A pazar formájú homokkőhegyek katlanjába szorult, alig egy évszázada létrejött Arlói-tónak nem csupán a fekvése, a keletkezése is Erdélyt idézi. Mesterséges úton, suvadással, a közeli 338 méter magas Csahó-hegy oldalának lecsúszásával keletkezett. Európában egyetlen másik ily módon kialakult állóvíz van, ez pedig az Erdélyben található Gyilkos-tó.

2 / 20

Fotó: Konfár Tibor

A település határában a 20. század elején élénk bányászat zajlott, minek következtében a Csahó-hegy laza homokkőrétegei elmozdultak, lecsúsztak a völgybe, elzárva ezzel a Szohony-völgy kicsiny patakjának az útját. Az így kialakult völgyzáró gát mögött összegyűlt víztömeg a falu elöntésével fenyegetett, így a vízszint szabályozását már a helybélieknek kellett gátakkal megoldaniuk.

Megközelítése egyszerű, gyalogosan és autóval is, de ha már eljöttünk erre a gyönyörű tájra, érdemes egy rövidebb sétával, de akár egy kisebb túrával is egybekötni a tó felfedezését.

1 / 20

Fotó: Konfár Tibor

Egy kis Erdély Budapesttől alig két órányira

Az Arlói-tó aprócska üdülőházait lassan magunk mögött hagyva, a kék jelzéseket követve egy füves kis dombháton átkelve alig negyedórás sétával, akárha egy másik világba csöppennénk. Tamási Áron regényeinek jellegzetes helyszíne tárul a szemünk elé, szinte hamisítatlan az erdélyi hangulat. Mintha nem is Magyarországon, hanem valahol a Kárpátok koszorújának egyik zegzugos kis völgyében járnánk.

4 / 20

Fotó: Konfár Tibor

A katlan legmélyebb pontján egy 1937-ben állított kőkereszt fogad, melyet Kóczián Gábor és felesége állíttatott a felirat szerint „Isten dicsőségére, a Szentségi Nagy-gyűlés és a Szent István év emlékére”. A kereszt amellett hogy tovább fokozza a hangulatot jellegzetes tájékozódási pont is egyben. A Kohászok útjának kék jelzése egy irányváltással itt kanyarodik fel a Szila-padjának nyerge felé, hogy azon átbukva érje el előbb Somsályt, majd a kohászat egykori fellegvárát, Ózdot. Ha valaki szeret túrázni, érdemes ezt a picivel hosszabb utat is bejárni a környék felfedezésekor.

7 / 20

Fotó: Konfár Tibor

Óbükki tájakon Ózdtól Arlóig

Ózdon túrát kezdeni bizonyos szempontból szürreális élmény. Ha valaki autentikus filmet szeretne forgatni a '80-as évekről, helyszínként keresve sem találna megfelelőbb helyet az ország egykori nehézipari fellegváránál, ahol mintha megállt volna az idő pár évtizeddel ezelőtt. Ózdon és környékén a magyar rögvalóság cukormáz nélküli, valódi, hamisítatlan arcát ismerhetjük meg.

Kapcsolódó cikkek

Óbükk, az ismeretlen föld

Tovább

Az Óbükk hegyei zord időben is lenyűgözőek

Tovább

Ismerőseim legtöbbször nem is értik, miért jövök olyan sokszor az ismertebb, felkapottabb hegyvidékeink helyett erre a környékre túrázni. Nem értik, mikor mesélem, hogy a természeti környezet párját ritkítóan szép, és hogy ennek a tájnak minden gondja és baja ellenére mégis valamiféle különös hangulata van, melyet csak az ért meg, aki fogékony a múltra, él benne a '80-as évek iránti nosztalgia, és nem utolsósorban szeretné egyszer még látni, hogy ez a magára hagyott vidék talpra áll. Erre valljuk meg, sajnos egyre kevesebb az esély. Kitörési pont lehetne a turizmus és a közelben állítólag fellelt gyógyvizek.

9 / 20

Fotó: Konfár Tibor

Ózd utcáit magunk mögött hagyva jól jelzett utakon kapaszkodunk fel a 305 méter magas Bükk-tetőre.

Tiszta időben délről a Mátra bércei zárják a látóhatárt, a Kékes és a Galya-tető jellegzetes tömbjével, északi irányba fordulva pedig – főleg hidegebb őszi és téli napokon – a Magas-Tátra fehér csipkés sziluettje rajzolódik ki Ózd házai felett a horizonton.

11 / 20

Fotó: Konfár Tibor

Somsály felé ereszkedve előbb egy aprócska, ám annál szebb fenyvesbe érünk, majd a falu feletti mezőről újabb pazar kilátást kapunk Somsályra és a környező hegyekre. A települést a felső végén érjük el, melyet a helyiek Rózsadombnak neveznek. Rendezett utcakép fogad, a kedves, kis házak idős lakói szépen rendben tartják portáikat. A völgyben futó főutcán ismét ránk köszön a múlt, az egykori bányászkolóniákra a jellegzetes házak, egy bányászemlékmű és a tető nélkül pusztuló bányásztemplom emlékeztet.

13 / 20

Fotó: Konfár Tibor

A kék jelzéseket követve hamarosan ismét erdőhatárt érünk, egy masszív kapaszkodóval jutunk fel a Szila-padjának nyergébe, ahol nem csupán a kapaszkodás okozta fáradtság miatt érdemes egy szusszanásnyi időre lehuppanni a fűbe.

19 / 20

Fotó: Konfár Tibor

Miután kigyönyörködtük magunkat, lassan leereszkedünk a völgybe, és célba vesszük a közel egy évszázada magányosan álló kőkeresztet, melyen frissen festett kék jelzések mutatják az alig negyedórányi járásra lévő Arlói-tó felé vezető utat. Az utolsó dombhátról visszanézve búcsút veszünk az Erdélyt idéző tájtól, és a festői környezetben fekvő Arlói-tó felé ballagva akár dúdolhatjuk is a jól ismert dalt: „Visszajövök én egyszer még…”

A cikk 2021 júliusában jelent meg először.