Őriszentpétertől Velemérig
Nem kényelmes az út Budapestről Őriszentpéterig, de a látványosságok miatt bőven megéri. A Kéktúra blog folytatódik a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra egyik őrségi szakaszával.
Már előző nap leutaztunk Budapestről egy InterCitynek hazudott vonattal. Közel négy óra 36 fokban, légkondi nélkül, Zalában már füstölgő fékkel. Élmény volt, bár kissé eltért attól, amire befizettünk. A szállás Őriszentpéter Alszer részén, a Tóka Vendégházban volt. Ez egy nagyon szépen rendbe rakott parasztház, a vasútállomástól gyalog fél órára.
Másnap reggel összekészülés után neki is vágtunk. Egy sor falun mentünk keresztül, így sikerült összeállítani a „Tetszőleges Magyar Falu” leírását: „Szörcsögberezde első írásos említése a 13/14/15. századból származik egy oklevélből. A török időkben elnéptelenedett, majd valamelyik uralkodó telepeseket hozatott ide, újra benépesíteni a falut. Fő utcáján (Fő utca, Rákóczi út, Ady Endre utca vagy Kossuth utca) végighaladva jutunk el a római katolikus templomig, amely a 19. század második felében épült barokk stílusban, egy toronnyal. Belső festését/főoltárát egy németes hangzású valaki készítette el úgy tíz-húsz évvel később.
A falu híres szülötte valaki, akinek még sose hallottad a nevét.
Lakossága évtizedek óta csökkenő.”
Őriszentpéteren a körforgalom egyik sarkában álló panzióban lehet bélyegezni, majd az út mentén, két élelmiszerbolt között átvágva indultunk neki az útnak. Egy balkanyarnál egyenesben maradva elhagytuk az aszfaltot, innen elég hosszan erdőben mentünk. A régi vasúti töltésen, majd egy feketére mázolt kis sorompónál balra, aztán egy letolólapozott, kavicsszórt útra jobbra kellett térni. Ez egy jó hosszú egyenes szakasz. A végén balra kell fordulni, és tovább haladni a vöröses törzsű erdei fenyők (pinus silvestris), bükkök, gyertyánok, kocsányos tölgyek, néhány szilfa között. Az erdőből kiérve hamarosan átkeltünk a vasúti sínek alatt, ahol egy egészen szépen kidolgozott graffitit lehet látni.
Az út hamar bevitt az első házakhoz – a téglaszínű, nagyobb épületegyüttesben van a Határcsárda Panzió és Mini Market. Itt leültünk egy frissítő italra, aztán jobbra térve, az út menti, töredezett járdán mentünk tovább. Itt több villanyoszlopon is látni fészkelő gólyákat. Az utolsó házak előtt a kék balra tért, és a Kerka-patak keresztezése után újra az erdőben tekeregtünk, elhagyva az aszfaltutat. Az erdőben egy faházat is megpillantottunk, ez előtt padokat találni, le lehet heveredni egy pihenőre.
Az erdőből újra kiérve hamarosan egy temetőhöz értünk el, ezután Kercaszomor első házai következtek, ahol nagyon szépen felújították a református templom áll, aminek jókora kertje van. A fakapun át bejuthatunk a kertbe, csak a templomot zárják kulcsra.
Innen a falu egyetlen főutcáján visz át az út a Kercaszomorhoz csatolt Szomorócra. Kicsit beljebb, jól kitáblázott helyen érjük el a sárga jelzést. A sárgán haladva (tehát az aszfaltúton egyenesen tovább) pár száz méteres kitérő az öreg harangláb.
A kékre visszatérve elhagytuk az aszfaltutat, és átkeltünk a Kerca-patakon. Ezután már három jelzés, a sárga, a kék és a zöld is együtt halad a Szent Vencel templom hűlt helyéhez. Itt már romok sincsenek, csak egy tábla őrzi az egykori erődtemplom emlékét egy kis domb tetején.
Feljebb az egyik fán különös versike volt kibetűzhető: "CSÍKOS HÁTÚ / KIS MALAC / ÉN ELMEGYEK / TE ITT MARADSZ". A sárga hamarosan eltért, mi pedig nem sokkal később kiértünk az erdőből, majd rátértünk a műútra, és beértünk Magyarszombatfára, ahol bélyegezni is kell. A művelődési házig tartó út mentén, de a sarkon befordulás után is számos fazekas árulja itt portékáit. A könyvtár emléktábláját is érdemes megnézni.
A bélyegzés kicsit bentebb lehetséges, ahol van egymás mellett egy kis kocsma és egy ki élelmiszerbolt is. A kocsma előtti tetős pad oszlopán van a bélyegző. Itt egy kicsit ettünk-ittunk, aztán indultunk is vissza a főútra. A folytatásban pár száz méter után jobbra letért az út. A kék és a zöld jelzés együtt emelkedik fel egy kisebb magaslatig, ahol egy geodéziai torony áll. (Felmenni tilos.)
A folytatásban egy felhagyott katonai bázis után a Ritási-domb ritkásan lakott házai között élvezhetjük a szeres (Zalában: szeges) beépítés régi gazdasági épületeit, házait. A katonai bázisnál és a kis vízműtelepnél kell az elkanyarodásokra figyelni. Gödörházán egy picit letér az út a főútra, de utána megint felmegy a házak felé, így egy ponton szép kilátás is nyílik. Ha már arra visz a kék, nézzük meg a gödörházi régi fa haranglábat is!
Egy pár legelésző tehén mellett, röviden emelkedő úton tértünk vissza a házak fölé, errefelé nem egyet szépen felújítottak,
de azért omladozóból többet látni. Velemér jó hosszú, ritkásan beépített telkeinek köszönhetően még több, mint fél óra volt az út, mire elértük először a temetőt, majd 200 méterrel arrébb a híres Árpád-kori templomot. Mire odaértünk, már bezárt, úgyhogy megeskettem a túratársamat, hogy másnap visszajövünk. (A templom rövid kitérő egy kék „dombon kereszt” jelzésen, a temető érintésével, jól kitáblázva.)
A szállásunk a Go-Na szabadidő központban volt. Ez a templomtól gyalog úgy fél óra séta, a Google Maps ismeri az utat Alsófarkas felé. A központban emeletes ágyas faházban aludtunk, és hatalmas meglepetésünkre még a medencét is igénybe vehettük. Elég jólesett az egész napos túrázás, vörösre égés után a langyos vízben fürdeni egyet. El is neveztem a helyet Alsópancsikának. Másnap a veleméri templomtól folytattuk az utunkat.
A cikk Papp Géza blogján is olvasható.
Az előző részt ide kattintva találod.
Zalalövőtől Kustánszegig
2022.06.11.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ Tovább
Kerkakutastól Zalalövőig
2022.05.30.Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig
2022.05.25.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább
