10 óra körül találkoztunk Héregen pár másik családdal, hogy együtt kerüljük meg a Gerecse tömbjét, és a 14 km-es körre felfűzve túrázzunk a kéken a Bánya-hegyi erdészház és Pusztamarót között.

Héregen a Magyary Zoltán kopjafánál szoktunk találkozni, itt van egy temető is, kényelmesen lehet parkolni akár több autóval is. Jó sok gyermek jött el szüleivel a túránkra, nem is számoltam, pontosan hányan lehettünk, de legalább 20 aprótalpú rótta velünk az erdőt. A túra legkisebb résztvevője fél éves volt, a legnagyobb önjáró gyermek 10 éves. A kettő között pedig mindenféle életkor előfordult.

1 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

Hannám 3,5 éves, és egyre ügyesebb kis turista. Neki még visszük a totyogó méretű babahordozót, de már lassan-lassan szoktatjuk az önálló túrázáshoz, közeleg a hordozós kor vége. Már tudja, hogy inkább Apánál kell próbálkozni, hogy vigye/vegye a hátára, mert nekem már sok a 15-16 kg plusz súly, amit személyében cipelni kell. Én már szívesebben viszem a túrahátizsákot, hiszen az elmúlt 10 évben cipekedtem eleget, hol a hasamban babával, hol rám kötött valamelyik gyermekemmel, hol itt is – ott is gyerekkel.

Az autóktól a zöld sáv jelzésen indultunk, kezdetben enyhébben emelkedett az út, de volt, ahol bedurvult. A csapat szanaszét szakadt: az ovis/kisiskolás túra szekció legtöbbször elöl nyargalt, a hordozóban babát cipelő szülők alkották a köztes réteget, a sort pedig a totyogókkal kullogók – vagy épp totyogókat győzködők zárták, akik épp arról próbálták meggyőzni az aprónépet, hogy a tizedik botot már ne vegyék fel, vagy épp ne ellenkező irányba rohanjanak, hanem inkább a többiek után. Gyakran bevártuk egymást, addig az elöl nyargalászó csapat látványosan leült egy-egy sziklára vagy farönkre, vagy épp a földön fetrengett. Csodával határos módon kullancsot egyikünk sem gyűjtött.

3 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

Kapcsolódó cikkek

Kéktúrázás potyautasokkal és forgatással a Visegrádi-hegységben

Tovább

Kalandos kéktúra potyautasokkal a Pilisben

Tovább

A gyerektársaság pár kilométer után elkezdte kérdezgetni, hogy hol lesz már a medvehagyma. Ők is nagyon szeretik, mi is. De tudtuk, hogy ehhez még menni kell. Első cél a Bánya-hegyi erdészház volt, ahol egy megerőltetőbb kaptató után le is rogytunk piknikezni a tavaszi napsütésben. A gyerekek közben pecsételtek, futkároztak, megettek majdnem minden édességet, ami a táskájukban volt, noha az órám még csak 2,8 megtett kilométert mutatott. Igazából azzal is kibékültem volna, ha egy alapos piknik és kergetőzés után visszabaktatunk az autóhoz, na de nem ez volt a terv! Így hát folytattuk utunkat – végül is az autóhoz vissza, csak még 12 km hátra volt.

8 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

Az erdő csodálatos volt a tavaszi virágokkal: egy-egy elnyílt hóvirág, keltikék, salátaboglárka, majd a medvehagyma levelei tarkították utunkat. A bokrok is elkezdték bontogatni leveleiket, így az erdő olyan hangulatú volt, mint máskor áprilisban. Nagyon szép volt!

A Gerecse üdülőig (Serédi-kastély) meg sem álltunk. Hanna szépen jött a lábán, Somival kergetőztek, kézen fogva mentek, majd Viki kezét fogva kaptattak felfelé.

11 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

A pecsételőhelyhez közeledve már zöldellt az erdő alja a medvehagymától, amit el is kezdtünk legelni út közben. A pecsételő hely előtt pedig leterítettük pokrócainkat, és letelepedtünk a második piknikre. A nagyobbacskák teljesen felvillanyozódtak a medvehagyma miatt, és mindjárt el is tűntek a fák között, „szüretelni”. Pár perc múlva Barnus egy szép nagy csokorral a kezében jelent meg, én előszedtem az üres dobozokat, és rájöttem, hogy nagyon kényelmes dolgom van, mert a gyerekek elintézik helyettem a medvehagyma szedést.

13 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

Pusztamaróthoz közeledve a gyerekek megmászták a sziklafalakat. Utunk Pusztamarótig vezetett a kéken, majd bezárva a kört váltottunk jelzést, és a piros sávon kezdtük meg utunkat vissza Héregre. Egy kis emelkedő után végig kényelmes, lejtmenetben haladtunk, útba ejtve a Király-kutat is. Ez egy szép kis zöldellő rét esőbeállóval, legurulásra hívogató dombbal, így a gyerekek fetrengve-gurgulázva tették meg az utat a rét egyik végéből a másikba.

22 / 22

Fotó: Nábrádi Judit

Itt már túl sokat nem időztünk, mert lemenőben volt a nap, fogytán volt az energiánk is. Bő 14 km megtétele után jutottunk vissza az autókhoz. Csodálatos túranapunk volt, kicsik és nagyok egyaránt remekül érezték magukat! Hanna 4-5 km-t aludt Gábor hátán, ezt leszámítva végig jött a lábán, 8-9 km-t. A vele egyidős Csenge pedig elejétől végéig sétálta az egész távot! Így születnek a vérbeli túrázók!