Ezen a csütörtöki napon azonban tejfehér ködben úszott minden, így a panorámából semmit nem láttam, cserébe viszont a köd mesevilággá varázsolta az erdőt. A Fenyőgyöngyétől indultam fel a kéken, majd a zöld kereszt jelzésen áttértem a Guckler Károly sétányra, ahol a Pilisi Parkerdő 2018-ban alakított ki tanösvényt. A Virágos-nyeregnél már a kéken jöttem vissza és a Guckler Károly-kilátót érintve értem le a Fenyőgyöngyéhez.

Séta a ködben

1 / 16

Fotó: Tóth Judit

Múltidézés a tanösvényen

A 3,5 km-es tanösvény fordulója a Virágos-nyeregnél van, addig az út két oldalán 14 tanösvény tábla mellett haladunk el. Érdemes elolvasgatni azokat, mert nagyon érdekes infókat tudtatunk meg a környék múltjáról, földtanáról és élővilágáról.

2018-ban készült el a Pilisi Parkerdő tanösvénye

2 / 16

Fotó: Tóth Judit

Az út végig szintben megy, így nem csoda, ha a kedvelt erdei futóútvonal. Épp ezért most, a járványhelyzet idején inkább hétköznapokon érdemes ide jönni, hétvégi túraként nem biztos, hogy jó ötlet, szűk az ösvény, sok a futó, szóval, nem annyira "járványkompatibilis". Ezen a ködös hétköznap délelőttön azonban nem voltunk túl sokan.

Az Óbuda fölötti hegyoldalban vezető utat Guckler Károly erdőmester elképzelései alapján 1917-18-ban alakították ki, úgy, hogy az végig kb. 370 méteres tengerszint feletti magasságban haladjon. A sétautat 1924-ben nevezték el az egy évvel korábban elhunyt főerdészről.

A Guckler Károly sétány 1927-ben

3 / 16

Fotó: Fortepan

Ki volt Guckler Károly?

Guckler Károly 1882-ben kezdte meg szolgálatát a fővárosban, 1895-ben kinevezték erdőmesterré, majd az Erdészeti Hivatal vezetőjévé.

Akkoriban a budai hegyekben sok helyen szőlőültetvények voltak, például a Guckler-út alatti lejtőkön is. 1882-ben azonban beütött a fioxéra-járvány, és a gyökértetű terjedése nyomán a budai, óbudai szőlők pusztulni kezdtek. Az erdők fogyatkozása már korábban megindult, ugyanis a tűzifát a budai hegyekből szerezték be a város lakói, ráadásul az is gyakorlat volt, hogy a szőlőültetvények talajjavítására az erdők talaját használták. A századfordulón azonban a hétvégi piknikezés, kirándulás egyre népszerűbb szabadidős elfoglaltság lett, és egyre többen fedezték fel a budai erdők értékét.

Erdei kirándulás 1912-ben

4 / 16

Fotó: Angyalföldi Helytörténeti Gyüjtemény / Fortepan

Guckler Károly nevéhez fűződik a tervszerű erdőgazdálkozás beindítása, ennek keretében 1885-1898 közötti években a budai hegyekben 879 hektár kopár területet erdősítettek, melynek java a Hármashatár-hegyet érintette. Guckler főleg feketefenyveseket telepített, amelyek a kopár hegyek extrém viszonyait kibírták, ezektől az erdőktől azt is remélték, hogy alattuk a talaj is megújulhat.

Telepített fenyvesekkel sokfelé találkozni még ma is

5 / 16

Fotó: Tóth Judit

A két világháború aztán ismét nagy károkat okozott a budai erdőkben. A tanösvény egyik tábláján láthatunk egy 1944. áprilisi térképet, amin látszik, hogy a Guckler út környékén szinte teljesen eltűntek az erdők.

A kép az Árpád-híd építésekor készült, 1950-ben. A háttérben látszanak a Hármashatár-hegy háborúban kopárrá vált lankái

6 / 16

Fotó: Nudosó Géza / Fortepan

Ma is sokfelé látni fenyveseket, akár itt, a Guckler út mentén is, de már megkezdődött a fenyőállományok visszaszorítása és őshonos fafajokra történő cseréje.

