseit követve értük el a térképen kiszemelt erdei szálláshelyünket. Bár a túra nehézsége, sem a táv nem indokolta a szabadban éjszakázást, mi mégis erre készültünk, tekintve, hogy a Turista Magazin július-augusztusi összevont lapszámában megjelenő nomád szálláshelyeket bemutató rovatunkhoz válogattunk helyszíneket. Egyébként is szeretjük az éjszakai erdő tábortüzes hangulatát, a bivakos túrázás szabadságérzetét, így nem csupán munkáról volt szó, hanem élményszerzésről is. Na, de mi is található a Jakab-hegy platóján, amitől olyan egyedi ez a mecseki helyszín?

Nem csupán a térképen, a terepen is jól kivehető a Jakab-hegy hatalmas, 55 hektáros területet magába foglaló háromezer éves sáncgyűrűje. Ezen az ókori földváron belül találjuk a pálos rend eredetileg 13. században emelt, később továbbépített, mára csupán romként álló kolostorát, illetve a mellette épült zarándok-, illetve turistaszállást.

Szuper nomád szállás
Az általunk éjszakázás céljából kiszemelt építmény a pálosok 1947-ben elkezdett, majd félbehagyott kápolna-, illetve kolostorépülete volt, amit a közelmúltban turistaszállásnak építettek újjá. A festői tisztáson álló tekintélyes épület már az első pillantásra lenyűgözött minket. Megkapó formájával, kényelmes méreteivel, átgondolt kialakításával hazánk egyik legjobb bivakszállását ismertük meg, ahol három szinten hajthatjuk álomra a fejünket, egy igazán egyedinek mondható környezetben. Hogy pontosan milyen körülmények fogadják itt a vándort, arról a Turista Magazin következő számában olvashattok.

A Mecsek sűrűjében
Másnap a kéken folytattuk a túrát a Szuadó-nyereg irányába, keresztezve a vaskori sánc markáns, ugyanakkor elgondolkodtató földművét. Vajon hány ember és mennyi idő kellett a megépítéséhez? Ilyen gondolatokkal trappoltunk az elegyes erdőben vezető széles földúton, ahol a fák lombozata helyenként kilátást is engedett a tőlünk keletre magasodó Misina jellegzetes tornyára. Elértük a Blokkházat, ahonnan a kék kereszten egyből bevehettük volna magunkat a túránk célpontjának számító Szuadó-völgy vadont idéző katlanába, de előtte még kíváncsiak voltunk a térképen is jelzett Cinke-tanya erdei pihenőhelyre. Erre a helyre a kék rom jelzésen tettünk kis kitérőt.

Egykoron itt egy faház állt, amelynek négy építője jelentős szerepet játszott a Mecsek turistatörténelmében és értékeinek megismertetésében. A ház helyén ma egy esővédett pihenőhely, illetve egy kőtömb és emléktábla található. Arra jutottunk, hogy ez a csendes ligetesben megbújó kis táborhely is alkalmas a kintlétre, de a Mecsekben vannak még vonzóbb bivakhelyek is.

Miután visszatértünk a nyeregbe, a kék forrás jelein leereszkedtünk a hegység egyik legszebb völgyszorosába, a meredek partfalakba zárt Szuadó-völgy vadonjába. Mielőtt azonban elértük volna a völgytalpat, még érintettük a bővizű Laci-forrást, ami a közeli táborhely megbízható víznyerőhelyének bizonyult.

Vadonba csöppentünk
Kisvártatva a vadregényes völgy mélyén találtuk magunkat, ahol a kígyózó Orfűi-patakot kísérő ösvény mellett egy nem akármilyen bivakhelyet találtunk. Bár korábbi böngészéseink alapján már volt némi sejtésünk az itt álló épület szabadba csábító bájáról, élőben mégis izgalmasabbnak hatott a kétszintes, sátortetős házikó. Nem csupán egy szimpla esőbeállóról van szó. A Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület praktikus kialakításokkal tették egyedivé ezt a helyet, ami alapvetően a barlangászok kényelmét szolgálja, de bárki más is igénybe veheti, aki betartja a turistaetikettet. Az emeleti rész fapadlója számos fekhelyet biztosít, de az átgondolt kialakításnak köszönhetően függőágyakat is kifeszíthetünk. Van helye a csomagoknak, a táborozáshoz szükséges eszközöknek, van hova felakasztani egy lámpát vagy egy szatyrot, illetve bármit, ami még élhetőbbé teszi a házikót.

Nálunk, ez a Szuadó-völgyi bivak egyből toplistás lett. Nem sok hasonló erdei menedék van hazánkban, ahol akár több napot is kényelmesen el lehet tölteni. Jó állapota jelzi, hogy használói megbecsülik a helyet, ahol akár egy nagyobb vihart is szárazon lehet átvészelni.

Eleinte a völgy aljában vezet az ösvény, ami a Szaudó-barlangot követően felkapaszkodik a meredek partfalba, ahol őserdei hangulatot árasztó bükkösben kígyózik tovább. Aki tavasszal jár erre, annak csodálatos medvehagymatenger fogja kísérni útját, több mint egy kilométeren át, egészen a völgy aljáig. Nyár eleji túránk során nekünk már csupán az elvirágzott, fonnyadt növények látványa és szaga jutott, de mindez semmit sem vett le a völgy természetes varázsából.

Megérkeztünk Orfűre. Két nap alatt mindössze 15 kilométert gyalogoltunk, amely táv szempontjából elég sovány teljesítmény, de maga a túra látnivalók és élmények tekintetében felért egy expedícióval. Akárhogy is gondolunk erre a Nyugat-Mecseket átszelő útvonalra – egynapos séta vagy kintalvós kaland –, bizonyosan mindenkinek maradandó élményt fog nyújtani.