Gyapjasorrszarvú is élt errefelé

A sétányról 400 méteres kitérővel juthatunk el a Tábor-hegyi-barlanghoz, amit 162 méteres hosszával sokáig a Budai-hegység legnagyobb dolomitban képződött barlangjának tartottak, mígnem 2011-ben innen pár száz méterre meg nem találták a Királylaki-barlangot. Ez utóbbi egyébként egy rejtélyes mesterséges alagútrendszerből, az óbudai gáztározóból ágazik ki. Az 50-es években készült kísérleti létesítmény a földgáz-tárolásra jelentett volna alternatívát, de sohasem használták, léte is sokáig államtitok volt, a nagy nyilvánosság csak a 2010-es évek elején szerzett tudomást róla.

A Tábor-hegyi barlang bejáratát vaskapu zárja el, de a barlangtól jó kilátás nyílik Óbudára és Pestre

7 / 16

Fotó: Tóth Judit

A Tábor-hegyi barlang ebben az őszvégi időszakban – a bent teleléshez készülődő denevérek védelme érdekében – már vasajtóval van lezárva. De az év többi szakában is csak engedéllyel látogatható, csak a 10 méter magas kupolaszerű előcsarnokáig lehet bemenni. A barlang elágazó járatait a mélyből feltörő termálvizek oldó hatása alakította ki. A 30-as években Kadic Ottokár folytatott itt ásatásokat, amelynek során 12 ezer éves emlőscsontokra akadtak, köztük például egy gyapjas orrszarvú csontjaira.

Így nézhetett ki a gyapjas orrszarvú, amelynek csontjait megtalálták a barlangban

16 / 16

Fotó: ДиБгд / Wikipedia

A sétányon tovább haladva hamarosan elértem a Nagy-Farkas-torok mély szurdokvölgyét, amely nevét valószínűleg nem az itt élő farkasokról kapta, a név inkább a völgy vadregényességére utalhat.

Ezt a fura szerzetet az út mellett láttam. Se nem növény, se nem állat, se nem gomba, hanem nyálkagomba

8 / 16

Fotó: Tóth Judit

A sétány mentén két kilátópontot is kialakítottak. Hogy mit lehet innen látni, ahhoz a kirakott képeket és a korábbi emlékeimet kellett segítségül hívnom, most ugyanis csak a tejfehér ködbe nézhettem bele. A város csak a hangjaival ért el hozzám, egy kanyarodó villamos csikorgott, kutyák ugattak, valaki flexelt odalent.

A sétányon kilátópontokat is létrehoztak

9 / 16

Fotó: Tóth Judit

...ahonnan, ha nincs köd, ilyen a kilátás

10 / 16

Fotó: Tóth Judit

Szikla és kilátó a ködben

A Guckler-szikla tömbje sejtelmesen rajzolódott ki a ködből, falán mohák és fodorkák zöldelltek, majd hamarosan elértem egy egykori bányaudvart. Itt dolomit kőpor bánya működött, az innen származó dolomitport súrolóporként használták.

A Guckler-szikla is elég misztikus így

11 / 16

Fotó: Tóth Judit

A tanösvény fordulója a Virágos-nyeregnél van, innen én már másik úton indultam vissza, a kék jelzésen a Guckler-kilátó felé indultam. Ez az egyik legjobb kilátópont a Budai-hegységben, most persze a tejfehér ködben a város helyett csak a legközelebbi fákig lehetett ellátni.

A Guckler-kilátó alapból is különleges, de így még inkább igaz ez

12 / 16

Fotó: Tóth Judit

Budapesten és környékén hétvégén nem könnyű olyan kirándulóhelyet találni, ahol ne lennének sokan. Ezt a túrát is hétköznapokra ajánlom, de akkor, legyen akár szikrázó napsütés, szuper kilátással vagy tejfehér köd, kilátás nélkül, mindenképpen klassz élmény lesz.

A cikk 2020 novemberében jelent meg először.